Ismét fergeteges sikere volt a magyar nótának Felsőzsolcán
Megalakult a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Észak-magyarországi csoportja

Egy évvel ezelőtt mutatkoztak be első alkalommal városunk közönségnek a Magyar nótaszerzők és Énekesek Dél-Magyarországi Egyesületének énekesei. A vendégek akkori sikeres szereplésének egyenes folytatása volt 2009 év November 21-én a Rendezvények házában rendezett nótaest. A nótaestet a Férfi Népdalkör és a Farkas Miklós vezetésével működő Együtt Felsőzsolcáért Egyesület tagjai rendezték, akik között sok a nótarajongó. A szegedi nótaénekesek meghívását Siska András kezdeményezte, aki aktív korában a szegedi Szerencsejáték Rt vezetőjeként kitűnő kapcsolatokat ápolt az egyesülettel, ugyanakkor a Felsőzsolcai Férfi Népdalkör tagja is, sőt tagja volt, már szegedi munkavállalása előtt. Jelenleg pedig tagja az Együtt Felsőzsolcáért Egyesületnek.
Az egyesület vezetője Farkas Miklós „Egyesületünk számos célt tűzött maga elé, többek között a kulturális örökség ápolását, hagyományainak megőrzését. Jellemző, hogy egyesületünk több tagja énekel a férfi népdalkörben. Feladatunknak tekintjük az ilyen rendezvények lebonyolítását, mint ez a nagysikerű nótaest volt. Már a tavaly megrendezett nótaest rendezésének költségeihez is hozzájárultunk, az idei megrendezését pedig örömmel vállaltuk, amit a helyi Általános Művelődési Központtal előre egyeztettünk. Egyesületünknek harminchat tagja van, amelyek közül sokan közreműködtek a rendezvény lebonyolításában, úgy vélem a rendezvény sikere bizonyította jó hozzáállásunkat.”
Szegedi művészbarátaink újból kitettek magukért, és hozzájuk hasonlóan természetesen a borsod megyei amatőr nótaénekesek is. Fellépésükre közel ötszáz néző előtt került sor a sportok és művészetek e gyönyörűen megépített templomában. Az erőteljes tapsokból ítélve minden résztvevőnek elnyerték a tetszését. Akkor is, és most is baráti kezet nyújtottak nekik, és egy műsorban léptek fel velük a helyi népdalkörök, a Rozmaring Népdalkör és a Felsőzsolcai Férfi Népdalkör.

Megalakult a Magyar-nóta szerzők és Énekesek Észak-magyarországi csoportja

Elnöke Fehér Attila polgármester, titkára Siska András lett. Tagjai: Fazekas József, Dr.Vígh Bertalan és Lukács Ferenc. A csoport az Együtt Felsőzsolcáért Egyesület keretein belül végzi a jövőben feladatait:
Észak-magyarországon, Felvidéken és Kárpátalján a magyar-nóta megismertetése, megszerettetése, fiatal előadók énekesek, zenészek képzése, a magyar nóta kedvelők zenei élményhez juttatása. Dalszöveg-gyűjtemények kiadása. Újdalok felkutatása, megjelentetésük segítése.
Magyar-nóta énekesek versenyeztetése, TV-k, rádiók zenei műsoraiban a magyar nóták megszólaltatása, magyar-nóta műsorok készítésének ösztönzése, e műsorok értékelése, díjazása.
Magyar-nóta estek szervezése. Tehetséges magyar-nóta énekesek felkutatása, menedzselése, szerepeltetése. Fiatal zenészek szerepléshez juttatása, támogatása. Kapcsolatteremtés: kulturális intézményekkel, műsoraikban a magyar-nóta estek ajánlása, az országban működő magyar-nóta szervezetekkel.
A csoport honlapjára folyamatos információadás a fenti témákból. A csoport egyesületté történő fejlesztése felsőzsolcai székhellyel.

Nóták és népdalok ugyanarról a pódiumról

A szervezők gondoskodtak a 18 órakor kezdődő műsorra érkező vendégek szórakoztatásáról, vidám muzsikával szórakoztatta a gála résztvevőit a közismert helyi Hankó népi zenekar. A műsort Lódi György konferálta, külön-külön is bemutatta a rendezvény támogatóit, többségében magánvállalkozókat. A nótaest megrendezését méltatta a megnyitón Fehér Attila polgármester. Megtisztelte jelenlétével a nótaestet Nógrádi Tóth István, a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnöke. Üdvözölte a helyi szervezet megalakítását, szavaiból az aggódás csendült ki a magyar nóták jövőjét illetően. Figyelmeztetett: tőlünk függ, hogyan tudjuk a fiatalokkal megszerettetni a magyar nótákat, hogyan maradnak fenn a későbbi generációknak.
A nótaest rendhagyóan kezdődött a tekintetben, hogy a nóták és népdalok egymás mellett, egymást kiegészítve jelentek meg. Először a Rozmaring Népdalkör és a Férfi Népdalkör lépett a színpadra, közös műsorukon szerepeltek a Zöld erdőben de magas, Sárgul már a fügefa levele, Szeretem a tardonai papot, c. népdalok, majd Ez a föld a hazám c. dallal fejezték be a műsorukat.
A népdalkörök szereplése után a Burai Sándor vezette zenekar foglalta el a színpadot. A közismert Monti csárdást játszották, majd a Magyar Nótaszerzők  és Énekesek Észak-magyarországi csoportjának énekesei léptek egymás után a színpadra a Várjatok még őszirózsák címet viselő dalciklussal.
Az első előadó Fazekas József, a címadó dalon kívül a Galambszívet örököltem, Volt szeretőm tizenhárom c. dalokat adta elő. Őt Sebők Gyula követte a Könnyek nélkül, a Szomorú a nyárfaerdő, a Fecskemadár szállott a vasútra, Majd ha nékem sok pénzem lesz c.dalok eléneklésével. Újvári Marika az Itt hagyom a falutokat, Körül csillagos az ég, Csitt csak rózsám, s Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, majd Dr.Vígh Bertalan Megfordítom a kocsim rúdját, Öreg idő, múló idő, s a Józanságra nagy bennem az akarat dalai következtek. A most elsőként bemutatkozó zenekar és énekesek nagy tetszést arattak.

Rövid szünet után a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Dél-Magyarországi Egyesülete, azaz a szegedi énekesek műsora következett, repertoárjukon magyar nóták és operettek szerepeltek. Lévai László a Vén cigány, Széles Flóra Egy férfi képe, Légy az ici-pici párocskám, A bugaci határon, Polgár Gábor Lányok, lányok, Simongáti lányok, Hiába süt a világra, Jaj, de magas, jaj de magas, Jegenyefán fészket rak a csóka, A cigányok sátora, Szegedi Szűcs Judit Csak, csak az esik, a Rózsabokorban jöttem a világra, Szép a rózsám, Egykrajcáros levélpapír, Szerelem, szerelem, Lévai László Deres már a határ, Esik eső csendesen, Három kislány ül a padon, Friss a csárdás, Papp Lajos Van egy szőke asszony, Mikor én még legény voltam, Szép a rózsám nincs hibája, Haragszik a pusztabíró, Kurina Irén Virágzott az aranyerdő, Mikor én még a tavaszban, Villanylámpát szereltek a falunkba, Tegnap éjjel álmomban, Ördög bújt a vonóba, Fodor Károly Este ha lefekszik, Mért hittem, mért hittem a szavának, Fölszállott a vadgalamb, Fodrozik a Tisza vize, Egy kicsi ház, Kurina Irén-Polgár Gábor Gyere be rózsán, gyere be, Leszakadt a pincelakat, Három dinnye van egy száron, Széles Flóra- Lévai László Csengeri csárdás, Délibábos Hortobágyon c. dalok hangzottak el.

A dalciklus után záródalként az előadó a közönséggel együtt énekelte el a Szeressük egymást gyerekek c. népszerű dalt. Jó volt ott lenni, különösen amikor a több száz néző együtt énekelt az énekesekkel.

Zenés mulatság

A műsor után Fehér András a Férfi Népdalkör alapítója köszönte meg a művészek közreműködését és megajándékozta a fellépő hölgyeket egy-egy míves, Homrogdon készült kerámia vázával, a férfiakat egy-egy üveg jóféle hegyaljai borral.
Ezt követően zenés, táncos mulatság vette kezdetét. A Pokol csárda vacsorát szolgáltatott mindazoknak, akik vacsorajegyet váltottak, de természetesen valamennyi vendég, akiket megejtett a jó hangulat, tovább szórakozhatott. Ekkor a népes vendégsereg szórakoztatásról Erős András a Pokol csárda ismert zenésze gondoskodott, majd Ködöböcz Viktor zenetanár, tárogató játékát élvezhette a közönség. A vidám együttlét éjfélig tartott.
A rendezvény színvonalas lebonyolításáért, az Együtt Felsőzsolcáért Egyesület, a Férfi Népdalkör, a Rendezvények háza, a Pokol Csárda egyaránt dicsérhető, a színpad háttérdíszítését ifj.Bredács László dekoratőr készítette.  

Riport. Majzik István a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi egyesületének elnöke rövid interjút adott a Zsolcai Hírmondónak és a Civiltér c lapnak. Ennek keretében elmondta, komoly erőfeszítéseket tesz egyesületük a magyar nóták népszerűsítésére. Mindenek előtt tisztelegtek Dankó Pista (1858-1903) emlékének, amikor megrendezték a II. Nemzetközi Dankó énekversenyt. Ennek keretében az Újszegedi Szabadtéri Színpadon több mint ezer érdeklődő jelenlétében nagysikerű nótaestet rendeztek. A rendezvényen adták át „Magyar Nótáért Szegeden” kitüntetést, amit a közelmúltban elhunyt Dr.Bánfalvi József kapott (posztomusz), aki élete kilencven éve alatt sokat tett a magyar nóta „felcsendítéséért”. Majd így fogalmazott: „Az egy évvel ezelőtti ugyanitt történt fellépésünk óta egy mozgalmas év telt el. Szép emlékekkel jöttünk újra Felsőzsolcára. A városban  sokat tesznek a magyar nóták felvirágoztatásáért. Tavalyi szereplésünk után meghívtuk a Felsőzsolcai Férfi népdalkört szegedi közös szereplésre. Ez a látogatás elmaradt, de meghívásunkat meg fogjuk ismételni az idén is. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy a mai műsorban a Felsőzsolcaiak Borsod megyei énekeseket szerepeltettek, fellépésük gazdagította a palettát. . Azzal a reménnyel megyünk el, hogy kapcsolataink tovább erősödnek a jövőben. Ezúton is szeretném megköszönni Siska Andrásnak nagy szervező munkáját, amit a két város nótakedvelőinek érdekében végzett. Általa vált lehetővé, a szegedi nótaénekesek itteni bemutatkozása, illetve újbóli fellépése, ebben a gyönyörű Rendezvények házában, a hálás közönség előtt. Hetvenedik születésnapja alkalmából pedig, jó egészséget és további sikereket kívánok Neki. A viszont látásra felsőzsolcai nótabarátok”
”
A rendezvény támogatói:  Felsőzsolca Város Önkormányzata, Felsőzsolca és Vidéke Takarékszövetkezet, Szerencsejáték Zrt. Profi Nyílászáró Centrum Kft. Bába és Tsa Kft. Farkas Péter Barnabás, Fehér András, Fehér Attila polgármester, Fémi Kft. Flóra Illatszerbolt Kft. Inform-Adó Oktató és Szolgáltató Kft. Lux Söröző és Lottózó, Madro-Tex Kft. A Gázfutár, Pokol Csárda étterem, Rohály Istvánné, Sajóhús Kft. Star Plus Műanyagipari Kft. Szász Csaba, Szendrei Kertészet, Török Lajos borász Szerencs, Xero Kft. Másolás, nyomtatás, értékesítés, szerviz. Zsolca Tv. És még sokan mások.

A Magyar Nóták Borsod megyei jeles szülöttei: 
 
Borsod megyének nincs szégyenkezni valója, ha a magyar nótákról van szó, hiszen e műfajnak országos hírű mesterei születtek, alkottak, szerepeltek szűkebb környezetünkben, akiknek énekelték és éneklik nótáikat itthon és szerte az országban.
Ezek közül Egressy Béni (1814-1851), országosan is a legismertebbek közé tartozott. A „Magyar dal atyja” Sajókazincon született, Sárospatakon tanult, Mezőcsáton és Sepsiben tanítóskodott, majd színész lett Kassán, később a Budai Várszinház, majd a pesti Nemzeti Színház társulatának lett a tagja. Dalszerzőként első jelentős munkái Vörösmaty Mihály Szózatának, Petőfi Sándor Nemzeti dalának megzenésítése voltak. Harcolt a szabadságharcban, Komáromban Klapka György kinevezte zenekari igazgatónak. Itt mutatták be szerzeményei közül a Csárdás-t és a Klapka indulót (Fel, fel vitézek, a csatára). Később már pesten megírta a Tündérlak librettót, amit Szerdahelyi József, majd a Báthory Máriát és a Hunyadi Lászlót, amit Erkel Ferenc zenésített meg, utóbbival született meg a magyar nemzeti opera. A Nemzeti Színházban1845-ben bemutatott Katona József Bánk bán című tragédiából, amelyben színészként szerepelt, librettót írt, amelyet Erkel Ferenc zenésített meg. Az opera bemutatását (1861) azonban már nem érte meg.
Egressy Béni színdarabokat és operákat fordított franciából és olaszból. Pl. Donizetti Az ezred lánya, Verdi Ernani, Nabuccó, Machbet-et. Együttesen tizennyolc operát, huszonhét drámát, ugyanennyi vígjátékot, és kilenc egyéb művet fordított. Ezek mellett számos nótát szerzett, Bércessi B. Gyula Egressy Béni életrajzában így fogalmaz. Dalai szerencsés vegyületei a népdaloknak és az abból fejlődő műzenének. Ábrányi Kornél, „A magyar zene a XIX.században c. tanulmányában a következőket írta: Petőfi nevével egy magyar dalszerző sem áll olyan szoros összefüggésben, mint Egressy Béni. Az elementáris ihlettséget s a magyar zenei finomított érzéket nem lehet dalaitól megtagadni s egynéhány dal pedig olyan , amely örök életre van hivatva. Néhány ezek közül” Ereszkedik le a felhő, Ne menj rózsám a tarlóra, A virágnak megtiltani nem lehet, Mi füstölög ott a síkon távolban, Nem anyától lettél. Munkásságáról Kodály Zoltán is elismerően nyilatkozott: „Megszületett az úri népdal”... nem a nép alkotta-formálta, hanem  többé-kevésbé zenéhez értő, tanult emberek írták,…de amit írtak, az egész nemzet közkincse lett.”  Tizenkét tagú cigányzenekart alakított, amelyet maga tanított be. Összegyűjtött magyar népdalokat, amelyeket Magyar Dalvirágok címmel füzetben adott közre. 
Az utódok szülőhelyén, a mai Kazincbarcikán Művelődési házat és teret, Miskolcon zeneiskolát neveztek el róla, Sárospatakon Béres Ferenc hathatós közreműködésével a kollégium parkjában emlékművet emeltek a tiszteletére. Budapesten a Pataky Művelődési Központban zenebarát kör viseli a nevét, Budapesti lakóházán márványtábla őrzi az emlékét. A Kerepesi temetőben Szilágyi Ferenc szegedi nótaszerző új síremlékét állítatott Egressy Béninek.

Béres Ferenc (1922-1996)
Gagybátorban, hétgyermekes családban született, szülei jó énekhangja volt. Az elemi iskola elvégzése után Sárospatakon a református főgimnázium tanulója lett, de közben néhány évig szakiskolában tanult, majd ugyanide visszatért és leérettségizett. 1946 évtől tagja volt a hajdani Nemzeti Színházban játszó Muharay Együttesnek. Furulyázott, játszott, és énekelt az együttes műsorában. 1949 évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen néprajzos és művészettörténész diplomát szerzett. A művész pályán történő előrelépéséhez segítséget kapott Keresztúri Dezső közoktatási minisztertől, és zongoraművész feleségétől, akik bemutatták Kodály Zoltánnak is. Ők egyengették útját, amikor rendszeres szereplője lett a rádió műsorainak. Nagy fejlődési lehetőséget jelentett számára, amikor a Honvéd Együttes énekes szólistája lett.
A Magyar Hanglemezgyár 1963 évben elkészítette Virágének lemezét, amit Párizsban a Francia Lemez-akadémia a hanglemezek nemzetközi versenyében első díjjal jutalmazott. Rab Zsuzsa az Élet és Irodalom c. lapban ezt írta: „Béres Ferenc nem is ember, hanem hangszer, amelyet azért formált a természet, hogy a magyar dalkincset zengje. Másik titka a szeretet, a minden rendű emberi sors átélése.” A művész, sok száz hangversenyen hagyott maradandó élményt a magyar nóták kedvelőinek emlékeiben, akiktől élete során sok megbecsülést kapott az általa elénekelt népdalokkal, virágénekekkel és magyar nótákkal. Utóbbit büszkén vállalta, többek között ezeket mondta, „a magyar nóta kerek kétszáz esztendőt jelent a magyar zene történetében. Megjegyzést érdemel, hogy egykor a magyar irodalom színe-java kölcsönözte verseit a nótákhoz.” Művészetét Liszt és SZOT díjjal ismerték el.

 Bredács László

Magyar Nóta Napja Felsőzsolcán

A magyar nóta fővárosa volt Felsőzsolca november 21-én este, mert a Rendezvények Házában szárnyaltak a magyar nóták és operett dalok.  A jó szerencsém úgy hozta, hogy én is ott lehettem ezen a csodálatos rendezvényen szombat este.
Köszönöm a gyönyörű, szépen előadott dalokat, operett részleteket a tizennégy előadónak. Gratulálok a két népi zenekarnak a méltó zenei kíséretért. Hálás vagyok a Magyar Nótaszerzők és Énekesek Észak- és Dél-magyarországi Szervezetének és a helyi szervezőknek. Elismerésem a Felsőzsolcai Rozmaring Vegyeskar és a Férfi Népdalkör közös szerepléséért, a magas színvonalú előadásmódért. Nagyrabecsülésem a rendezvény huszonhárom támogatójának. Jóleső érzéssel nyugtázom, hogy ebben a rossz gazdasági helyzetben is vannak önzetlen és nagyszerű emberek, akik áldoznak a kultúra oltárán! Jólesett hallani újra a műsorvezető régen nem hallott férfias baritonját. Hajszínére egy szép nótánk részlete illik: „Öreg idő, múló idő belepte a hulló hajam dérrel”
Az esten elhangzott 55 magyar nóta és operett részlet közben el tudtam feledni a hétköznapok gondjait, az idegesítő politikai viszonyokat, a lopást, a csalást, a hazudozást, a mellébeszélést, a H1N1 tragikomikumát és a saját 67 évemmel járó egészségügyi bajaimat.  Most nem törődtem mindezekkel, csak örültem és szerettem. Szerettem a cigányzenészeket, akik a magyar nótáinkat olyan utolérhetetlen gyönyörűséggel kísérik. Hangszereikből a magyar lélek sír! Szerettem az előadókat, mert bizonyítva látom, hogy rengeteg őstehetség él közöttünk. Szerettem a hallgató társaimat is, mert a nótákat ők is elérzékenyülve dalolták halkan. Ezen az esten gyűlöletmentesen voltunk együtt, jó volt feloldódni a magyar nótában! Úgy érzem: ha ezt az estét és ezeket a felemelő érzéseket havonta átélhetném, talán tovább is élnék. Ezen az estén pedig hol a hátam borsózott a dalok szépségétől, érzelmi gazdagságától, hol a szemem könnyezett a dal fájó szomorúságától, hol pedig én is az előadóval daloltam széles jókedvemben.
Szeretem a magyar nótát! A pincém belseje és a benne lévő boroshordók tanúskodhatnának a dalolásokról, amit sokszor pincemunka közben „elkövetek”.

Babits Mihály elgondolkodtató gyönyörűséggel ír a dal titkáról:
„Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Minden embernek a lelkében dal van,
És saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek!”

Voltam szomorú is közben, mert arra gondoltam, de kár, hogy nem lehetek a nótaénekesek között, hiszen ilyen tiszta örömöt adni másoknak az Élet legszebb ajándéka! Arra is szomorúan gondoltam, hogy vajon 50-100 év múlva lesz e még magyar nóta, lesznek e még olyan magyar emberek, akik őrzik, művelik és továbbadják ezt a gyémántnál is értékesebb kincsünket?
Ezen az esten elhangzott a műsorvezető szájából egy nagyon ideillő, frappáns bölcsesség:
„aki dalol, az kétszeresen imádkozik.”
Nyelvi gazdagságunkon is elgondolkodva így sóhajtottam fel: de szeretnék még vagy húsz évig „kétszeresen imádkozni”!
Köszönöm ezt a szép estét, a szülőfalum közelében, ebben a városi ranghoz méltó épületben.

Gál Mihály
Bogács