Seres Antal Újszászon született 1912. január 20-án. Szülei: Seres Antal zenész és Keskeny Irén háztartásbeli voltak. Öt testvér (Antal, József, Géza, Bernát és Irén) közül Tóni elsőként született. (Mind elhunytak!) A Seres család többgenerációs zenészdinasztia volt. Tóni édesapja például klarinétos volt, Géza testvére (Újszász, 1922. január 22. - Zagyvarékas, 1986. augusztus 10.) pedig az 1960-as években a szolnoki "Halász Csárdában" működő cigányzenekar cimbalmosaként működött, és igen sokszor játszott közkívánatra cimbalomszólót. Örülök, hogy virtuóz produkcióját én is nemegyszer láthattam, hallhattam.

Tóni Újszászon 4 elemit végzett. Érdekes, hogy a kottát igen jól ismerte, az újszászi cigányzenészeket is gyakran oktatta a hangjegyek ismeretére. Viszonylag hamar alakított cigányzenekart, bandát. Az első bandatagok a testvérei, illetve Farkas Imre és Farkas Menyhért voltak.

Farkas Ágnessel kötött házasságot. Gyermekük nem született. Viszont örökbe fogadott, nevére íratott egy kislányt. Ez a "kislány" nem más, mint az 1955-ben született Farkas Jenőné Seres Ibolya (beceneve: Pirike), akit jó apaként nevelt, gondozott feleségével együtt. Pirike családjával Újszászon, az Álmos u. 8. szám alatt lakik. Farkas Jenővel kötött házasságából két gyermekük született: Anett (1976) és Jenő (1982). Tóni az unokák közül csak Anettet ismerhette meg. Ha élne, örömmel, büszkeséggel nyugtázná, hogy már három dédunokája is van, nevezetesen: János (12 éves), Roland (7 éves) és Dániel Jenő (5 hónapos). Hangszeren ugyan egyik unoka, dédunoka sem játszik, de büszkék cigányprímás nagyapjukra, dédnagyapjukra.

Tóni a Seres cigányzenész dinasztia legjelesebb muzsikusa volt. A mindig nett, megnyerő külsejű, modorú (sosem volt tolakodó) prímás kivételesen tudott mulattatni, de ha a helyzet úgy kívánta, megríkatni is. Gondoljunk csak a Vasutas- és Iparos Körökben, a Kommpártban (Bajcsy-Zsilinszky u. 22. sz. alatt levő épület, melyben 1945. után egy ideig az MKP helyi szervezete, illetve a település művelődési házaként működött, az utóbbi időben pedig általános iskolai osztályoknak ad elhelyezést) rendezett bálokra, amikor Seres Tóni és Farkas Gyurka cigányzenekara húzta a talpalávalót. Magamfajta szépkorúaknak különösen emlékezetesek a sport- és regrutabálok, a zenei betétekkel előadott népszínművek, a téli időszakokban évente rendezett tánciskolák, a szabadtéri táncos majálisok, az udvarlásként, köszöntésként adott divatos éjjeli zenék, a lakodalmak, a cigányzenével kísért gyászmenetek és húsvéti ünnepek, amikor térzenével, lakásról lakásra járva, cigányzenével köszöntötték a ház lakóit. Jó emlékezni a labdarúgó-mérkőzések előtt és a félidei szünetben adott szép cigányzenei melódiákra. Ez utóbbi azért is érdekes, mert abban az időben a sporttelep volt Újszász talán egyetlen olyan említésre méltó korzója (sétánya), ahol a fiatalok a labdarúgó-mérkőzések látványa, izgalma mellett ismerkedhettek, udvarolhattak egymásnak. Nem véletlen, hogy a Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola helyén levő egykori sportpályán egy-egy mérkőzésen 700-800, esetenként 1000 néző is volt.

Meggyőződésem: Seres Tóni és Farkas Gyurka kiváló cigányprímásaink jelentős mértékben befolyásolták muzsikájukkal az életérzésünket.

A falusi cigányok általában nem tudtak megélni a muzsikálásból, s egyéb munkát is vállaltak. Tóni a bp.-i Ganz-MÁVAG-ban helyezkedett el. Becsületesen dolgozott. A gyárban tragikus hirtelenséggel hunyt el szívinfarktusban 1979. augusztus 17-én. Elismerés illeti hozzátartozóit, hogy hazahozatták, és oly nagyon szeretett szülőföldjének sírkertjében nyugszik. Bizonyosra veszem, hegedűjének sorsát (egy szolnoki műgyűjtő kereskedő vásárolta meg) hamvainak hazaszállítási költsége döntötte el.

Kedves Tóni! Tisztelettel gondolunk rád, hajtunk fejet előtted. Megérdemled, hogy a település neves szülöttei között a neved fennmaradjon. Nyugodj békében! Lelkünk mélyén egy-egy szál virággal emlékezünk neves cigányprímásunkra.

Varga Ferenc
Újszász díszpolgára