ifj. Boros MátyásCigányzenészek régen és ma

A 18. század végén közel 1600 cigányzenészt említenek az összeírások. Száz év múlva már 17 ezer zenész cigányt regisztrálnak Magyarországon. A falusi zenészektől kezdve a külföldön is jól ismert cigánybandák, mint a cigányság legsikeresebb és leginkább megbecsült tagjai – köztük Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Bunkó Feri – beírták a nevüket a magyar történelembe. Ott voltak a cigánybandák az 1848–49-es forradalom és szabadságharc katonái között, és segítették a nemzeti ellenállás ébren tartását a kiegyezésig. A századforduló társadalmában, pedig a „magyar nótára” sírva vigadó dzsentrik révén hatalmas kultusz alakult ki művészetük körül. A verbunkos elemei megjelentek az európai klasszikus zene alkotásaiban is, a cigányzenészek zenekarukkal pedig eljutottak Európa legtöbb országába, ahonnan mindig ünnepelt zenészként tértek haza. Kialakult a cigányság „arisztokráciája”, akik társadalmi rangjukat, anyagi jólétüket a 20. század második feléig meg tudták őrizni. 1968-ban még hét-nyolcezer cigányember foglalkozott hivatásszerűen zenéléssel.
A cigányzenészek a ’80-as évekig a többségi társadalomba integrálódtak, lakáshelyzetüket, életvitelüket tekintve a középosztályhoz hasonlítanak, ugyanakkor kulturális sajátosságaikat is megőrizték. A többségi társadalom szokásrendszerébe beépül a cigányzene hallgatása, a „cigányzenés szórakozóhelyek” látogatása.
Napjainkban mindösszesen csupán háromezer cigányzenészt tartanak nyílván. Körvonalazódtak azon csoportok, akik nyertesévé, illetve vesztesévé váltak az új társadalmi-gazdasági berendezkedésnek. A csoportok közötti átjárás és különösen a felfelé jutás nehezebbé vált.
Ma Budapesten körülbelül tíz hagyományos cigányzenekar működik. Ebből mindössze kettő öttagú, ami a klasszikus követelményeknek sem felel meg. A többi két-háromtagú, megesik, hogy (egy neves étteremben, Pilvaxban) egy szóló cimbalom játszik, de legtöbbször hiányos a zenekar. A vendéglátósok, ha egyáltalán foglalkoztatnak zenészt, azt – a bérterhek miatt – legtöbbször feketén teszik.
Az 1950-es évektől folyamatosan szűntek meg a cigányzenés éttermek.
Alakultak azonban ún. Művészegyüttesek, mint a BM Duna Művészegyüttes, az Állami Népi Együttes, a SZOT Együttes, a Magyar Rádió Népzenekara, stb. Ezekbe a zenekarokba csak olyan muzsikusok kerülhettek be, akik magasabb képzettséggel, zenei tanulmányokkal rendelkeztek és ismerték a kottát.
A magasabb szakmai követelmények megjelenése már nem volt elég ahhoz, hogy a zenekarban tudják elsajátítani a cigányzenész mesterséget. Zeneiskolákba íratták be a gyerekeket, és voltak, akik felnőtt fejjel tanulták a kottaolvasást. A képzés a zeneszakképzés irányában folytatódik
A rendszerváltás óta a vendéglátóipari egységek privatizálása egy teljesen új munkaerőpiaci helyzetet eredményezett a cigányzenészek számára. A munkaadói szférára nehezülő nagymértékű közterhek, adók (pl. ArtisJus) arra kényszeríttették a munkaadókat, hogy elküldjék a zenészeket, mondván, „nincs rá igény”.
A családfenntartó férfiak eddigi életpályája a muzsikus életről szólt, a befektettet energia, munka, a zenetanulás területére összpontosult, amelyet más területre átváltani, átvinni nem vagy nehezen lehet. Vannak muzsikusok, akik szakképzettség nélkül hangszerjavítással próbálnak sorsukon segíteni.

A fiatal generáció új útja a klasszikus zene tanulása. A rendszerváltás előtt a Zeneakadémián kevesen tanultak. A cigányság részéről is tapasztalhatunk ettől egyfajta idegenkedést. „Elveszíted a romaságod”, „Kitanulod a véredet” – hallották.
Azok az ismert cigánymuzsikusok, akik a rajkózenekarban végezték zenei tanulmányaikat (Berki László, Lendvai Csócsi József, Lendvai Csócsi Jenő stb.) a gyermekeiket a klasszikus pálya felé orientálták.
A tradicionális cigányzene sajnos ma már veszélyben van. A Zeneakadémián meg lehet tanulni hegedülni, de a szakmát, a stílust csak a cigányzene nagy öregjeitől lehet megtanulni.
Ez a művészet és az út, melyet a cigányok több száz éve járnak, veszélybe került. Ezért kell ma megmenteni és átörökíteni, mert talán már holnap késő.

Az előadó
hegedűművész, tanár.

Forrás:http://www.cigany-zene.hu/2010/05/ciganyzeneszek-regen-es-ma/