A szatymazi templom meg a focipálya között gyalogolunk, a kertekben még itt-ott fürtök lógnak a szőlővesszőn, pedig novemberben járunk. Pálmai Józsefet, nyugalmazott járási és megyei tanfelügyelőt keressük a készülő monográfia okán. Egyszerű, betűszerető ember szobájába lépünk a tágas, békebeli szolgálati ház lakásában. Józsi bácsi diplomája földrajz-biológiáról íródott, ám a nyugalmazott tanerő érdeklődése kiterjed a történelemre. Miután Szatymazra nősült, az őszibarackos Kamenszki lányát vette el, élvezettel vetette magát helytörténeti  vonatkozású ügyekbe. Jelenleg a "Szatymaz földje és népe" című, jövő júniusban megjelenő monográfia* "Jeles szatymaziak" című fejezetén dolgozik.
Szatymaz a monarchia idején fontos hely volt, hiszen ide jártak ki pihenni, mulatozni a szegedi urak. Ha prominens személyiség Pestről Szegedre jött három napra, akkor szinte biztos, hogy egyet abból Szatymazon töltött el. Sok országos jelentőségű döntés született akkoriban a szatymazi lugasok árnyékában.
Harminchét egykori jeles személyiség kerül a monográfia lexikonába, mondja Józsi bácsi. Itt a templom mellett született például Tót Molnár Ferenc festő, aki Szeged nagyjainak portréit készítette el. Aztán meg Joó Ferenc, akinek a leányát a Dankó Pista vette feleségül. Vagy Kukovecz Nana, akit a sorompó melletti szőlőben lőttek agyon tizenkilencben, mert a franciáknak itt készítették a röplapokat. Szerepelnek még a lexikonban tanítók, iskolaigazgatók, híres szegedi tanyásokA helyi adatközlők közül Fodor Józsefnét, Nikolényi Györgynét, Répás Ferencnét, Fűz Ferencet említi Pálmai tanár úr. Ezeknek az idős emberek, és az itt nem említettek, visszaemlékezései is hozzájárulnak a monográfia teljességéhez.
A legérdekesebb közlendőjét már a kapuban mondja el a tanár úr.
Szerinte semmiféleképpen nem születhetett Dankó Pista 1858. június 14-én, mint ahogy azt hivatalosan jegyzik.
Ez a dátum a keresztlevelén szerepel, holott az akkori viszonyok közepette a cigánycsaládok nem siettek a purdék megkeresztelésével. Legkésőbb 13-án, vasárnapi napon születhetett az a Dankó gyerek, mondja Pálmai József. Aztán arra is emlékeztet, hogy azon a keresztlevélen nem egyszerűen Szeged van megjelölve születési helyként, hanem Szeged-Fölsőtanya, ez pediglen ugye Szatymaz. És az sem igaz, hogy bárkinek pénzért elhúzta volna a nótáját. Pénzt persze elfogadott, ha adták, de rendelni azt nem lehetett. Kivéve a Zsótér Andornak, akit a Dankó Pista atyai barátjának tekintett. Annál is inkább nem ment ez a nótarendelősdi, mert a Dankó, nem tiszta cigányzenét, de még csak nem is magyar nótát játszott. Színházzenészi ismereteiből, autentikus cigány és magyar népi elemekből összegyúrt, sokszor teljesen szabadon kezelt, improvizatív elemekkel egyénített örömmuzsikát húzott a mulatozók fülébe. Talán valahogy úgy, mint napjainkban bácskai jókománk, a Lajkó Félix.

forrás: StéG - A szegedi Szuperinfo kikötője (www.tiszanet.hu/szeginfo) - Kémeri Attila
*Azóta megjelent Szatymaz földje és népe, Szatymaz Község Önkormányzata, Szatymaz, 2002, szerkesztette Péter László