Bár a nóták jeles énekeseink révén váltak ismertté, több nótaszerzővel is készítettek a lemezgyárak gramofonlemezeket, melyekről ismert nóták a szerzők előadásában szólalnak meg. Kubányi György, Kalmár Tibor és Balázs Árpád után most Kókay István néhány felvételével folytatom időutazásunkat.

Hiánypótló nótatörténeti sorozatom olyan felvételek bemutatására irányul, melyek kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak és az internetről sem letölthetőek, ezért kevesen ismerhetik, és bizonyára sokan vannak, akik még sohasem hallották. A felvételek eredeti hanghordozója 78-as fordulatú, háború előtti, törékeny sellaklemez.

Kókay István egyidős volt a hanglemezgyártással: 1896. december 17-én született Karácsonyfalván. Gyermekéveit  Szegeden töltötte, és e városhoz kötődött egész életén át. Az első világháborúban hősiesen harcolt, Isonzo közelében jobb szemét repeszszilánkok találták el, arra a szemére egész életére megvakult.

Pályája 1927-ben, a szegedi Tisza Szállóban elsőként megrendezett önálló estjével indult. Erre az estre a rádió is felfigyelt, és szerzeményei hamarosan az egész ország rádióhallgatóságához eljutottak. 1928-ban már a Zeneakadémia nagytermében énekli László Imre és Bodán Margit a Kókay-nótákat, Budapesten első alkalommal. Az első budapesti szerzői estet aztán több követte: Szűcs Imre, Varga Imre, Szántó Gyula, Cselényi, Kalmár Pál, Utry Anna és László Imre az 1934. évi nagyszabású, talán legemlékezetesebb koncert szólistái.

Leghíresebb szerzeményei:

„Piros pünkösd napján”

c. szerzeménye a 30-as és 40-es évek nagy énekesei közül László Imre, Kalmár Pál, Orbán Sándor, Mindszenthy István, Ráday László, Eggerth Márta, Mocsányi László, Sebő Miklós és Szalay László előadásában több tízezer példányban kelt el gramofonlemezen.

„Hiányzik valaki ebből az utcából”

című nótáját Orbán Sándor, Kalmár Pál és Mindszenthy István vitte sikerre, de a rádióban sokan mások és sokszor elénekelték.

„Hiába süt a világra”

c. nótáját László Imrének írta, akinek szívbe markoló előadását a híres Madarász-Gaál-féle terces verzióig senki nem tudta meg se közelíteni.

„Sose vagyok józan” és a „Messze van a nyíregyházi kaszárnya”

c. nótái Kalmár Pál és Mindszenthy István előadásában váltak népszerűvé.

„Vonat, vonat, betyár vonat”

c. szerzeménye nem volt jó ajánlólevél a háború után.  

A Rákosi-rendszerben - mint megannyi gerinces, jellemes magyar embert, akik emberségből példát, vitézségből formát mutatva küzdötték át magukat a magyarságot veszélyeztető nehézségeken - kitelepítették. Sohasem rehabilitálták, méltatlan körülmények, nélkülözések között hunyt el Szegeden 1976-ban.

Kókay Istvánnal 3 hanglemez, összesen 6 felvétel készült 1932-ben a Sternberg Hangszergyár által forgalmazott Danubius és Esta címkékkel. 3 felvételen saját számait, 3 felvételen más szerzők (László Imre, Kondor Ernő, Ányos Laci) nótáit énekli. Ezekből saját szerzeményei közül a „Bagaméri öreg hársfa” és „Piros pünkösd napján” c. felvételt, valamint kedvenc szerzőjétől, Kondor Ernőtől a „Zöld ablakos kicsi ház” c. felvételt ajánlom figyelmébe mindazoknak, akik kíváncsiak rá, hogyan énekelt a szerző, Kókay István.