Diószegi Sándor 

 magyarnótáit rejti ez a tulipános "láda."

Nyissuk fel és nézzük meg a "ládikó" titkait. 

Azt mondják, hogy elfeledtél, vígan éled mással a világod.
Nem húzatod a nótánkat, nem szereted már a vadvirágot.
Megtagadtál minden szépet, ami hozzám fűzött Téged, csak nevetni látnak,
De én tudom, álmaidban minden éjjel ott vagyok tenálad!

Azt mondják, hogy visszajönnél, de nem enged a nagy büszkeséged,
Attól félsz, ha beköszönnél,
azután csak megszólnának téged.
A szívemben nincsen harag, de ne várd, hogy én hívjalak; bármikor jössz, várlak,
S mintha el sem mentél volna, úgy mint régen, csókkal fogadnálak.

szövegíró : Z.Horváth Gyula
zeneszerző : Diószegi Sándor

Szerettem egy asszonyt

Szerettem egy asszonyt, megbűnhődtem érte,
Szívem meggyötörte, lelkem összetépte.
Nincs álmom azóta, nem érdekel semmi,
Ilyen bolond szívvel nem szabad szeretni.
Ilyen bolond szívvel, ilyen szerelemmel nem szabad szeretni!

Vannak olyan csókok, olyan szenvedélyek,
Amik, ha kigyúlnak, sosem érnek véget.
Sosem érhet véget szerelmemnek lángja,
Akkor is, ha megcsalt, szívem csak őt várja.
Akkor is, ha megcsalt, szívem csak őt várja, mindig csak őt várja!

szövegíró : Szabó Miklós
zeneszerző : Diószegi Sándor

Azt mondják, hogy elfeledtél, vígan éled mással a világod.
Nem húzatod a nótánkat, nem szereted már a vadvirágot.
Megtagadtál minden szépet, ami hozzám fűzött Téged, csak nevetni látnak,
De én tudom, álmaidban minden éjjel ott vagyok tenálad!

Azt mondják, hogy visszajönnél, de nem enged a nagy büszkeséged,
Attól félsz, ha beköszönnél,
azután csak megszólnának téged.
A szívemben nincsen harag, de ne várd, hogy én hívjalak; bármikor jössz, várlak,
S mintha el sem mentél volna, úgy mint régen, csókkal fogadnálak.

szövegíró : Z.Horváth Gyula
zeneszerző : Diószegi Sándor

Tele van a kertem orgonavirággal

Tele van a kertem orgonavirággal.
Tele van a lelkem szerelem dalával.
Hajlékom az égbolt, ablak nincsen rajta.
Takaróm az árnyék, lomb a fejem alja.
Madarak tanítnak szerelemre, dalra, szerelemre, dalra.

Kérdezem a széltől meg a napsugártól.
Elszakadsz-e tőlem mint levél az ágtól?
/:Borongós az égbolt, felhők gyűlnek rajta.
Ijesztő az árnyék, fű a fejem alja.
Varjak károgása nem fakaszt már dalra, nem fakaszt már dalra.:/

szövegíró : Csatári Kálmán
zeneszerző : Diószegi Sándor