Az önkéntesség egy hosszú történelmi múltal rendelkező tevékenység Magyarországon, mégis a teljes újraszervezésére volt szükség a rendszerváltás után, mivel az azt megelőző évtizedekben a fogalomhoz a társadalmi többség számára a régi rendszerben bevezetett szombati ingyenmunka fogalma kapcsolódott. A politikai változásokat követő kezdeti fellendülést a kilencvenes évek második felében rövidebb stagnálás követte, majd az ezredfordulón egy újabb fellendülés következett, az ENSZ Nemzetközi Önkéntesség Éve program keretein belül. Azóta újabb és újabb programok segítik azt, hogy a már létrejött Önkéntes központok tovább fejlődhessenek illetve újak jöjjenek létre.

Mi az önkéntesség?

Az önkénteség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes nem elsősorban saját családjának segít, munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. A tevékenység megvalósulhat non-profit, civil szervezet, vagy állami intézmény-, ritkább esetben for-profit szervezet (cégek , vállalkozások) keretein belül. Előnye, hogy elősegíti a társadalmi beilleszkedést, hozzájárul a szegénység, a kirekesztődés csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz. Az önkéntesség segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében.

A fiatalok szocializációja, nevelése során fontos cél, hogy később közösségük aktív tagjaivá legyenek, a társadalmi felelősségvállalást komolyan vegyék, és szerepet vállaljanak abban.
Továbbá a fiatalok, pályakezdők szempontjából előnyt jelent, ha első munkahelyi tapasztalatukat önkéntesként tudják megszerezni, kipróbálhatják magukat munkahelyi környezetben, csoportos vagy egyéni munkakörben, szakirányultságukban vagy éppen egészen más területen.

A munkanélküli személyek számára az önkéntesség új tapasztalok, kompetenciák megszerzésében tud segítséget adni, valamint a társadalomba való visszailleszkedést nagy mértékben segíti.

A nyugdíjas önkéntesek számára a magány, a passzivitás, a betegségekbe menekülés és az elszegényedés elkerülésének lehetősége jelenthet vonzást. Nagyon sok olyan idős személy él köztünk, akinek több évtizedes szakmai tapasztalata van, ami kár lenne, ha a nyugdíjas évek megkezdésével elpazarolódnak, akkor amikor számos olyan területe van a társadalomnak, ahol pont a tapasztalatra, az idősek bölcsességére lenne nagy szükség.
Emellett egyre több piaci szervezet figyel fel arra, hogy szakembereinek önkéntes tevékenységre való ösztönzése elősegíti az alkalmazottak kreativitásának, munkakedvének növekedését, másik oldalról pedig a cég társadalmi felelősségvállalást valósítja meg az ilyen formában végzett önkéntesség.