Nótaszerzők, újkori lírai dalok, lényegében népies műdalok alkotói. Dalaikban felfedezhetők az új stílusú népdal sajátos jegyei, így a dallamépítkezésben a hosszabb sorokat, a hangzatfelbontást, a félhangokkal való színezést, a szokatlan hangközöket utánozzák. A mi vidékünkről származó nótaszerzők közül Balázs Árpád, Fráter Loránd és Fráter Béla gyakorolt erőteljesebb hatást a romániai magyar nóták fejlődésére. Terjesztésükben fontos szerepe volt a cigányzenészeknek, a népszínműveknek és az olcsó *kottakiadás hozzájárulása is jelentős. Tágabb értelemben a nótát a *könnyűzene egyik válfajának tekinthetjük.
1930-ban Szittya Horváth Lajos nótafüzetei váltottak ki heves vitát, négy évtizeddel később A Hét hasábjain bontakozott ki hosszab lélegzetű párbeszéd a nótáról. A romániai magyar nóta képviselői az előadóművészekkel karöltve 1939-ben Kolozsvár székhellyel létrehozták a Nótaszerzők, Szövegírók és Előadóművészek Egyesületét.
A nyomtatásban megjelent nótairodalom gyakrabban említett szerzői városok szerint csoportosítva a következők:
Arad: Békefi Pál (Ha felszáll a titkos alkony. Serényi József szövegére, 1924).
Lugos: Szittya Horváth Lajos (Gondolj reám. Horváthné Somsay Erzsébet szövegére; Bánom, hogy megházasodtam; Rózsás kertben jártam; Sej! haj! harmatos a kukorica levele. 1931).Temesvár: Kálmán Andor (Fehér akác. 1920; Nótáskönyve. 1922); Czeglédy Gyula (Ha kérdeznek majd felőlem. Kálmán Andor szövegére. 1922); Madaras Gábor (Székely nóták. 1922; Újabb magyar dalok. 1923); Erőss Béla (Legújabb magyar dalai. 1923); Kalmár Tibor (Kedvelt magyar dalai. 1923); Sas Náci (Két legújabb magyar nótája. 1923); Szirmay Károly (Kincses magyar nóták. 1924). Ugyanitt évszám nélkül: Ányos Laci (Nem ragyog a csillag szebben); Barna Károly (Szeress te mást!); Mayer Jenő (Hej, haj, Lina. Veres Kálmán szövegére); Reményi Béla (Nem jönnek vissza már az évek); Révész Róbert (Két eredeti magyar dal); Váradi Zoltán (Jó estét, lányok); Vitos Pálné Eredeti magyar nótái).
S. Nagy László: A magyar dal történeti fejlődése. Ellenzék 1927. jan. 25. – Szittya Horváth Lajos: Hozzászólás. Röpirat. Székelykeresztúr 1930. – Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Bp. 1971. – László Ferenc, Szabó Csaba, Rónai István, L. Bakk Anikó, Vermesy Péter, Horváth Tibor, Szenik Ilona: Harc a zenei anyanyelvért. Vita. A Hét Évkönyve. 1980. 57-86. – Jagamas János: Miért nem népdal? Közli A népzene mikrokozmoszában. Tanulmánygyűjtemény. 1984. 57-154.

Az Újszászi Híradó 1992. áprilisi számának 6. oldalán, Schőne Károlyné Kovács Appolónia, Újszászról elszármazott budapesti lakosnak: "Gondolatok egy síremlékről" címmel, drámai hangvételű, lelket rázó írására találtam. Ebből részletek: "Rég volt idők üzenetét olvasom újra meg újra az egyik fekete márvány sírkövön: "Könnyebb az álom, kőbe vésve állnom, Nem hallanom a harcot és a vádat." "Ismerem ezt a tragédiát, melyet ez az egyszerű sírvers takar. Egy idő óta azonban hiába keresem ezt a fekete márvány síremléket, nem találom. Nem találom?

Szondy István (nótaszerző) 1898-1977. Sírfelirata: "Galamb száll a Hortobágyon..." ...... Sírfelirata: "Mert nincs diadal a halálon, csupán a dal

 http://www.google.co.uk/search?q=Siliga+Mikl%C3%B3s&hl=en&start=60&sa=N