Bartha Ágoston szavainál szebbet, és igazabbat még nem olvastam soha. Nem találok szavakat a méltatására, annyira igaz! Sokszor és nagyon szép gondolatokat hallottunk már itt a klubban, de egyszerű ember számára ennyire érthető, még sohasem. Köszönöm hogy megismerhettem ezeket a nézeteket.

Előzmény

Válasz

Kedves Nótabarátok!
Az összefogás a legfontosabb és nemcsak a magyarnóta terén. Ezt kell erősíteni népünkben, ezért kell a nótás műsorokat is szervezni, hogy érezzük a közösség, a dalolás, a nóták szépségét és összetartó erejét.
Én magam is így találtam barátokra, kedves ismerősökre.Egymást erősítve és támogatva ha nehezen is, de sok nagy és szép dolgot el tudunk érni, ebben biztos vagyok. Az én életemet is a nótához való kötődésem változtatta meg jó irányban, mert addig nem leltem rá az utamra, de ettől kezdve mindennek lett számomra értelme.
És a kezdet éppen egy amatőr nótaverseny volt Budapesten 1998. nyarán...
Egyedül semmit nem tudunk elérni, együtt pedig mindent!!!
Azt kívánom, legyen egyre több nótás műsor, rendezvény, verseny, találkozó és akkor élni és virulni fog a nóta műfaja és magyarságunk is!
Nótás barátsággal üdvözlök mindenkit:Ani

Válasz

Így van Zsuzsikám!! Ez a helyes és való igaz, amit leírtál. Igen is ki kell kürtölni, hogy merre vannak nótaműsorok , milyen gyakorisággal stb. Ez nem dicsekvés, hanem bizonyítás azok felé, akik " temetni " szeretnék műfajunkat. Őszinte szívvel kívánom legyen erőd továbbra is, mert a szervezés, rendezés nem kis dolog, és fáradság. Azt csak egyfajta " megszállottsággal " , hittel és szeretettel lehet csinálni. Üdv LM

Előzmény

Válasz

Kedves Kovács Péter! Kedves Bartha Ágoston!

Egyszer egy fórumban leírtam, hogy itt a végeken, a legkeletibb csücsökben, de úgy is írhatnám, az ország legszegényebb régiójában, hét év alatt mit serénykedtem a magyar nóta ügyében. De azt írta valaki, ne dícsekedjek, mindenki tegye a dolgát.

Most Bartha Ágoston levelét olvasva, sok mindenben egyet kell vele értsek, hiszen "politikai" vonalon úgy tűnik olyan zárt ajtókat döngetünk,amelyek már nem igen akarnak megnyílni előttünk.

Még nagyobb összefogásra van szükségünk. Megyei szinten példa értékű számomra Hajdú- Bihar megye számos települése, ahol kiemelkedően színvonalas nótaklubok, nyugdíjas klubok működnek, országos szinten is elismertek és vannak olyan lelkes nótest szervezők, akik nem klubtagok, még csak nem is énekesek, de szívügyüknek tartják a magyar nóta sorsát és évente 3-4 alkalommal legnagyobb énekeseinkkel, cigánymuzsika kísérettel éltetik e műfajt. Néhány települést említenék meg a teljesség igénye nélkül: Debrecen, Hajdúnánás, Hajdúböszörmény, Püspökladány, Balmazújváros, Bagamér, Derecske, Földes, Nagykereki, Kismarja, Berettyóújfalu, Újszentmargita, Sárrétudvari...stb.

Én 2003 óta itt Szabolcs megyében kistérségi szinten 13 település részvételével zörgetem az ajtókat. Elértem azt, hogy ezeken a településeken falunapokon, az idősek vilgágnapján mindig magyarnóta szóljon és csak cigányzenekar kíséretével. Ez Záhony és Térsége és büszkén mondhatom, hogy Kisvárda és térsége szintén 11 településsel csatlakozott kezdeményezésemhez. Ebben a szellemben került megrendezésre Kisvárdában a nemzetközi nótaverseny, Záhonyban az árvízkárosultak megsegítésére rendezett jótékonysági műsor. És folyamatosan kerülnek megrendezésre nőnapi, anyáknapi nótaestek, hagyományőrző fesztiválok. A települések száma mára 33 -ra bővült.

Nem dicsekvésnek szántam a leírtakat. Én példát vettem a hajdú megyei települések összefogásaiból, a szerevezők áldozatos munkáit napi szinten figyelem és amit lehet itt a környezetemben én is megvalósítok. Nagyon nehéz, egyre nehezebb, hiszen az emberek egyre pénztelenebbek, szegényebbek és bezárkózottabbak. Én nem adom fel.
Ha lesz erőm, egészségem, kitartásom tovább folytatom.
Üdvözlettel:Kádár Zsuzsa

Válasz

Tisztelt Nótabarátok!

A problémát meg nem oldja, de érdekes megvilágításba helyezi barátom, Bartha Z. Ágoston levele, melyet változtatás nélkül bemásolok ide azzal, hogy nem feltétlenül értek vele egyet. Ágoston egyidős az 56-os forradalommal, tehát életben tapasztaltabb, mint én. A cigányzene, a magyar kultúra és múlt szeretete, a hasonló életszemlélet és rokon értékrend köt össze bennünket. Rossz látása miatt sem válik rendszeres fórumozóvá itt a network.hu-n, de már csak azért is érdemes olvasni őt vagy ellátogatni honlapjára, mert mi ketten adtuk fejünket olyan dologra, hogy a világ legjelentősebb cigányzenés hanglemezgyűjteményét létrehozzuk, ami ismereteink szerint már meg is valósult. Íme a levél:

"Szia !
Na felolvastattam egy remek szoftverrel a nekem átküldött leveleidet. Örvendetes, hogy ilyen írások egyáltalán megfogalmazódnak és hogy ha szűk körben is de terjeszthetők. Jó ez, csak kissé belterjes, mint annyi más jó dolog is. Erről nem tehetünk, csak mégis azon kellene gondolkodni, hogy miként lehetne kicsiben nagyobb körbe sugározni az eszmét ! Ha lehetséges, beküldhetnéd alábbi soraimat a fórumba ! A pontok helyére írd be a fórum nevét !Feliratkozni nem akarok, mert így is túl sokat ülök gép mellett.

Igen tisztelt ... fórumosok !
Bartha Ágoston, Magyar Hangász vagyok. www.musicart.hu/agoston oldalamról értesülhetnek többféle zenei tevékenységem mellett arról is, hogy Péternél és nálam van talán a világ egyik legjelentősebb háború előtti katalogizált és digitalizált magyar cigányzenés gramofonlemez gyűjteménye.

Kovács Péter barátom utóbbi írásait olvasgatva alábbi gondolataim támadtak:

Az bárki számára könnyen belátható, hogy állami vagy cégszerű hozzáállással a magyarnóta és cigányzene helyzete nem javítható. A hangzatos szólamokat azokkal ellentétes tettek követik. Nem gondolom, hogy ennek részletezésével kellene életünk drága idejét tölteni. A magam részéről létrehoztam a gramofon lemezgyűjteményemet mindenféle támogatás és siránkozás nélkül. Ismerve a mondást, miszerint a halott ingén nincsen zseb, majd megtalálom a módot arra is, hogy annakidején jó helyre kerüljön az anyag. A dolgokat külső segítség nélkül kell megoldani. Minden az egyes embereken múlik. Hogy írásom olvasható legyen a kötelezően világvége hangulatban élők számára is, álljon itt egyetlen igaz történet.

1990 és 2009 között Évente 100 napokat Svájcban utcazenéltem és esküvőztem egy remek Magyar cigányzenekarban. Mint zenekarvezető, természetesen állandóan azon törtem a fejem, hogy hová tudnám eladni magunkat amikor épp kint tartózkodtunk. Az utcákon gyakran találkoztunk magyarnóta szinpatizánsokkal, akik esetenként sírva panaszolták, hogy kihal a műfaj, stb... A 20 év alatt nagyjából ötvenezer névjegyünk ment ki és rengeteg kazettát és CD-t is eladtunk. Az utolsó években remek lehetőséget kaptam a zenekarunk reklámozására. A genfi, a bázeli és a lausannei magyar közösségek családokhoz postai úton levélben kiküldött értesítőibe betettek egy általam fogalmazott külön lapon álló körlevelet. Ez nagyjából arról szólt, hogy elérhetőségeinken keresztül bármikor megtalálhatóak vagyunk és buzdítottam a családokat, hogy ünnepeiken magyar zenét is játszó húsvér zenekart alkalmazzanak. A körlevél tehát fizikálisan, külön lapon 16-os betűmérettel többezer Svájcban élő Magyar családhoz eljutott. Az utcákon megélt sok pozitív élmény ellenére egyetlen egy felkérés sem érkezett. Megismétlem. Egyetlen egy felkérés sem érkezett ! Mi odakint jól foglalkoztatott zenekar voltunk, de el kell mondani, hogy NEM a Magyarok által. Ingyért mindenki szívesen mulat, ám a pénzt más "hasznosabb" dolgokra költik. Ha Magyar magánemberek saját lelkük símogatására nem áldoznak semmit, az állam, amelyik inkább EU-s mint Magyar, természetes, hogy legjobb esetben is annyit tesz, hogy nem tesz semmit. Ezen nem kell csodálkozni. Évekkel ezelőtt Magyar esküvős újságokban is hirdettem a zenekarunkat. A több lapban többször is megjelenő hírverésre nagyjából negyvenezer forintot költöttem. Elmondhatom, hogy a kampány nem volt teljesen eredménytelen. Az egyetlen érdeklődő egy cigányprímás volt, aki azért keresett, hogy ha túl sok esküvőnk futna be, ő szívesen átvenne tőlünk bulikat.

Kis privát körünkben tehetünk csak valamit. Járjunk olyan társaságba, ahol még divatban van a közös éneklés. Járjunk étterembe és igenis fizetni kell a jó cigányzenésznek. A műfaj pont ettől virágzott fel annakidején. Ha elkezdenénk sorolni, nem lehetne befejezni a legendás zenészdinasztiák remek ide vágó történeteit. Ha van kereslet, az megteremti a kínálatot is. Kevés a jó cigányzenekaros hely, de az igazi baj az, hogy nem teltházasok. Ha azok volnának, több jó hely is lenne. A jót jutalmazni kell ! Nótakedvelőink döntő része is szidja a televíziók csapnivaló műsorát. Mégis, amikor végre elromlik a TV készülékük, sokezer pénzért újat vásárolnak. Így további hosszú időre prolongálják saját elszigeteltségüket a valóságos élettől . TV néző emberrel sajnos nem lehet beszélgetni, mert általában nincsenek saját gondolatai.

A világban szerintem soha nem volt akkora szabadsága az egyénnek, mint most. Gondoljunk csak az ezrével létező hobbisokra, akik a szájuktól vonják el a falatot a legkülönbözőbb őrültségekre. Tekintsük a sok utazómániást, vagy a tíz év múlva roncstelepre kerülő autócsodák tulajdonosait, vagy a 20 macskával együtt élő vénasszonyokat, vagy egy lakásban a legkülönbözőbb haszontalanságokat felhalmozókat. Hihetetlen pazarlás folyik a világ nyugati oldalán beleértve Magyarországot is. Ha fontos nekünk a magyarnóta, dúdoljuk őket magunkban és igenis adjunk a cigánynak, hogy élvezhessük a szemtől szembe való muzsikálás egyedi gyönyörét szinpadtechnika és sok hazug csillogás nélkül. Új telefonomban Boros Lajos bácsi muzsikálja minden híváskor a Jákó Verával készült lemezéről, hogy "Ne szidjatok soha engem...". Varázslatos az a hang amíg fel nem veszem. Néhány napja közlekedek így és eddig legalább öten kérdezték, hogy honnan lehet ilyen csengőhangot szerezni ? Általános jelenség, hogy ül a mámika a villamoson, s egyszer csak förtelmes hangzavar árad a retiküljéből. Nagy stresszbe kerülve húzza ki szegény onnan a telefont, mint valami varangyosbékát, hogy mielőbb véget vethessen a szörnyű szégyennek. A csengőhang is része a mai kommunikációnak. Ha jót hallunk, beszélgetést lehet kezdeményezni, stb. Akinek idős szülője szereti a nótát, tegyünk ilyen hangokat a telójába ! Egyre több és egyre olcsóbb tipusok is engedik az mp3-as formátumú fájlok ilyen alkalmazását.

Közvetlen környezetünkben látszólag keveset tehetünk, de a kevésből lesz a sok. A kínai fal is úgy épült, hogy letettek egy követ. Tegye le mindenkimaga a magáét ! Üdvözlettel, www.musicart.hu/agoston"

Válasz

Kedves László Lajos! Természetesen tudjuk, hogy mely kereskedelmi adókon lehet elérni egy kis nótaműfajt, mert még meg lehet említeni a Muzsika TV-t is. Azt szeretnénk elérni, hogy adófizető polgárként a közszolgálati média a saját műfajunkat sugározza, ne pedig az idegent erőltesse ránk, Mondjuk ki bátran: Az Európa Unió elvárásainak akar annyira megfelelni a rendszerváltás utáni minden kormányunk, Teljesen be akarnak minket olvasztani a "vadnyugat" hideg, zord világába. Nemcsak a kulturálisan, de még gondolkodásilag is saját maguk profiljára akarnak minket átalakítani. Példának okául gondoljunk csak arra, hogy amikor reklámoznak valamit, a vége 99, mintha nem tudná a magyar ember, hogy csak egy Ft híja van a következő százasnak. A valóvilág és hasonló show-műsorok, az emeltdíjas betelefonálások, a reklámok felhangosítása, és még sorolhatnám a bosszantóbbnál, bosszantóbb nyugatról beáramlott, az ez idáig magyar gondolkodásnak idegen dolgokat. A történelemben más nagyhatalmak is megpróbálták már letörni magyarságunkat, de identitásilag, kulturálisan mindíg magyarok maradtunk./ törökök, osztrákok, szovjetek/, sőt mi több, AZOK IS FOGUNK ÖRÖKRE MARADNI!!!!!!!
Identitásunk egyik legmeghatározóbb szimbóluma a magyar nóta, és ezért kell, hogy hangos legyen tőle a közszolgálati média.
Tisztelettel. Sánta Béla
ui: Magdika kedves! Ha úgy gondolod, hogy politikailag átléptem a megengedhető küszöbszintet, akkor kérlek moderáld az írásom.

Válasz

Nekem is hiányzik ugyan a rádióból a Magyar nóta, mert akárhol járunk a világban, minden náció igyekszik a hagyományokat ápolni, de mintha figyelmen kívűl hagynátok, hogy immár 2 éve működik magyarországon a Nóta TV és naponta legalább 6 órában kizárólag magyar nóta hallható és nézhető. A nap többi részében magyar és nemzetközi slágerek és mulatós zene teszi ki a 24 órás, tehát egésznapos műsoridőt.
Nagyon sok kábelszolgáltató is felvette kínálatába a DIGI TV által sugázott műsort, ami még a nyugdíjas csomagnak becézett hivatalosan 18 adót tatalmazó csomagnak is része, amelyért mindössze 1200 Fointot kér havonta.
A hivatalosan garantált adókon kívűl még kb ugyanannyi eléhető a műholdól és még a Speranta román adó még magyar nemzetiségi műsora is fogható.

Válasz

Kedves Béla! Most így utólag bevallom Neked és kedves Mindnyájuknak, hogy a levelem pusztán mint álnaiv kérés fogalmazódott meg annak érdekében, hogy a politikai síkra terelés hangoztatott szükségessége és az elodázott rendszerváltás halaszthatatlansága minél nagyobb körben váljék meggyőződéssé a kiszámítható válasz semmissége okán. Bennem fikarcnyi remény sem ült és most sincs a tekintetben, hogy a jelenlegi politikai vezetés végrehajtja azt a rendszerkorrekciót, mely a túlélés és kibontakozás irányába mutathatna. Erre ugyanis felsőbb helyről nem kapott felhatalmazást. Többször rámutattam ennek a politikai garnitúrának az egygyökerűségére és végső soron a szándék, elkötelezettség és közjó szolgálatának hiányára, amely a legtöbb politikai pártot és pártembert csak annyiban érdekli, amennyiben a saját egyéni boldogulása rajta keresztül biztosítva van. Mivel a politikus számára utóbbi az elsődleges, az általa jelölt vezető tisztségviselőké pedig úgyszintén, a közjó szolgálatával, ha a zsebe megtelik, akkor is szembemegy, ha egyébként meggyőződésével ellentétes.

A kérdés az, hogy a kifosztás meddig folytatódhat, és mikor éri el az elégedetlenség, a nyomor, a társadalmi és etnikai konfliktusok, valamint a bűnözés azt a szintet, amikor társadalmi robbanásban csúcsosodik ki. És akkor már nem a nóta problémájával kell majd szembenéznünk, hanem a túlélés ösztönével, kaotikus, kezelhetetlen állapotok közepette. Világosan látszik már, hogy a dolgok nem abba az irányba haladnak, hogy ez elkerülhető legyen.

Előzmény

Válasz

Kedves Péter! Fájó szívvel olvasom soraid, a hamisítatlan igazságra világítasz rá. Annak idején amikor politikai irányból közelítetted meg a valóságot a "Napi 5 FT-ot a magyar nótánkért" című cikkemhez hozzászólva, akkor arra kértelek, hogy elismerem igazad, de ha lehet ne politikai úton próbáljunk megoldást keresni elégedetlenségünkre. Sajnos a szomorú tényállás lassan a Te álláspontodat fogja igazolni, de én még egyelőre nem adom fel, megvárom az április 2-i gyöngyösi találkozónkat, ahol be fogom jelenteni egyesületünk megalakítását, mely szervezet hivatott lesz anyagi gyűjtést eszközölni, hogy privát adó vagy már működő csatornán belüli műsoridő vásárlással megvalósíthassuk a cikkemben leírt, a nótaműfajunk életbentartására leírt terveimet.

Válasz

Az MR vezérigazgatójának két hete írt válaszlevelünkre reagálás nem érkezett. A hallgatás egyértelmű üzenete, hogy az álláspontja változatlan: aki internetezik, de csakis az hallgathat cigányzenét és magyar nótát most és a jövőben is, és csakis azt, amit Tarnay Kiss László szerkesztett. Máshogy kifejezve, a magyar nóta és a cigányzene a naponta 72 órányi (Kossuth-Petőfi-Bartók) műsort szolgáltató tartalomszolgáltató főadóinak kínálatában még fél óra műsoridőre sem méltó. Ez a tény több dolgot jelent egyszerre:
Jelenti azt, hogy az MR új vezetése
-tudomásul vette és jóváhagyta az előző vezetés kultúrpolitikai törekvéseit és/vagy azt, hogy
-a magyar nemzeti zenei kultúra értékmegőrzésében és terjesztésében felsőbb hatalom által - közszolgálati feladataira való elvárások tekintetbe vétele nélkül - korlátozva és fegyelmezve van, vagy
-saját meggyőződése, korlátoltsága, esetleg a műfaj kulturális jelentőségének fel nem ismerése miatt kezeli a problémát nem megfelelően.

Fentiek alátámasztják mindazokat az alapvetéseket, melyeket ezen az oldalon mint politikai tartalmú megnyilvánulásokat tettem. Mivel az illetékes minisztérium hasonló tárgyú levelemre szintén udvarias, de semmitmondó vagy legfeljebb semleges választ adott, és a műfajt képviselő közhasznú, kulturális és egyéb szervezetek, egyesületek (Nógrádi, 100 Tagú stb.) hasonló próbálkozása sem jár sikerrel, a további lehetőségeket szervezett tüntetésekben és a műfajt éltető közösség szervezési és önszerveződési kísérleteiben, továbbá erős szakmai érdekképviseletben látom.

Előzmény

Válasz