Boross Lajos halálára

A magyarság életkörülményeinek folyamatos pusztulása közepette azok a veszteségeink a legfájdalmasabbak, amelyek kultúránkat sújtják, és amelyek pótlásához - ha az egyáltalán lehetséges - történelmi léptékű idő szükséges. Mindazon tudás, érzés és tapasztalat, amely Boross Lajos előadóművészt jellemezte, történelmi idők során halmozódott fel és örökítődött át apáról fiúra. Boross Lajoshoz az a tudás és érzés, amely őt a háború utáni cigánymuzsika legkiválóbb előadójává tette, 36. Rácz Laci és Magyari Imre muzsikus generációjának közvetítésével tapadt. Ő volt az „utolsó mohikán” ebből a korból, az utolsó élő tanúja 2014-ben a nagy múltú cigányzene elődeinek és hangulatának.

Lajos bácsit általában mint zenészt mutatják be a hírportálok, és csak kevés helyen említik mint muzsikust. A két szó fogalmi jelentése közötti különbség érzékelése mintha eltompult volna az újságírásban csakúgy, mint a népzenész és a cigányzenész vagy muzsikus cigány közötti különbségé. A méltatások között szakmai indokok alig olvashatók, a legtöbb helyen kitüntetéseit és életútjának főbb állomásait sorolják fel.

Hétköznapi szóhasználattal: ahogy Lajos bácsi muzsikált, olyan csodát 36. Rácz Laci és Magyari Imre óta nem látott, nem hallhatott a cigányzene értő közönsége.
Nem csak a szakmai újságírásban (ha van ilyen egyáltalán), hanem a hírportálok témához nyúló szerkesztőinek is illő volna tudni, hogy Lajos bácsi nem egyszerűen zenész volt, hanem cigánymuzsikát játszó muzsikus cigány, az effajta előadó-művészet prima primisszimája, ahogyan ez a fogalom már meghonosodott a médiában a művészek elismerése tekintetében.

Lajos bácsi az elmúlt 70 év legjobb cigányprímása volt, utánozhatatlan játékú született őstehetség. Egyedülálló művészete a technikai tudás és az érzelem utánozhatatlan ízléssel megformált finom arányán alapult.

Szerencsések mindazok, akik élőben hallgathatták, beszélgethettek vele, és egyáltalán a közelében lehettek. Boross Lajos halálával cigányzenei kultúránkat és a magyar kulturális élet egészét pótolhatatlan veszteség érte. Mindnyájunk feladata a nívós cigányzenei kultúra értékeinek megőrzése érdekében, hogy ráirányítsuk a figyelmet Boross Lajos művészi hagyatékára.
Soha nem lesz még egy ilyen prímás.

                                                        (írás Kovács Pétertől)