. DANKÓ PISTA ÉLESDEN

Hiába, ha lelkesedni tudó embereket akarunk látni, oda kell mennünk, ahol az emberek ünnepnek tartják, ha összetalálkoznak.

Úgy történt, hogy vasárnap este egy előkelő élesdi úriasszony hallgatta Dankóékat a Bazárban. Később Dankó ahhoz az asztalhoz közeledett, ahol a szép asszony ült. Az úriasszony odaszólt:

- Dankó, jöjjenek ki egy estére Élesdre. Majd meglátja, hogy összehozunk egy kis közönséget.

Dankó Pista a gyors elhatározások embere. Hamar válaszolt hát:

- Köszönöm a meghívást, nagyságos asszonyom. Kedden kint leszünk.

Úgy is történt. Az úriasszony nevét nem árulom el, de Bérczy Imre, Élesd főszolgabírája volt az, ki kezébe vette azonnal a Dankó- este rendezését.

Ne tessék ám azt hinni, hogy Élesden olyan könnyű az embereket összehozni, mint amilyen könnyű a mülleráji uzsonnakávénak Nagyváradon. Bérczy Imrének valóságos rendezőséget kellett csinálni. Még főmunkatársat is vett magához Werner Kálmán tb. főszolgabíró személyében, aki igen-igen lelkes ember, s jól ért a vidéki összejövések rendezéséhez. Idő kevés volt. Úgyszólván: egy nap. Gyors posták vitték hát eme levelet a környékbeli urakhoz, főképpen nótáriusokhoz:

Felhívás!

Szíves tudomására hozom, hogy Dankó Pista, a magyar nótakirály, dalos társulatával folyó hó 25-én, azaz kedden este 8 órakor meghívásunkra a nagyvendéglő termében felterített asztalok mellett elő fogja adatni azokat a szép magyar dalokat, melyek az ő zseniális vénájából teremtek.

Szerencsének tekinthetjük azt, hogy a magyarnóta megteremtője községünket is, mondhatni, megtiszteli, mert köztudomásúlag csak nagyobb városokban szokott ő társulatával megjelenni.

Ezért is tisztelettel felkérem, hogy azon élvezetes estén, melyet ő társulatával mindnyájunk legnagyobb örömére holnap rendezni fog, családjával együtt megjelenni szíveskedjék.

Tájékozásul megjegyzem, hogy a belépődíj személyenként 1-ső helyen 2 korona, 2-ik helyen 1 korona leend.

Tisztelettel

Werner Kálmán

tb. főszolgabíró

A levelet sebtében láttamozták, tegnap este legalább százhatvan ember szorongott az élesdi nagyvendéglőnek mondott helyiség nagynak mondott termében.

Ott volt az egész élesdi járás. Még a képviselője is ott volt: a népszerű Telegdi József - családjával együtt. Aztán mindenki. Élesd Göréje, a főbíró elhozott mindenkit, akit lehetett. És hogy a magyarnóta a legjobb politika: mutatta az a sok intelligens oláh ember, köztük több pap, mindannyian lelkesen tapsoltak a szépséges magyarnótáknak.

És milyen lelkes publikum ám az élesdi. Ötször-hatszor ismételtetett meg egy-egy tetszetős, jó nótát. Ötször-hatszor ismételte meg Göre és Durbints sógorok ama stiklijét is, hogy félliteres borosüvegeket egy hajtásra kiisszák. Persze ennek tragikus vége lett. Az élesdi bor nem a Bazár bora, s a két jókedvű nótás férfiú az előadás végén őszintén és habozás nélkül összerogyott.

Az előadásnak volt aztán egy speciálisan élesdi intermezzója. Nagy szünet is volt tudniillik. Ezt arra használta fel az élesdi bíró, aki az élesdi legöregebb emberek szerint a Dankó-estén csípett be életében először, hogy kiállott a pódiumra, s ékes és nehezen talált szavak kíséretében felköszöntötte a díszes közönség előtt Telegdi Józsefet, a kerület képviselőjét. A Telegdi kedvéért megtapsolták bíró uramat, akivel a képviselő is szívélyesen és megbocsátóan parolázott.

Az estén különben politika is szerepelt. Mikor Telegdi meglátta, hogy Göre hogy issza a bort, megdöbbenve kiáltott fel:

- Ezt se szeretném választómnak.

Amiből kipróbált élesdi kortesek azt következtették, hogy nemsokára ismét ki kell tűzni a Telegdi-zászlókat.

A hangulat végig lelkes volt. Az előadást bankett követte, hivatalos és hivatlan tósztokkal.

A siker jellemzésére elég az, hogy e sorok kilumpolt írója ma reggel nyolc órakor életveszedelmek közt szökhetett el a bankettező társaságtól éjfél óta váró kocsijához - elkészülve arra, hogy néhány búcsúgolyóbist lőnek utána...

Mert hiába: Élesden még tudnak lelkesedni. Aztán igen helyes, jó bor van ám ott!...

Szabadság 1900. szeptember 27.

Dyb

Forrás:http://mek.niif.hu/00500/00583/html/ady08.htm