"Beléptünk az Unióba, mégis szól a magyar nóta!"

Marosvásárhelyi nótakedvelő közönséget még nem kényeztetett ennyire el dalos csapat, mint a pénteki Farsangi nótaszó címû fergeteges műsort kínáló kis "összmagyar" társaság, a Ferkó István összeállításában és szellemes, mókás konferálásában zajló előadáson, a Kultúrpalota nagytermében. Jakab Attila és zenekara gyôzte szusszal és vonóval-verôvel, a mozgalmas, kétrészes mûsort úgy muzsikálta végig, hogy pillanatnyi megtorpanása nem volt. Marosvásárhelyiek, felvidéki, vajdasági és természetesen budapesti, kecskeméti énekesek váltogatták egymást a mikrofonnál, kezdte Szilágyi Árpád, ragyogott Koós Éva, aki a ráadásban operetténekesi értékeit is megcsillogtatta, láttuk Iványi Árpádot, Matus Ernőt, mindketten beérett, rutinos mûvésznek számítanak immár, kecskeméti nótacsokorral lepett meg Fejôs Jenő, a Szentgyörgy-rend lovagja, a mindig mosolygós, piros arcú, "kettőtíz magas" – temperamentumában a mi drága Balogh Dénesünkre emlékeztetô – vastaps-ember, "arisztokratikus" rangot kölcsönzött az estnek a Magyar Nemzeti Filharmónia szólistája, Somogyi Erika mûvésznô, elragadó volt maga készítette pompás öltözékében a "világjáró" Kolossy Piroska, és akár egymaga is elvitte volna a hátán az egész farsangot a nóta-sómen: a sírva-vigadás és komikum között "borkorcsolyázó" Miklóssy József. Kedves és némileg megrendítô epizódként épült a tudatunkba Kilyén Ilka színmûvésznô jelenése (Erdély és Európa apropóján) Tamási Áron Erdélyi társaság címû novella- remekének esszenciájával, melyben a román királyi csendôr eltapossa a három nép dalait egyaránt szépen szólaltató furulyát, az írói intés egyértelmû ma is: Erdély azoké, akik kultúráját megértik és megbecsülik, megôrzik, és tovább adják az egymást követô nemzedékeknek. (Európa, fûznénk hozzá: nemkülönben.)

A magyar nóta- és dalirodalom széles palettáját felmutató mûsort gazdag operett- ráadással tetézték a mûvészek, a legnépszerûbb áriák, kettôsök tették fel a koronát a farsang végi estre, melynek, számomra legalábbis, új tanulsága kínálkozik: az, hogy hovatovább nemcsak önzetlen kultúrszponzoroknak, hanem a vállalkozói szféra másfajta embereinek is érdemes odafigyelniük a magyar nótára: itt, Erdélyben is. Szélesedik a dalkedvelôk tábora, ez anyagilag is érdekes lehet, ha szemfüles pénzember veti szemét az új "piacra". Mi, nézôk, "nótafogyasztók" mindenképpen nyerünk vele.