Szakmai rátermettség nem elég Kossuth-díjhoz. Ahhoz szakmai életmű, legalább figyelemre méltó, de inkább kiemelkedő szakmai teljesítmény szükséges. Bangó Margittól ezt elvitatni, érdemtelenségre hivatkozni nem lehet. Abban egyetértek Önnel, hogy a döntés politikai volt, szakmai alapon ugyanis fel kell tenni azt a kérdést, hogy 2006-ban (és miért nem jóval korábban) és elsőként miért nem az akkor éppen 80 éves Kovács Apollóniára vagy az akkor már 52 éves, kiemelkedő szakmai múlttal rendelkező Madarász Katalinra, netán Gaál Gabriellára esett az illetékes döntéshozók választása. Erre a kérdésre ugyanis szakmai alapon védhető, indokolható választ adni nem lehet! Kovács Apollónia csak rá 5 évre kapta meg a díjat, amikor egészségi állapota miatt személyesen már nem tudta átvenni azt.

Előzmény

Válasz

Bangó érdemtelenül kapta a legmagasabb kitüntetést !
Politikai döntés volt, nem szakmai rátermettség !

Válasz

Kedves Péter! Bevallom, számítottam rá, hogy szakszerű látásoddal hozzá fogsz szólni az általam megfogalmazott, Bangó Margit művészetét értékelő gondolataimhoz. Az osztályozását illetően többségében azonosság mutatkozik a megfelelő értékrendbe való sorolásával, de én továbbra is felháborodással hallgatom úgy a kezdeti, mint jelenidejű nótafelvételeit, sosem tudtam kritika nélkül hagyni az elhangzott előadásait. Irritál az, hogyha valaki tájszólással fűszerezi meg a magyar nótát, mivel, hogy az nem autentikus népzene. Margitka pedig szeretettel, mondhatni, hogy büszkén ad helyet nyírségi származásának a nóta megszólaltatásában. De a tájszólás még nem minden: az elviselhetetlen vonyítások, a hallgató stílusú dal sanzon köntösbe való öltöztetése számomra élvezhetetlenné teszi az előadást. Mindig elkapcsolom a rádiót, tv-t ha Őt hallom énekelni. Hát, hogy művészetileg megérdemelte-e vagy nem a Kossuth-díjat, arról lehet, hogy nagyon el lehetne vitatkozni. Ha pl. Kovács Apollóniával hasonlítom össze a jogosságát, akkor számomra, de szerintem mások számára is felháborító volt, hogy menni évvel hamarabb kapta meg Pólika előtt ezt a magas szakmai-állami díjat. Pedig ha valaki nívóra vitte a nóta és cigánydal műfaját, az Kovács Apollónia volt. Sajnos nem állt mögötte politikai érdek vagy támogató. Nagyon igazad van, szakmai bizottságnak kellene eldönteni a Kossuth-díj odaítélését, vagy legalábbis az általuk javasoltak köréből kellene kiválasztani az érdekelt vezetőknek.
Az itt a legnagyobb baj, hogy mint mindent, úgy a kultúrát is behálózza a politika. Így lesz a giccsből "értékes" az értékesből pedig elhanyagolt, lecsúszott, megtűrt dolog. Ha az iskolákban tananyag lenne a népdal és klasszikus mellett a nóta és operett műfaja is, na és persze a köztévé is műsorára tenné a rendszeres nótaműsorokat, akkor megfordulna ez a szomorú tendencia. "Csupán csak" a politikai jóindulat hiányzik az álságosan Hungarikummá nyilvánított magyar nóta éltetéséből!

Válasz

Igen!Volt idő mikor még kellemes volt a magyar nótát hallgatni Bangó Margittól,ma már nem is nagyon énekeli ezt a műfajt,de ha igen az már nem az igazi.Szerintem,Kovács Apollónia sokkal több embert tudhat maga mögött még ma is.Nekem is Ő a királynő,de nem tudnék nem idesorolni még pár énekest,mint pld:Jákó Vera,Máté Ottilia,Talabér Erzsi stb,hogy csak a számomra legkedvesebbeket említsem.Az Ő hangjuk,előadásaik nekem jobban tetszenek!
Nótás üdv:Hné Erzsi.

Válasz

Kedves Béla!

Három olyan témát is említesz, amelyhez szívesen hozzászólnék:

1. Bangó Margit a 70-es években még szerethető stílusban énekelt magyar nótát, nézd csak meg a korai tv-felvételeit! Akkori előadásmódján érződik az a törekvés, hogy ne csak mint cigánydalénekest, hanem mint nótaénekest is elfogadja a szakma, amely a második világháború utáni kibontakozását éppen a 70-es években élte. Ezt a Kádár-rendszer 60-as évekbeli konszolidációja, a többféle hangulatjavító intézkedés és a tényleges gazdasági fellendülés alapozta meg. A 80-as évekre ez a lendület kifulladt, sőt a tendencia éppen ellenkezőjére fordult, Bangó Margit számára viszont a még több külföldi fellépést, a 100-tagúzást hozta. A cigánydal mint Járókáékkal és a 100 Tagúval egyaránt jövedelmező exportcikk mellett egyre kevésbé volt fontos számára, hogy „fegyelmezze magát” a magyar nótában. A 90-es években a Bangó Margit név már önálló brand a szakmában, az ezredfordulót követő másfél évtizedben pedig már azon kevés celebek egyike, akik ismertsége és híressége mögött valós teljesítmény áll. Ez a celebség egyúttal ledöntötte az önkritikus szemléletben számára is létező műfaji korlátokat, és előszeretettel bővíti repertoárját a városi cigány folklór és a mulatós elemeivel, örökzölddel és rendszeresen énekel sanzonokat. Bármennyire is tehetséges, ehhez azért komoly önbizalom kell, de hát pontosan azért lett celeb, hogy ez is beleférjen.
A magyar nótát elcigányosítva énekli? Na és? A cigánydalokat meg már mulatós zenekari háttérrel, hiszen az egész szórakoztatózenei ipar a mulatósban hasít, efelé mozdult el az elmúlt évtizedekben. Emlékszel, mikor láttad Bangót hagyományos cigányzenekarral cigánydalokat énekelni? Mert én nagyon régen.

Írtam korábban és ma is úgy gondolom, hogy ha egy társadalom lezüllik, akkor a mainstream zenében az egyszerűsítő törekvések hódítanak teret. De ez fordítva is igaz: ha a kulturális vezetés nem akar egyszerre szórakoztatni és művelni, nevelni is és csak a piacra bízza a zenei tömegtermelést, akkor a társadalom zenei igényessége elvész. Ennek kiteljesedésében élünk. Bunyós Pityu, Kaczor Feri ma már ismertebb, mint a legjobb nótaénekeseink.

2. Az állami kitüntetések osztogatásánál politikai érdekek érvényesülnek, és politikusok osztják ki azokat. Ezért én az olyan kitüntetést, mint pl. a Kossuth-díj, nem szakmai kitüntetésnek vagy elismerésnek tekintem. Én olyan rendszert vezetnék be, amelyik csakis szakmai testület számára teszi lehetővé annak megítélését, hogy egyáltalán ki terjeszthető fel Kossuth-díjra. Úgy, ahogy a nemzet színészei dönthetnek ezen cím elnyeréséről. Hosszasan tudnám sorolni olyan, „politikai Kossuth-díjasok” nevét, akiknek a kitüntetettsége egyenesen irritálja a közvéleményt. Bangó Margit jelölésének itt következmények nélkül nem közölhető hátterét ismerem, jogosságát azonban nem vitatom, számomra nem kétséges, hogy megérdemelte. No persze, nem a magyarnóta-énekléséért. Nem az a problémám, hogy ő Kossuth-díjas, hanem az, hogy Madarász Katalin nem. Még azt követően sem, hogy Pólika halála után nincs a magyarnóta-éneklésnek Kossuth-díjasa! Ha a döntnökök úgy gondolkodnak, hogy Margit Kossuth-díjába a magyar nóta éneklésében elért sikereit is bele kell érteni, akkor ez őket minősíti. Nem azért kellene Madarásznak legalább Kossuth-díjat adni, mert én nem tudok elfogulatlanul írni és beszélni róla, netán énekelni a társaságában, vagy mert egyik rajongója vagyok a baráti köréből, hanem mert olyan szégyene ez a közömbösség a magyar állam kulturális vezetésének, amellyel magyar érzelmű ember nem tud kibékülni.

3. Szerinted szakmabeli vagy legalább hozzáértő az az ember, aki Bangó Margit és az opera-, valamint operetténekesek magyarnóta-szerepléseinek közszolgálati szórakoztatásba kerüléséről dönthet? Lehetséges, hogy az. De hogy nem szakmai alapon dönt, az bizonyos. Ezzel már az Alföldi-Boruss – Lengyelfi-Tarnai korszakban gond volt a 80-as és 90-es években; kár, hogy Leszler Jóska bácsi nincs köztünk és nem mondhatja már el, mikor és hogyan kezdődött.

Előzmény

Válasz

Kedves Péter! Mint megannyi hozzászólásoddal, úgy ezzel is tökéletesen egyetértek!!!! Nem nagyon akarom magamra haragítani kedves nótabarátaimat, de amióta ismerem Bangó Margit előadói stílusát, azóta irritál és automatikusan feltevődik bennem a kérdés, hogy - " Mit tudnak ebben szeretni egyes emberek?" - Megkapta ugyan a Kossuth-díjat, de nem tudni, hogy mi állt a háttérben. A cigánydal előadási módja még többé-kevésbé simul is a műfajhoz, de a magyar nóta előadásmódja, az a műfaj megcsúfolása! Szívem szerint azon illetékes személyt tiltanám el szakmája gyakorlásától, aki a nótafelvételeinek nyilvánosságot ad a médiában. Persze ezen utolsó mondatomat nemcsak Bangó Margitra vonatkoztatom, hanem a többi, nótaműfaj szépségét romboló énekesre is: opera, operett, könnyűzenei énekesek, színészek, stb;...
Kovács Apollónia "királynői" státusza megkérdőjelezhetetlen. Ezeket az érték nélküli futtatásokat a művészet korrupciójának tartom.
Sánta Béla- nótakedvelő

Válasz

Se a magyar nótának, se a cigány folklórnak nem királynője. Viszont kiemelkedő cigánydalénekes őstehetség, aki a fenntartandó ismertség és népszerűség érdekében eredményesen aknázza ki és monetizálja a média és a sajtó, valamint az internet kínálta lehetőségeket.

A magyar nóta királynője – a közönség, a cigányzenészek és a nótaénekes szakma egyhangú véleménye szerint is - Kovács Apollónia volt és marad is mindörökre. Véleményem szerint a nótakorona Pólikát Gaál Gabriellával megosztva illeti megosztó személyiségétől és kritikával illetett természetétől függetlenül.

A cigány folklórban királynői státusz nem ismeretes - ilyen összefüggésben ezt a kifejezést legfeljebb a celebkultusz megélhetési firkászai használják, akik a magyar nótát, a mulatóst és a cigánynótát sem tudják megkülönböztetni egymástól, ahhoz viszont jól értenek, hogy a védett személyek magánéletének esetleges népszerűségromboló részleteit elleplezzék.

Válasz