A cikk forrásanyaga: http://www.niton.sk/documents/9-6-9447-kurtos_2011-10.pdf

KÖZÖSSÉGMEGTARTÓ EREJE VAN A DALNAK

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, ami az ŐSZIRÓZSA, a magyarnóta-énekesek országos versenyének felhívásában évről évre

olvasható, vagyis, hogy a magyar nóta is a magyar nemzet egyik legtisztább kincse, mert a legőszintébb hangon szól a magyar

ember öröméről és bánatáról, a szerelemről és az elmúlásról. S ami nagyon lényeges, a dalnak mindenkor közösségmegtartó ereje

volt, és van ma is.

Nem közhelyes megállapítás, hogy évről évre egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a szlovákiai magyarnóta-énekesek

országos versenye iránt. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya az Országos Tanáccsal közösen idén immár tizenkettedik

alkalommal hirdette meg az énekkultúra fejlesztése és a tehetségek felkarolása céljával az ŐSZIRÓZSA nevet viselő országos

seregszemlét, amelyre Szenctől Királyhelmecig 43 előadó küldte

el nevezési lapját. Igaz, miután kiderült, hogy a magas létszámra

való tekintettel elkerülhetetlen az elődöntő megrendezése,

a jelentkezők közel egynegyede visszalépett, mert egyéb

programja miatt nem tudta vállalni a kétnapos rendezvényt.

Azonban így is még 32 énekes várta október 1-jén, szombaton

a megmérettetést Ipolykeszin a kultúrházban. Tulajdonképpen,

ha csak egy elődöntő idejére is, de néhány év után visszakerült

az ŐSZIRÓZSA az ipolykesziek nagy örömére oda, ahol

korábban 5 évig otthont kapott a rendezvény. Az öttagú szakmai

zsűri Tarnai Kiss László, előadóművész, a Magyar Rádió

főmunkatársa elnökletével várta a kürti Balogh Béla és cigányzenekara

által kísért énekesek

bemutatkozását két

magyar nótával, azaz egy

hallgatóval és egy csárdással. Az elődöntő eredményhirdetésekor

a bírálóbizottság évek óta visszajáró elnöke nem titkolta,

hogy a jobbnál jobb előadók közül nem is volt olyan könnyű

kiválasztani azt a 18 nótaénekest, akik másnap Ipolynyéken

találkoztak a döntőben, amelynek egy részét egyébként a Pátria

Rádió egyenes adásban közvetítette.

Annak ellenére, hogy válogató előzte meg a finálét, így is

maratonira sikeredett a másnapi rendezvény, mert délelőtt

folyamán a Magyarországról, illetve a Kárpát-medencéből érkezett 19 előadó produkcióját

minősítette a bírálóbizottság. Ehhez tudni kell, hogy míg a hazai nótaénekesek nemcsak

minősítést, hanem helyezést is szerezhetnek, addig a külföldiek csak minősítést.

Bizony, estébe nyúlt már az idő, amikor ünnepélyes eredményhirdetésre és a minősítést igazoló oklevelek kiosztására került

sor. A külföldi énekesek közül a vajdasági Csókáról érkezett Cára Arankán kívül aranykoszorús minősítést szerzett Hlavátsch

László, Smidéliusz Éva /mindketten Budapestről/, Szávolovics Gabriella /Dunaföldvár/ és Teplán Sándor a Nógrád megyei

Karancslapujtőről. Négyen kaptak ezüst-, öten bronzkoszorús minősítést, a többiek elismerő oklevélben részesültek. Úgy tűnik,

mintha a zsűri szűkmarkúbb lett volna a hazai versenyzőkkel szemben, már ami az „aranyérmeket“ illeti, hiszen mindössze csak

hármat osztott ki, mégpedig a kisbári Szabó Horkay Hajnalkának és a szenci Lukáč /Galambos/ Editnek, akik holtversenyben a 2.

helyen végeztek, valamint a lévai Gubík Magdolnának, a verseny abszolút győztesének. A verseny 3. helyezettje a balonyi Vörös

Károly lett, aki ezüstkoszorús minősítést ért el. Rajta kívül tízen kaptak ezüst-, négyen bronzminősítést. Cakúgy, mint az elmúlt

évek során, a helyezettek az idén is fellépési lehetőséget kapnak a Duna TV Kívánságkosár című műsorában. Külön is említést

érdemel, hogy aranydicséretes ezüstkoszorús énekes lett Bátorkeszi polgármestere, Sipos József, aki tettekben megnyilvánulva

valóban szívügyének tartja az ŐSZIRÓZSÁt. Hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy tavalyelőtt és idén is saját költségeire vállalta

a nótaverseny résztvevőinek változatos étkeztetését.

Csak az elismerés hangján szólhatunk a CSNTV ügyszeretetéről, hiszen annak ellenére, hogy a szlovák kormányhivatalból a

rendezvényre benyújtott pályázatára ezúttal egy árva cent támogatást sem kapott, az előző évek színvonalán sikerült megrendeznie

az Őszirózsa nevet viselő országos magyarnóta-versenyt, köszönhetően a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásának. Arendezvény

előkészítéséből, szervezéséből és zökkenőmentes lebonyolításából oroszlánrészt vállalt magára Kliment Éva, a területi választmány

agilis titkára. Nem hagyhatjuk szó és elismerés nélkül az ipolykeszi és ipolynyéki önkormányzat, illetve a két település

Csemadok-alapszervezetének segítségét sem. Végezetül elmondhatjuk, hogy az idei nótaverseny is teljesítette küldetését, hiszen a

tehetségek felkarolásán

túl jó szórakozási

lehetőséget teremtett,

és erősítette a nemzeti

/Csak

zárójelben jegyezzük

meg, hogy a Pátria

Rádió a versenyről

készített felvételt

2011 november 1-jén,

délelőtt ismétli meg./

Ha majd egyszer valaki megírja a Csemadok Nagykürtösi Területi

Választmánya által meghirdetett és szervezett ŐSZIRÓZSA, magyarnóta-

énekesek országos versenyének történetét, akkor az idei, sorban

a tizenkettedik rendezvényről bőven lesz mit - jót és kevésbé jót -

feljegyeznie. Hogy könnyebb dolga legyen a leendő krónikaírónak,

elmondok néhány észrevételt a nótaverseny margójára.

Azt mindenképpen rögzíteni kell, hogy a viszonylag nagyszámú

érdeklődésre való tekintettel az ŐSZIRÓZSA eddigi történetében

először kétnapos volt a rendezvény, két elődöntőből és a vasárnap

délutáni döntőből állt. Az elődöntőből, ha úgy tetszik, válogatóból a 29

nótaénekesből /eredetileg 43-an jelezték részvételüket/ a legjobbak

jutottak a döntőbe. Feltétlenül említést érdemel az egyik elődöntőnek

helyet adó Ipolykeszi polgármester asszonyának lírai hangulatú megnyitója,

mely a zsűri elnökének utólagos dicséretét is kiváltotta. Kosík

Szilvia hangsúlyozottan kiemelte a magyar nóta szeretetének fontosságát.

„Szeretjük azért, mert csak a miénk, MAGYAROKÉ!“ Megható

volt, ahogy köszöntője végén felidézte elhunyt édesapjának kedvenc,

írásunk címadó nótáját, a „Várjatok meg őszirózsák, ne mondjatok búcsút

a szép nyárnak…“ kezdetűt.

Faluhelyen őszi, dologtevő időben, ráadásul szombaton kora délután

kezdődő rendezvényre sem helyből, sem a környező falvakból

nem könnyű telt házat biztosítani. Ennek ellenére jó hangulat uralkodott

a némileg foghíjas nézőtéren és a nótaénekesek körében is, amit még

csak fokozott az ipolykesziek ritkaságszámba menő vendégszeretete.

Ha már a ritkának számító dolgot említettem, fontosnak tartom

megjegyezni, hogy a megmérettetésen a hölgyek /17/ vezették a

mezőnyt, és ők érkeztek legtávolabbról is. A hazaiak versenyében a

szlovák-holland kettős állampolgárságú Visser Ágnes például Hágából

utazott haza az Őszirózsára, míg a Bodrogközben élő, de hetedik éve

már Angliában dolgozó kisbári Szabó Horkay Hajnalka az elődöntő hajnalán

repült haza magyarországi férjével Manchesterből. Nem először

vett részt a nótaversenyen a Kassán túli Miglécről Szitás Ida, vagy a

Pozsonyhoz közeli Szencről Lukáč /Galambos/ Edit. A minősítésért

ringbe szálló magyarországiak, illetve Kárpát-medenceiek közül

legtávolabbról, a szerbiai Csóka településről érkezett Cára Aranka, Kali

Margit Marosvásárhelyről, Bordás Cecília immár második ízben

Münchenből. Visszatérőként Sipos Izolda Nyíregyházáról, Nádasdi

László Balmazújvárosból. Szintén messzebbről, Dunaföldvárról

nevezett be Szávolovics Gabriella. Mindezt csak azért soroltam hosszasan,

hogy érzékeltessem, ki milyen távolságból időt és fáradságot nem

sajnálva vállalta a részvételt, míg a mi járásunkból, talán első alkalommal

történt meg, hogy senki sem mutatott érdeklődést az Őszirózsa

iránt.

Apropó, érdeklődés. Mit mondjak, Ipolynyéken a vasárnap délután

tartott döntőre is kevesen váltottak jegyet, mindössze 91 fizető néző ült

a széksorokban.

És úgy látszik, magyarnóta-kedvelő vállalkozókból is híján

vagyunk, mert a zsélyi Balázs Katalinon és Oravec Gyulán kívül senki

sem ajánlkozott, jelentkezett a rendezvény támogatóinak sorába. Ennek

két oka lehet. Vagy nem értesültek róla, vagy a szervezőknek egyszerűen

már nem maradt idejük, divatos szóhasználattal élve, lekommunikálni

velük a szóba jöhető anyagi támogatást. Kérdés csupán az,

ha lett is volna idejük rá, nem maradtak-e volna csalódottak?

Lévén szó országos rendezvényről, érdekes módon a szlovákiai

magyar média sem kapott rá igazán a nótaversenyre, kivéve a Pátria

Rádiót és részben a Szabad Újságot. Legkevésbé a szlovák kormányhivatal,

ugyanis egy fia centtel sem támogatta az Őszirózsát, amely ettől

függetlenül jövőre is nyílni fog…

/bodzsár/

Az alábbiakban interjúkat olvashatnak

a nótaverseny két, második

helyezést elért, egyben aranykoszorús

minősítést szerzett versenyzőjével.

Következő, novemberi lapszámunkban

pedig újabb versenyzőket mutatunk

be kedves olvasóinknak.

fogadtak, és ez az élmény végigkísért

egész idáig.

Azóta vágytam arra, hogy egy

nótaversenyen újra megmérettessem

magam, de ez idáig nem jött össze,

ugyanis általában évente csak kétszer

járunk haza, viszont ebben az évben

nem sikerült nyáron hazajönnünk. Az

országos magyarnóta-versenyről a

Facebookon értesültem, amelyet az

unokatestvérem, Szitás Ida tett fel, és

amelyen ő szintén részt vett.

Először elérhetetlennek tűnt a

részvételem, ugyanis ősszel már nem

állt számításunkban hazajönni, de

végül egy hirtelen ötlet által elhatároztuk

a férjemmel, hogy jelentkezem,

nagy meglepetést okozva a szeretteinknek

is:-).

- Mit kell tudni Lukáč /Galambos/

Editről?