Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA közösségi oldal
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 1 hozzászólás
A cikk forrásanyaga: http://www.niton.sk/documents/9-6-9447-kurtos_2011-10.pdf
KÖZÖSSÉGMEGTARTÓ EREJE VAN A DALNAK Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ami az ŐSZIRÓZSA, a magyarnóta-énekesek országos versenyének felhívásában évről évre olvasható, vagyis, hogy a magyar nóta is a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. S ami nagyon lényeges, a dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje volt, és van ma is. Nem közhelyes megállapítás, hogy évről évre egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a szlovákiai magyarnóta-énekesek országos versenye iránt. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya az Országos Tanáccsal közösen idén immár tizenkettedik alkalommal hirdette meg az énekkultúra fejlesztése és a tehetségek felkarolása céljával az ŐSZIRÓZSA nevet viselő országos seregszemlét, amelyre Szenctől Királyhelmecig 43 előadó küldte el nevezési lapját. Igaz, miután kiderült, hogy a magas létszámra való tekintettel elkerülhetetlen az elődöntő megrendezése, a jelentkezők közel egynegyede visszalépett, mert egyéb programja miatt nem tudta vállalni a kétnapos rendezvényt. Azonban így is még 32 énekes várta október 1-jén, szombaton a megmérettetést Ipolykeszin a kultúrházban. Tulajdonképpen, ha csak egy elődöntő idejére is, de néhány év után visszakerült az ŐSZIRÓZSA az ipolykesziek nagy örömére oda, ahol korábban 5 évig otthont kapott a rendezvény. Az öttagú szakmai zsűri Tarnai Kiss László, előadóművész, a Magyar Rádió főmunkatársa elnökletével várta a kürti Balogh Béla és cigányzenekara által kísért énekesek bemutatkozását két magyar nótával, azaz egy hallgatóval és egy csárdással. Az elődöntő eredményhirdetésekor a bírálóbizottság évek óta visszajáró elnöke nem titkolta, hogy a jobbnál jobb előadók közül nem is volt olyan könnyű kiválasztani azt a 18 nótaénekest, akik másnap Ipolynyéken találkoztak a döntőben, amelynek egy részét egyébként a Pátria Rádió egyenes adásban közvetítette. Annak ellenére, hogy válogató előzte meg a finálét, így is maratonira sikeredett a másnapi rendezvény, mert délelőtt folyamán a Magyarországról, illetve a Kárpát-medencéből érkezett 19 előadó produkcióját minősítette a bírálóbizottság. Ehhez tudni kell, hogy míg a hazai nótaénekesek nemcsak minősítést, hanem helyezést is szerezhetnek, addig a külföldiek csak minősítést. Bizony, estébe nyúlt már az idő, amikor ünnepélyes eredményhirdetésre és a minősítést igazoló oklevelek kiosztására került sor. A külföldi énekesek közül a vajdasági Csókáról érkezett Cára Arankán kívül aranykoszorús minősítést szerzett Hlavátsch László, Smidéliusz Éva /mindketten Budapestről/, Szávolovics Gabriella /Dunaföldvár/ és Teplán Sándor a Nógrád megyei Karancslapujtőről. Négyen kaptak ezüst-, öten bronzkoszorús minősítést, a többiek elismerő oklevélben részesültek. Úgy tűnik, mintha a zsűri szűkmarkúbb lett volna a hazai versenyzőkkel szemben, már ami az „aranyérmeket“ illeti, hiszen mindössze csak hármat osztott ki, mégpedig a kisbári Szabó Horkay Hajnalkának és a szenci Lukáč /Galambos/ Editnek, akik holtversenyben a 2. helyen végeztek, valamint a lévai Gubík Magdolnának, a verseny abszolút győztesének. A verseny 3. helyezettje a balonyi Vörös Károly lett, aki ezüstkoszorús minősítést ért el. Rajta kívül tízen kaptak ezüst-, négyen bronzminősítést. Cakúgy, mint az elmúlt évek során, a helyezettek az idén is fellépési lehetőséget kapnak a Duna TV Kívánságkosár című műsorában. Külön is említést érdemel, hogy aranydicséretes ezüstkoszorús énekes lett Bátorkeszi polgármestere, Sipos József, aki tettekben megnyilvánulva valóban szívügyének tartja az ŐSZIRÓZSÁt. Hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy tavalyelőtt és idén is saját költségeire vállalta a nótaverseny résztvevőinek változatos étkeztetését. Csak az elismerés hangján szólhatunk a CSNTV ügyszeretetéről, hiszen annak ellenére, hogy a szlovák kormányhivatalból a rendezvényre benyújtott pályázatára ezúttal egy árva cent támogatást sem kapott, az előző évek színvonalán sikerült megrendeznie az Őszirózsa nevet viselő országos magyarnóta-versenyt, köszönhetően a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásának. Arendezvény előkészítéséből, szervezéséből és zökkenőmentes lebonyolításából oroszlánrészt vállalt magára Kliment Éva, a területi választmány agilis titkára. Nem hagyhatjuk szó és elismerés nélkül az ipolykeszi és ipolynyéki önkormányzat, illetve a két település Csemadok-alapszervezetének segítségét sem. Végezetül elmondhatjuk, hogy az idei nótaverseny is teljesítette küldetését, hiszen a tehetségek felkarolásán túl jó szórakozási lehetőséget teremtett, és erősítette a nemzeti összefogást. /Csak
zárójelben jegyezzük meg, hogy a Pátria Rádió a versenyről készített felvételt 2011 november 1-jén, délelőtt ismétli meg./ Bodzsár Gyula Ha majd egyszer valaki megírja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által meghirdetett és szervezett ŐSZIRÓZSA, magyarnóta- énekesek országos versenyének történetét, akkor az idei, sorban a tizenkettedik rendezvényről bőven lesz mit - jót és kevésbé jót - feljegyeznie. Hogy könnyebb dolga legyen a leendő krónikaírónak, elmondok néhány észrevételt a nótaverseny margójára. Azt mindenképpen rögzíteni kell, hogy a viszonylag nagyszámú érdeklődésre való tekintettel az ŐSZIRÓZSA eddigi történetében először kétnapos volt a rendezvény, két elődöntőből és a vasárnap délutáni döntőből állt. Az elődöntőből, ha úgy tetszik, válogatóból a 29 nótaénekesből /eredetileg 43-an jelezték részvételüket/ a legjobbak jutottak a döntőbe. Feltétlenül említést érdemel az egyik elődöntőnek helyet adó Ipolykeszi polgármester asszonyának lírai hangulatú megnyitója, mely a zsűri elnökének utólagos dicséretét is kiváltotta. Kosík Szilvia hangsúlyozottan kiemelte a magyar nóta szeretetének fontosságát. „Szeretjük azért, mert csak a miénk, MAGYAROKÉ!“ Megható volt, ahogy köszöntője végén felidézte elhunyt édesapjának kedvenc, írásunk címadó nótáját, a „Várjatok meg őszirózsák, ne mondjatok búcsút a szép nyárnak…“ kezdetűt. Faluhelyen őszi, dologtevő időben, ráadásul szombaton kora délután kezdődő rendezvényre sem helyből, sem a környező falvakból nem könnyű telt házat biztosítani. Ennek ellenére jó hangulat uralkodott a némileg foghíjas nézőtéren és a nótaénekesek körében is, amit még csak fokozott az ipolykesziek ritkaságszámba menő vendégszeretete. Ha már a ritkának számító dolgot említettem, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a megmérettetésen a hölgyek /17/ vezették a mezőnyt, és ők érkeztek legtávolabbról is. A hazaiak versenyében a szlovák-holland kettős állampolgárságú Visser Ágnes például Hágából utazott haza az Őszirózsára, míg a Bodrogközben élő, de hetedik éve már Angliában dolgozó kisbári Szabó Horkay Hajnalka az elődöntő hajnalán repült haza magyarországi férjével Manchesterből. Nem először vett részt a nótaversenyen a Kassán túli Miglécről Szitás Ida, vagy a Pozsonyhoz közeli Szencről Lukáč /Galambos/ Edit. A minősítésért ringbe szálló magyarországiak, illetve Kárpát-medenceiek közül legtávolabbról, a szerbiai Csóka településről érkezett Cára Aranka, Kali Margit Marosvásárhelyről, Bordás Cecília immár második ízben Münchenből. Visszatérőként Sipos Izolda Nyíregyházáról, Nádasdi László Balmazújvárosból. Szintén messzebbről, Dunaföldvárról nevezett be Szávolovics Gabriella. Mindezt csak azért soroltam hosszasan, hogy érzékeltessem, ki milyen távolságból időt és fáradságot nem sajnálva vállalta a részvételt, míg a mi járásunkból, talán első alkalommal történt meg, hogy senki sem mutatott érdeklődést az Őszirózsa iránt. Apropó, érdeklődés. Mit mondjak, Ipolynyéken a vasárnap délután tartott döntőre is kevesen váltottak jegyet, mindössze 91 fizető néző ült a széksorokban. És úgy látszik, magyarnóta-kedvelő vállalkozókból is híján vagyunk, mert a zsélyi Balázs Katalinon és Oravec Gyulán kívül senki sem ajánlkozott, jelentkezett a rendezvény támogatóinak sorába. Ennek két oka lehet. Vagy nem értesültek róla, vagy a szervezőknek egyszerűen már nem maradt idejük, divatos szóhasználattal élve, lekommunikálni velük a szóba jöhető anyagi támogatást. Kérdés csupán az, ha lett is volna idejük rá, nem maradtak-e volna csalódottak? Lévén szó országos rendezvényről, érdekes módon a szlovákiai magyar média sem kapott rá igazán a nótaversenyre, kivéve a Pátria Rádiót és részben a Szabad Újságot. Legkevésbé a szlovák kormányhivatal, ugyanis egy fia centtel sem támogatta az Őszirózsát, amely ettől függetlenül jövőre is nyílni fog… /bodzsár/ Ez év nyarának közepén került a hazai magyar és szlovák lapok címoldalára Gubík László, miután elsőnek jelentette be nyilvánosan, hogy felvette a magyar állampolgárságot. Ezzel akaratlanul is hírnevet szerzett magának és Léván élő családjának is. Hírnév dolgában édesanyja, Gubík Magdolna sem panaszkodhat, hiszen az idei magyarnóta-énekesek országos versenyének abszolút győztese lett. Közvetlenül a nótaverseny döntője után készült vele az alábbi villáminterjú. - Mit kell tudni Gubík Magdolnáról? - Kiskérből származom, Zsemlérre mentem férjhez, és onnan költöztünk 21 évvel ezelőtt Lévára, ahol egy ékszerbolt vezetőjeként dolgozom. Amióta Léván lakunk, tagja vagyok katolikus templomunk énekkarának. - Honnan ered a magyar nóta iránti vonzalma? - Túlzás nélkül mondhatom, kiskorom óta énekelek. Óvodásként, később pedig az alapiskolában is gyakran énekeltem különböző rendezvényeken, vettem részt énekversenyeken, amelyeken legtöbbször az első helyen végeztem. Egyébként a családunkban mindenki szépen énekelt, de főleg édesapámnak volt szép hangja, és mindene volt a nótázás. Mindig is vágytam magam megmérettetni nótaversenyen, és ennek, úgy látszik, idén jött el az ideje. Hiszen májusban a II. Egri Országos és Határontúli Nótaversenyen aranyminősítéssel végeztem az első helyen, most pedig az Őszirózsán szereztem aranykoszorús minősítést úgy, hogy egyidejűleg a verseny abszolút győztese lettem. - Számított rá? - Mivel már tavaly is részt vettem ezen a színvonalas seregszemlén, tudtam, hogy erős mezőnyben kell bizonyítanom, ezért kissé tartottam is a versenytől. Mellesleg részben László fiamnak is köszönhetem ezt a szép sikert, mert ő buzdított, kapacitált, hogy nevezzek be. Sőt, ő küldte el a jelentkezési lapomat is a versenyre. - Hogyan tovább az énekléssel? - Már eddig is sokan biztattak, bátorítottak, hogy ne adjam fel, folytassam az éneklést. Elárulhatom, beneveztem a Nóta TV Nótasztár tehetségkutató versenyébe, és több száz jelentkező közül bekerültem a legjobb hatvan közé. Innentől aztán élésbe megy majd a verseny. Talán valóra vágyik régi vágyam, dédelgetett álmom, hogy hivatásos nótaénekes lehessek. Úgy érzem, sohasem késő elkezdeni… -bgy Az alábbiakban interjúkat olvashatnak a nótaverseny két, második helyezést elért, egyben aranykoszorús minősítést szerzett versenyzőjével. Következő, novemberi lapszámunkban pedig újabb versenyzőket mutatunk be kedves olvasóinknak. - Mit kell tudni Szabó Horkay Hajnalkáról? - Szlovákiában, Kassán születtem. Kisgyermekkoromat Alsóláncon (Nižný Lanec) töltöttem. Később szüleimmel Kisbáriba (Malá Bara) költöztünk, ott nevelkedtem fel. A közeli Sátoraljaújhelyen a Lavotta János Művészeti Iskolában magán énekórákat vettem. Több műfajban is kipróbáltam magamat, keresve azt a területet, ahol igazán jól kifejezhetem önmagam. Igazából a kiindulópont Abaújszina volt, ahol a Csemadok alapszervezete által évente megrendezett esztrádműsorokon énekesként kipróbálhattam magamat. Úgy is mondhatnám, hogy ezek voltak az első szárnypróbálgatásaim az énekesi pálya felé. Ezek után több énekversenyen is részt vettem, mint pl. a kisvárdai kifutókon, miskolci népdal és musical énekversenyeken és még különféle más énekversenyen is. - Honnan ered a magyar nóta iránti szereteted, hogy nem ismerve távolságot, határt, a messze Angliából neveztél be a versenybe? - A családban szinte mindenki muzikális, de visszatekintve talán Bittó nagyapámtól örököltem a nóta iránti vonzalmamat. Ő kántortanítóként működött és egyben nagy nótaművelő is volt. De ha visszaemlékszem a gyermekkoromra, ritka volt az a vasárnap, mikor nem hallgattuk a rádióban a Jó ebédhez szól a nóta című műsort. Az angliai kiutazásom előtt egy évvel vettem részt első alkalommal a Miskolci Regionális Magyar Nóta Énekversenyen, amelyen a második helyezést értem el. Itt nagy szeretettel fogadtak, és ez az élmény végigkísért egész idáig. Azóta vágytam arra, hogy egy nótaversenyen újra megmérettessem magam, de ez idáig nem jött össze, ugyanis általában évente csak kétszer járunk haza, viszont ebben az évben nem sikerült nyáron hazajönnünk. Az országos magyarnóta-versenyről a Facebookon értesültem, amelyet az unokatestvérem, Szitás Ida tett fel, és amelyen ő szintén részt vett. Először elérhetetlennek tűnt a részvételem, ugyanis ősszel már nem állt számításunkban hazajönni, de végül egy hirtelen ötlet által elhatároztuk a férjemmel, hogy jelentkezem, nagy meglepetést okozva a szeretteinknek is:-). - Hogyan és mikor kerültél ki Angliába? Mióta vagy, vagytok ott? - Otthon sajnos munkanélküli voltam, ezért döntöttem úgy, hogy kimegyek Angliába szerencsét próbálni. Ennek lassan már 7 éve. Kint dolgozom Manchesterben, ahol rátalálhattam a Magyarországról származó férjemre is. Ugyanúgy a helyi színjátszó körünkben tevékenykedem, ezáltal is képezve a hangomat. Hogy meddig maradunk Angliában, az még a jövő titka, de nem tűnik úgy, hogy végleg le szeretnénk telepedni, ugyanis a szívünk és az anyaföld hazahúz... - Milyen benyomásokkal tértél haza a rendezvényről? - Nagyon izgultam a verseny alatt, főleg az elődöntőn, ugyanis csak aznap hajnalban érkeztünk, így csupán pár óra alvás után elég fáradtnak éreztem magam. A pozitív visszajelzések viszont elfeledtették velem az utazás fáradalmait, és izgalommal vártam az eredményhirdetést. A döntőbe jutásomnak nagyon örültem, azt kívánva, hogy legalább olyan jól tudjam átadni a magyar nótát a közönségnek és a rádió hallgatóinak, ahogyan ezt az elődöntőben is tettem. A jó Isten segítségével sikerült is! Hihetetlenül örültem annak, hogy a Pátria Rádió élő adásában énekelhettem, és így a keleti régiót is képviselhettem. A legjobban igazából annak örültem, hogy itt, az országos magyarnóta-versenyen aranykoszorús minősítést kaptam, és a dobogó második fokára is felléphettem. Ez számomra nagy dolog volt, hiszen bizonyíthattam azoknak, akik bíztak bennem és támogattak. Remélem, lesz még alkalmam fellépéseimmel szórakoztatni a kedves közönséget. - Mit kell tudni Lukáč /Galambos/
Editről?
- Amint már az adataimból kiderült, 44
éves vagyok, van egy 15 éves kisfiam, aki
jelenleg a Szenczi Molnár Albert Magyar
Tanítási Nyelvű Alapiskola kilencedikes
tanulója Szencen. Tavaly végeztem távúton
a Selye János Egyetemen Komáromban gazdaságtudományi
szakon, 18 éve egy szlovák
minisztérium munkatársa vagyok. Kisfiamat
egyedül nevelem. Örök életemben szerettem
énekelni, az alapiskolán szinte minden énekversenyen
részt vettem. Mindig is a magyar
nóta volt a gyengém.
- Milyen minősítést remélt a zsűritől?
- Először két éve (2009-ben) próbálkoztam
az Őszirózsa versenyen. Akkor a zsűri
nem minősített. Az idei versenyen őszintén
megmondva bronz- vagy ezüstkoszorúra
számítottam. Sajnos szombaton az elődöntőre
munkámból való elfoglaltságom miatt
(szolgálati út) későn érkeztem, ezért nem
volt nagyon lehetőségem összehasonlítani
magamat a többi versenyzővel. Amikor
vasárnap megtudtam, hogy bekerülök a
Pátria Rádió élő adásába, azt hittem, ez a legnagyobb
értékelés, amilyet kaphatok (amint
később kiderült, nem volt igazam), az értékelésre
már úgy mentem föl a színpadra,
hogy engem már úgyis magasan értékeltek,
meghallgatom, mit kapnak a többiek, szóval
az aranykoszorú teljes mértékben meglepett,
és a 2. helyezés meg úgymond le is vett a
lábamról - erről álmodozni sem mertem
volna!!!
- Milyen benyomásokkal tért haza a rendezvényről?
- A verseny után még pár napig zenebonált
a fejemben az a kitűnő hangulat,
amelyet csak a magyar nóta és a kedves rendezők
tudnak az emberből kiváltani. Azóta
is „élvezem“ a sikert, az elsők között fogadhattam
a szenczi MKP-elnök és a megyei
alelnöknő gratulációját, akik nagyon büszkék
voltak rá, hogy ilyen szépen képviseltem
Szenc városát a versenyen.
Bodzsár Gyula
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!