– A hívások ellenére Kecskeméten kívül nem szervez nótaesteket, csak egy-egy fellépést vállal. Ez tudatos?
– Igen, mindig hű maradok Kecskeméthez. Olyan vagyok mint Don Quijote, ő a szerelméért harcolt, én a városomért, a magyar nótáért. Éppen ezért csak itt tartok nótaesteket, és minden vágyam, hogy Kecskemét legyen a magyar nóta fővárosa.

– Milyen esélyt lát erre?
– Évek óta szorgalmazom az ügyet. Nem az én ötletem volt, hanem úgy ajánlották fel, köszönhetően annak, hogy 1998 óta nagy hírű nótaesteket szervezek a városban. Van az országban már operettfalu, nótafalu, akkor miért ne lehetne egy nóta fővárosa is? Nagynevű nótaénekesek és szakmabeliek adták ehhez támogatásukat. A városnak már csak el kellene fogadnia, de sajnos nem lépnek ebben az ügyben. Mindez már tíz éve húzódik.

ejős Jenő a kecskeméti Hírös Hét fesztiválon remek hangulatú prgogramot állított össze

– Ez adta az apropóját a most megjelent könyvének is?
– Igen, részben. A Résnyi betekintés a magyar nóta világába című könyvemben nagy hangsúlyt kap ezen törekvésem. Az alcíme is magáért beszél: Segédanyag a döntéshozók részére Kecskemét a magyar nóta fővárosa cím elfogadásához. 

– Több év kihagyás után ismét Ön szervezte a Hírös Hét Fesztiválon a nótaestet. Milyen érzés volt visszatérni?
– Nagyon boldog voltam. A nótaestem méltó volt a város legrégebbi ünnepségsorozatához. A közönség hatalmas örömmel fogadta. Nálunk végig teltház volt. A nótakedvelők az ország különböző pontjairól érkeztek buszokkal. Négy évig, amíg nem én szerveztem a nótaesteket, a színvonalon aluli műsorukkal nagy károkat okoztak Kecskemét kulturális életének és a magyar nótának is. A közönség az akkori műsorok színvonalára a lábával szavazott, idő előtt felállt és elment. A műsor szervezésekor én soha nem adok le a minőségből, csak a legjobb előadókat és zenekarokat hívom, e téren nem ismerek kompromisszumot.

– E törekvését a tavasszal a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerték el.
– Nagy megtiszteltetés volt a számomra. Megerősített abban, hogy jó úton járok. A kitüntetést a magyar népdal, a magyar nóta és a cigányzene kultúra népszerűsítése érdekében végzett előadó-művészi pályám, valamint jelentős kulturális szervezőmunkám elismeréseként vehettem át.

– Ön írt már valaha is nótát?
– Én csak énekelek, bár olyan előfordult, hogy egy nóta egy versszakos volt, és én hozzáírtam még egyet. Szerencsére elég sok jó új nóta íródik. Most különösen örülök annak, hogy született egy karácsonyi, hiszen tudomásom szerint ilyen eddig még nem volt. Ezzel indítom majd az idei ünnepi műsoromat, mely a dal címét viseli, „Hány karácsonyt adnak nékem”.

– Van utánpótlás a szakmában?
– A közönség soraiban megtalálható az ifjabb generáció, de az énekesek között kevés a fiatal. Annak viszont nagyon örülök, hogy mindhárom unokám jól énekel, különösen Márk, aki az iskolája énekkarában még szólózik is.

– Mikor láthatja újra a közönség?
– Október elején a Hírös Agórában. A jegyek jó része már az első pár napban elkelt. Egy nap két előadást is tartunk. A közönség igenis igényli a minőségi magyar nótát. S mi valóban ezt nyújtjuk nekik.

Édesapja több hangszeren játszott

Fejős Jenő örökölte a zene szeretetét. Édesapja rendkívül muzikális ember volt, több hangszeren játszott, énekelt. Anyai nagyanyja is nagyon szerette a nótát, sokat tanult tőle. Gyermekkorában unokatestvéreivel, amikor Szentkirályon a nagyszülőknél nyaraltak, a nagyanyja mindig „kikérdezte” az unokákat az újonnan tanult nótákból, aki tudta, az kaphatott elsőként a friss házi tejből. Fejős Jenő szinte minden alkalommal elsőként énekelte vissza. A friss házi tejet ma is imádja.