A szívem nótából van…

Beszélgetés a kitüntetett Lakatos Mihállyal

A Magyar Köztársaság elnöke augusztus 20 -án Lakatos Mihály előadó művésznek, prímásnak a magyar és cigányzene megismertetése érdekében végzett tevékenységéért, magas színvonalú előadóművészi munkásságáért "A Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagrend keresztje" kitüntetést adományozta.

- Azt mondták nekem egyszer öreg romák, hogy gyermek születésekor az a szokás a cigányoknál, hogy a bölcsőben feléje nyújtanak egy vonót. Ha megfogja, akkor muzsikus lesz, ha nem fogja meg, akkor valami más. Önnel is így történt?

- Hogy velem így történt -e vagy sem, azt nem tudom, de a mi családunkban 150-200 évre visszamenőleg prímások voltak a fiúgyermekek. Így a tradíciót folytatva én is az lettem.

- Általában a romagyerekek - mielőtt még iskolába mennének - már az apjuktól, vagy a család valamelyik tagjától egy-két nótát megtanulnak. Mesélne arról, hogy kezdődőt a muzsikus pályája?

- Nálunk ez nem így volt. Hatévesen vitt el apám a zeneiskolába Jámbor Böskéhez hegedűt tanulni. Azt mondta, először a hegedülés és szolfézs alapjait tanuljam meg utána, jöhet a nótázás.

- Mikor muzsikált először cigányzenekarban?

- A Rózsadomb étteremben, 1958-ban voltam zenekargyakornok édesapám zenekarában. Nagyon sokat tanultam édesapámtól és kollegáitól.

- Mit lehetett ellesni, megtanulni? A régi nótákat, a szakma íratlan szabályait?

- Egyszerűen mindent. A prímásnak nem csak muzsikálni kell tudni, nagyon fontos az elegáns viselkedés, a vendégekkel való kommunikálás akár több idegen nyelven is, és nagy repertoárral kell rendelkezni. Sosem lehet tudni, mit kérnek éppen az asztalnál. Azt ugyebár nem mondhatom: "elnézést kérek, de régen játszottam és várjon, félre megyek, kigyakorolom, és mindjárt visszajövök…" Hiszen azért prímás, hogy mindig felkészült legyen, és ne érje meglepetés.

- Volt-e prímás példaképe?

- Elsősorban az apám, aki ragyogó neves prímás volt, de id. Magyari Imre, Toki Horváth Gyula, Lakatos Sándor is, meg a Pertics Jenő bácsi. Vele kapcsolatban hadd mondjak el egy kedves történetet. Tizennégy éves lehettem, mikor édesanyám azt mondta, most elviszlek egy "úri cigányhoz" - a Fortuna étteremben muzsikált Jenő bácsi -, és nézd meg, hogy kell a vendégekkel foglalkozni. Ezt nehéz elmondani, ezt látni kellet, bár tizennégy évesen másként éli meg az ember, mint ha most élném meg. Jenő bácsi egy született úriember volt! Emlékszek, 1975 -ben Münchenben, a híres Piroska csárdában muzsikáltam. Az üzletvezető, Hoffmann úr azt kérdezte tőlem: "Lakatos úr, hogy van az a mágnás cigányprímás, a Jenő Pertics?" Tizenöt évig "udvaroltam" neki, míg elfogadta a meghívást, hogy a Piroska csárdában játszon. Csak két hónapra volt hajlandó egyszer megtisztelni az üzletet. Naponta öt-hat Rolls Royce állt az étterem előtt, még Bécsből is eljöttek, hogy személyesen hallják Jenő Perticset. Ilyen neves "raj"(úri) cigány volt Pertics Jenő, akinek nagyon nemes vendégköre volt.

- Mikor alakította az első önálló zenekarát?

- 1968-ban álltam a saját zenekarom élére, amit apámtól örököltem meg. A sors iróniája, hogy éppen a Rózsadomb étteremben kezdtem, ahol édesapán hosszú-hosszú évekig játszott, s ahol tanuló voltam az Ö zenekarában. Nagyon nagy szakmai kihívás volt számomra az apám vendégköre, mely minduntalan összehasonlított vele. Az üzletvezető a szakma legkiválóbbja volt - Szilmeiszter Mihály -, aki a Gundel és a Hármashatárhegy étterem vezetője is volt, és apám gyerekkori barátja.

- Mikor járt először külföldön?

- 1962-be' még nem voltam tizennyolc éves, a bátyámnak, Lakatos Tóninak a zenekarában voltam segédprímás. Egy hathónapos vendégszereplésre mentünk Japánba. A Mikádóban muzsikáltunk, ami akkor a világ legnagyobb lokálja volt. Sajnos, abból a zenekarból már sokan nem élnek, mint például Mocsár Feri Pepe, Zsolnai Feri, Csikós Vili. De 1973-ban mint már prímás ismét visszatértem Tokióba a saját zenekarommal, és megint hat hónapot töltöttem ebben a csodálatos városban.

- Azt hiszem, ha úgy kérdezem: hol nem járt külföldön, talán könnyebben tudna válaszolni?

- Nagyon sokfelé muzsikáltam, így csak néhány helyet említek. Londonban a Grawner Haus-ban (ami a világ egyik legelőkelőbb szállodája), az Intercontinental hotelben három alkalommal, a caracasi Tamanaco hotelben, a Miami Intercontinentalban, a kuwaiti és dubai Hiltonban, Jeruzsálemben a Dávid Király hotelben, ami a világ legpatinásabb szállodája és a Torontó Intercontinentalban.

- Ön nem csak külföldön, de itthon is mindig előkelő hotelekben és éttermekben muzsikált…

- 1970 -től a Gundel étteremben muzsikáltam 1973 -ig. Akkor bezárták, és egy óriási felújító munkába kezdtek. 1973. augusztus 22 -én kezdtem a Duna Intercontinental Randevú éttermében, ahol 1980 -ig játszottam. 1980-ban az addigra felújított Gundel étterem igazgatósága ragaszkodott hozzá, hogy a zenekarommal én nyissam meg. Három évig játszottunk ott és újabb kérésre az Astoria szállóba kerültem. 1985-ben a felújított Béke Radishon Szondi éttermébe kezdtünk játszani. 1987-ben Menyhárt Lajos úr - a Duna Intercontinental igazgatója - felkért, hogy menjek "Csárda" éttermébe a zenekarommal, ami mindig is a vágyam volt. Egészen 2002-ig muzsikáltam ott.

- Miért éppen ez a "Csárda" étterem volt a vágyálma?

- A legelőkelőbb étterem volt. Egy olyan vezető gárdával, mint Menyhárt Lajos úr, Stern László - aki jelenleg a monte carloi Kabdaj Mariotte Hotel generál direktora -, a mesterszakácsok, a pincérek elegáns kiszolgálása, a héttagú cigányzenekar és a vendégkör miatt talán az ország, de lehet, hogy egész Európa elsőszámú hotelje és étterme volt.

- Sok hírességgel találkozott munkája során?

- Egy nagyon kedves világhírű hegedűművésszel, Shlomo Mintz -cel a mai napig is nagyon jó kapcsolatban vagyok. Érdekes az a történet, ahogy megismerkedtünk. Londonban muzsikáltam, és egy zenei magazinban olvastam Shlomoról, hogy egy magyar professzornőtől, Fehér Ilonkától (Ilonka Weisz) tanult hegedülni Izraelben. Shlomo egy év múlva Magyarországra jött koncertezni és az Intercontinentalban szállt meg. Este lejött a "Csárda" étterembe vacsorázni, és nagy érdeklődéssel hallgatta a magyar cigányzenét. Később, mikor beszélgettünk, nagyon meglepte, hogy milyen sokat tudok az életéről. Amellett, hogy a világ egyik legnagyobb hegedűművésze, egyben a legaranyosabb, legközvetlenebb embere is. De muzsikáltam én Gidon Kramernek, Jichaak Sternnek, Spivakovnak, Szvjatoszlav Richternek, meg sok színésznek is: Omar Sharifnek, Elizabeth Tailornak, Madonnának, és sok politikusnak.

- A világ legkiválóbb hegedűművészeinek muzsikált. Milyen zenét kértek Öntől?

- Természetesen csak magyar "Gipsy" -t (magyar cigányzenét). Kesergőket, nótákat, cigánydalokat és csárdásokat, kadenciás-variációs frisseket. Mindenki el volt ragadtatva. A nagy művészek imádják a magyar cigánymuzsikát. Mindannyian azt mondták, hogy a legkifejezőbb, legszórakoztatóbb és legvirtuózabb zene a világon. Azt mondták, hogy amit a magyar cigányprímások és zenészeik tudnak - mindent kívülről játszanak, színesen harmonizálnak, azonnal variációkat képesek játszani műfajtól függetlenül -, azt nem lehet tanulni, arra születni kell!

- Egyesek szerint a cigányzene jelenleg válságban van. Így látja Ön is?

- Szomorú és rossz a cigányzenészek helyzete ma Magyarországon. A rendszerváltás és az ezzel járó adórendeletek a cigányzenét megszüntették, majdhogynem kiirtották. A közszolgálati televízióban legalább tíz éve nincs nótaszó, nem készítenek cigányzenekarokkal felvételeket, amit nem értek, mert a magyar és az egyetemes zenekultúrának is része a cigányzene. A fiatal és nagyon tehetséges cigánygyerekek nem folytatják a cigányzenei tradíciót, mert nem látnak benne perspektívát. Inkább a klasszikus pálya felé orientálódnak, ami nem baj, mert a Zeneakadémián meg lehet tanulni hegedülni, de a tradicionális cigányzenei műfajt, a szakmai, mesterségbeli tudást, az un. cigányos előadásmódot csak az öregektől, a zenekarban játszva lehet ellesni, elsajátítani.

- Húsz év múlva lesz kinek adni ilyen kitüntetést?

- Remélem, és úgy látom, hogy ez a kormány tesz és tenni is akar a cigányokért. Meg akarja menteni az értékeit, és hosszú távon segíteni akar. Egyszer már az ötvenes években átvészeltünk egy ilyen krízist, remélem, most is sikerül. Mert cigányzene nélkül nem létezik magyaros vendéglátás.

- Ön nemcsak kitűnő prímás, hanem nótaszerző is.

- 2002 -ben rendezték meg a nótaolimpiát, melyen a szerzőtársammal, egy kitűnő fiatal szövegíróval, Somogyi Zsolttal első helyezettek lettünk. Sok közös szerzeményünket énekelték, játszották CD -re. Az egyik művemet, a Tavaszi álom c. koncertkeringőmet az öcsém, Robi Lakatos - aki Brüsszelben él és világszerte ünnepelt cigányprímás -, és Stephanek Grappelli a világhírű jazz muzsikus közösen játszotta CD -re.

- Egy alkotóművész számára mindig nagyon fontos a múzsa, a család...

- A múzsa a feleségem, Éva, akivel már 38 éve élek nagy egyetértésben és boldogságban. Ö biztosítja számomra a nyugodt, kiegyensúlyozott hátteret, ami nélkül nem juthattam volna el idáig. A lányom, Zsuzsi két csodálatos unokával ajándékozott meg minket, akikben nagy örömünk van. A vejem kitűnő cigányprímás a Márvány menyasszony étteremben, és nagyon büszke vagyok rá.

- Mit szeretne elérni még az életben?

- Talán azt szeretném megélni a feleségemmel erőben, egészségben, hogy az unokáink sikeresek és boldogok legyenek.

RomaWeb, 2003-09-11

ifj. Boros Mátyás