Forrás:http://ekmk.eu/node/908

http:// Nótás Újság XV. évf. 1. szám 2009 február

„Mi a magyar nóta?
Piros parázsos lüktetés,
Sötét felhők közt csillogó derű,
Harmatforrás, mely bennünkfelbuzog,
Gyógyító fű, mely sebeket hegeszt,
Magyar lelkünknek epedő szava…”

Ebben az újságban gyakran lehet olvasni egy-egy jól működő nótaklubról. Én is alapító tagja vagyok a nótát szerető kis közösségnek, az Egerben működő Hevesi József Nótaklubnak. Sajnos családi okok miatt nem vehetek részt minden programjukban. A kéthavonta jelentkező műsoroknak is – egyelőre – csak külső szemlélője vagyok. Ám nem kesergek „szerepem miatt”, sőt számomra érdekes, mert a közönség oldaláról sok mindent másképp ítélek meg.
„Lentről” a közönség tagjaként szembetűnőbb az a fejlődés, amiket a műsorok láttán tapasztalok. Örömmel konstatálom, hogy a közönség kedvenc szereplőgárdája gyarapodik, egyre több az új arc, - ami fontos – közöttük fiatalok is.
A műsorok jól szerkesztettek, változatosak, egyre színvonalasabbak. Ennek igazolásául néhány megfigyelésem: a szereplők nagyon felkészültek, tiszta hang, szép előadásmód, bakizás kizárva. Nótáik értékesek, bennük rejlő érzelmeket kellő alázattal közvetítik. Rutinosak a színpadi megjelenésben, már a kezdők is jobban megtalálják a „helyüket”. Ruháik nem hivalkodóak, és hűen tükrözik a nóták hangulatát, viselőjük egyéniségét. Jó látni, milyen nagy az összhang, egymásra figyelés a szereplők és zenészek között. Jóleső érzés számomra, hogy a műsorok végén a csoport tagjai szívesen meghallgatják véleményemet, sőt számítanak rá.
Mi nézők pedig egyre többen és többen vagyunk, szinte minden alkalommal zsúfolásig megtöltjük a termet. A szép produkciókat fergeteges tapssal jutalmazzuk, jó hangulatunk itt mindig biztosított, együtt nótázgatunk, táncra perdülünk a szereplőkkel. Olyan élményekhez juttatnak bennünket, amik a szürke hétköznapokban is elkísérnek. Ezeket a sorokat valamennyi néző nevében tolmácsolhatom, annak bizonyítékaként, hogy az Egri Hevesi József Magyarnóta Klub eredményesen működik és jó úton jár! Klubtagként tudom, hogy köszönhető ez egy jól összeszokott, a nóták „megszállottjaiból” álló csapatnak és rutinos, képzett vezetőknek.
Remélem, hamarosan én is énekelhetek majd velük, mert igen hiányzik az a plusz az életemből, amit a nóta nyújt számomra és oly sokaknak!
Legutóbbi műsorunkon, a „Ha egy őszi estén…” címűn ezek a gondolatok kavarogtak bennem. A címadó dalt előadta: Dobó Katica, konferált: Szigetközi Julianna, kísért: Gonda László zongora, sztárvendégünk volt: Csikós Márta.

Csabainé Kálmán Edit