˝Visszanézek életemre, elmerengek csendben, felém jönnek hosszú sorban, kiket úgy szerettem...˝ – énekelte egyik kedves nótáját számtalanszor Gaál Gabriella.A magyarnóta-éneklés nagyasszonya már együtt van azokkal, akiket úgy szeretett: augusztus 3-án, 80 esztendős korában elhunyt.

Halálával a műfaj egyik legkiválóbb művelője, kutatója távozott, aki nótáival százezreknek vagy inkább millióknak szerzett örömet. Gaál Gabriella 1930-ban született Csepelen. Rimaszombaton töltötte a gyermekkorát, ott élt egészen 17 éves koráig. A benesi dekrétum miatt családját 50 kilós csomaggal Putnokra, egy istállóba telepítették. Később Csepelre költöztette őket a diktatúra, ahonnan aztán a pályája is elindult.

1947-től a Magyar Rádióban dolgozott zenei szerkesztőként. Munkásságát nívódíjjal jutalmazták. 1958 óta dalénekesként is megismerhették határon innen és túl. 1984-ben SZOT-díjat kapott, majd a rendszerváltás után a köztársaság kiskeresztjével tüntették ki. A magyar nóta és a népdal „élő lexikonja" volt, a műfaj zászlóvivője.

Művészete minden korosztályhoz szólt: népdalaival a magyar lélek mélyéig hatolt, humorral előadott cigánydalai örök emlékűek. Talán mindenkinél jobban ismerte a magyar nóta keletkezéstörténetét, hagyományait. Valahol azt írták róla: a magyar nótának Gaál Gabriella az volt, mint ami Edith Piaf a francia sanzonnak.

Tolnai András, a fiatal magyarnóta-énekes így búcsúzott tőle: „A jó Isten adjon neki örök nyugodalmat, és még holtában is áldja meg a nótakirálynőt. Vérzik a szívem, ha eszembe jut. Mindent neki köszönhetek, amit a pályámon elértem."

Gaál Gabriella

Gaál Gabriella nemcsak énekelte, kutatta is a nótát, a népdalt. A Magyar Rádióban sokáig vezette és szerkesztette a Nótakalendárium című műsort, de közreműködött más nótás műsorok készítésében is. Szervezte a „Nyílik a rózsa" énekversenyt, rendszeresen szerepelt a Magyar Televízióban. Szívügyének tekintette, hogy támogasson minden olyan tevékenységet, amely az egyetemes magyar kultúra gyarapodását és életben tartását szolgálta. Segítette a fiatal tehetségeket arra törekedve, hogy a műfaj életben maradjon. Az utánpótlás nevelésével is foglalkozott, nótakört vezetett. Gaál Gabriella bizakodott, hogy „a XXI. század hálásabb lesz, elvesznek végre azok a metszőollók, melyek időnként még a hajszálgyökereket is képesek elvagdosni". A műfaj hanyatlását, a Magyar Rádióból való száműzetést nehezen viselte. A zenei rombolás mélyen érintette.

Madarász Katalin a közelmúltban Kecskeméten Gaál Gabriella emlékére énekelte a Minden piros, fehér rózsát... kezdetű nótát. A közönség felállva, vele együtt énekelt. Gaál Gabriellát a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára. A gyászolók egy-egy szál piros és fehér rózsával búcsúztak tőle.

Páratlan páros Gaál Gabriella Madarász Katalinnal alkotott duóját mindenki ismeri, akihez egy kicsit is közel áll a műfaj. Páratlan páros voltak, 1964-től énekeltek együtt, hanghordozóik jelentek meg. Madarász Katalin dalostársa halála után egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy kettejük között több volt, mint munkakapcsolat. A nótán és népdalon kívül összefűzte őket az irodalom, a történelem és a humor szeretete. A jó és tiszta zenét – műfajtól függetlenül – mindketten kedvelték. 2000-ben a Jákó Vera Alapítvány kuratóriuma nekik ítélte oda a „Jákó Vera-díj a magyar kultúráért" elismerést. 1984-ben egyébként a SZOT-díj is „közös" volt.

 Cs. Kovács Attila - 2010.09.11. 13:36

Forrás:http://www.kisalfold.hu/szieszta/elment_a_magyar_nota_nagyasszonya/2178108/