„Badé Pista kezében sír, rí, ujjong a száraz fa” – tudósított a Békés című újság 1892 februárjában egy gyulai táncestélyről. A hajdani bálok, táncos rendezvények elképzelhetetlenek voltak a muzsikus cigányok nélkül, akiket a korabeli társadalom megbecsült tagjaiként tartottak számon. A fogadókban, vendéglőkben, kávéházakban is cigányzene szórakoztatta a betérő vendégeket.

Az 1700-as évek második felének történeti dokumentumai a városban megtelepedett cigány lakosság megélhetési forrásaként, a kovácsmesterség mellett, a zenélést jelölték meg. 1848-ban az itt élő 56 családból 27-en szerezték meg muzsikálással a betevő falatot. A zenélés mellett gyakran kovácsmunkákat, tapasztást, vályogvetést is vállaltak. Az 1873. évi cigányösszeírás 31 zenészt tüntetett fel.

Az 1848/49-es szabadságharcban a Békés megyei nemzetőrök mellé a megye közgyűlése a gyulai, békési és orosházi cigánybandákat rendelte ki. Ferenc József és Erzsébet királyné 1857. évi látogatása alkalmával az első gyulai banda a Bárdos hídnál, a második az uralkodópárt köszöntő népünnepélyen csillogtatta meg tudását.

A cigány muzsikusok szívesen hallgatták mások zenélését is. 1877-ben a városháza nagytermében adott hangversenyt a hírneves lengyel hegedűvirtuóz és zeneszerző, Henryk Wieniawski. A mester briliáns játékát a hagyomány szerint Kóka Jóska, korának kedvelt prímása, a következőképpen dicsérte: „Ez olyan muzsikus, aki a stimmelésével [hangolásával] is koncertet adhat.”

Neves cigányprímások voltak még ebben az időben Rácz János és Farkas József, akik egy 1882. évi híradás szerint „feladva a két évtizedes ellenségeskedést”, zenészeik legjavát összefogva, új zenekart állítottak fel. A „kimaradtak” ifjú Badé Pista irányításával szerveztek később sok sikert elért bandát. Rácz János 1890-ben Békésre költözött, átvette az ottani zenekar vezetését. Az „elárvult gyulai banda”, a Békés újság tudósítása szerint, a Tóth testvéreket választotta prímásokul, és számos új darabot vett föl repertoárjába.

A cigányzenészek minden évben, a jó idő beköszöntével, térzenével szórakoztatták a lakosságot. Hetente két-két alkalommal a népkertben és a megyeháza előtti kis promenádon hangzott fel a muzsikaszó.

A régi gyulai muzsikus cigányok emlékét a Cinka Panna (híres 18. századi cigányprímás) utca neve őrzi. Hajdan, az akkori Víg vagy Vég utcában gyakori volt napközben is a zeneszó, hiszen itt élt a zenész cigányok többsége.