Vörös Sári, Kovács Apollónia és Béres Ferenc gyakran énekelték a nótáit. Száz éve született Tüttő János dalszövegíró. Az alkotó munkásságáról fiával, Tüttő Istvánnal és a szellemi hagyatékát ápoló nótaklub vezetőjével, Major Lajossal beszélgettünk.

- Kalandok, kitartás és kreativitás... Édesapám a régmúlt népművelőjeként sokat tett szűkebb s tágabb pátriája kultúrájáért - fogalmazott Tüttő István. - Az apró dél-zalai településen, Orosztonyban született, s amikor kétéves lett, Balatonfenyvesre költöztek. Az általános iskoláit Fonyódon, a gimnáziumot Siófokon végezte. Korán feltűnt az irodalom iránti fogékonysága, bár szülei papi pályára szánták, végül ő az édesanyámat választotta. Lelkes fiatalokkal még egy színtársulatot is alapított. Kezdetben ismert darabokat mutattak be, melyeket apám rendezett, majd saját színműveket írt. Ezeket nagy sikerrel játszották, de mivel szerette volna szakértők előtt levizsgáztatni a darabjait, pályázatokra is küldött a műveiből. A sikereket oklevelek sora bizonyította. Például 19 évesen, 1936-ban első helyezést ért el egy országos vers- és dalpályázaton a vidám hangulatú, ám csípős, A Balatonban jó dolga van a halnak című csárdással.

A Tüttő János Nótaklub lelkes csapata rendszerint telt házas koncertet ad a HSMK színpadán. Az énekesek jóvoltából a névadó nótái nemcsak Magyarországon, hanem a határainkon túl is népszerűek (Archív/Gergely Szilárd)

„Balatonban jó dolga van a halnak / Szép lányok közt de csúnyák is akadnak / A csúnyáknak az életben mégis van egy előnyük / Hű feleség válhatik majd belőlük. Ha a szél fúj hullámzik a Balaton / Ritkán marad hűséges a szépasszony. / Én ha egyszer házasodom, megmondom már előre / Csúnya leányt részesítek előnybe.”.

- Végül nem tartotta magát a dalszöveghez, hiszen anyám gyönyörű asszony volt - tette hozzá Tüttő István. - Zalában ismerték meg egymást, kapcsolatukból hamarosan frigy lett, és közösen nyitottak egy vegyeskereskedést Balatonfenyvesen.

Mint annyi ifjú titánt, őt is besorozták. Először géppuskás mesterlövész lett, de pisztollyal például hadseregbajnok volt, rendkívül stabil kézzel bánt a fegyverekkel. Hiába, ugyanis kivételes irodalmi vénája miatt a felsőbb vezérkar átemelte ezredírnokká. Ekkor még Balatonfenyvesen élt, onnan vonult be, ezért a Somogyi Hírlap haditudósítójaként is számítottak tudására. Több izgalmas, részletes beszámolót küldött a frontról, írásait kifejezetten kedvelték az olvasók, hiszen élethűen bemutatta a mindennapokat, és név szerint megemlítette a bajtársait.

Tüttő János gyakran a Balaton iránt érzett rajongásáról írt nótákat (Archív)

- Aztán egyszer csak már nem érkeztek írások - folytatta a fia. - Hadifogságba esett a Don-kanyarnál, ráadásul comblövést kapott. A súlyos sérüléséből még ott felépült és a hollywood-i mozifilmekhez hasonlatos kalandos úton szökött meg a fogásból. Egy teherautó aljára kapaszkodott fel és több kilométeren keresztül hősiesen tartotta magát, mígnem a kocsi egy olyan területre ért, ahol a visszavonuló magyar csapatokhoz csatlakozott, így hazajutott.

Sajnos a család a háború után mindenét elveszítette, ezért újra kellett építeni az életüket, a megélhetésüket.

- Apám nappal dolgozott, éjjel pedig a petróleumlámpa fényénél ismét írni kezdett örök múzsájához, édesanyámhoz - mesélt tovább. - A háborút követően, 1948-ban írta meg a Nem zörög a haraszt című nótáját, melyet Morvay Károly zenésített meg. Évekig énekelte Vörös Sári művésznő, nagyon közkedvelt lett. Így erősödött a magyar nóta iránti, életen át tartó szerelme. Több neves magyar nóta szerzőjével vette fel a kapcsolatot, és ők biztatták, hogy írjon többet. Műveit a rádió már előszeretettel játszotta.

Emellett a kereskedelem területén is a maximálisra törekedett, vezette a balatonboglári ÁFÉSZ-t, majd Balatonkeresztúron is dolgozott. Kivételes képességeit még ezen a területen is megcsillogtatta, ugyanis időről időre verseket írt az alkalmazottainak, így ösztönözve őket a munkára. Egy gyöngyszem a sok közül: „Pörzse György a nyolcas boltunk vezetője /Hulladék, baromfi és tej begyűjtője / Dolgozóink között ő a legidősebb / Hej, sok fiatalon nem is egyszer túltett!...” Aztán 56 évesen súlyosan megbetegedett, agyműtéten esett át. Újra kellett tanulnia beszélni, járni és természetesen írni is. Tüttő János viszont nem adta fel, küzdött és sikerült. Haláláig, 1998-ig megállás nélkül alkotott. Dalaiban az emberi érzések, a szerelem, valamint rajongásának harmadik nagy tárgya, a Balaton kapott fontos szerepet. Az ország legismertebb szerzői között tartották számon, 1995-ben a Magyar Rádió Nótaparádé című műsorában 17 dalával képviseltette magát. Hitvallása szerint az emberek a dalok hallatán jobb kedvre derülnek, mély érzelmek ragadják el őket, anélkül, hogy tudnák, ki is volt a nóták alkotója.

Major Lajos (balról) megtiszteltetésnek érzi, hogy Tüttő István édesapjának a nevét viselheti a nótaklub (Szakony Attila)

Major Lajosnak, a Tüttő János nevét 2003 óta viselő nótaklub elnökének az együttes megalakulása előtt tíz évvel hasonló élményben volt része.

- Hagyományos nótaestet tartottak a HSMK színpadán, ahol Tarnai-Kis László játszott zongorán és Kovács Apollónia énekelte a Balaton nyárfás partját mossák a hullámok című dalt - emlékezett vissza. - Odasúgtam a feleségemnek, hogy milyen csodálatos ez a nóta. Erre az előttem ülő bácsi hátrafordult és mosolyogva megjegyezte: én írtam. Ekkor ismertem meg Tüttő Jánost, aki valóban príma szerző volt. Később többször is találkoztunk, s mindig beszélgettünk néhány szót a magyar nótakultúra sokszínűségéről.

Többek között a tőle kapott impulzusok hatására alakult meg 17 éve a helyi nótakedvelőket tömörítő együttes. Kanizsa néven rengeteg kulturális csoport működött a városban, a nótázók viszont nem akartak beállni ebbe a sorba, ami a névválasztást illeti.

- Három év múlva, jó pár fellépéssel később, amikor már megszilárdult a csapat, felkerestem a Tüttő családot - folytatta Major Lajos. - Türelmesen meghallgatták az együttes színes és változatos repertoárját, s a kérésünket, amit elfogadtak, és azóta is büszkén viseljük a kivételesen tehetséges dalszövegíró nevét. Most már bő 900 fellépésen vagyunk túl, és minden műsorunkban helyet kaptak János bácsi gyönyörű nótái, melyek önálló versekként is megállnák a helyüket. Ezekért az örökbecsű szerzeményekért ráadásul nemcsak itthon rajonganak, hanem rajtunk keresztül eljutottak Erdélybe, a Felvidékre, Szlovéniába, de még Svédországba is.

Tüttő István szerint ha a nótaklub tagjai énekelnek, az édesapja lélekben örökké velük él a színpadon, neki dalból van a lelke. Azért pedig örök hálával tartozik a „tüttősöknek”, hogy apja hagyatékát ilyen magas színvonalon ápolják.

A dalszövegíró születésnapján, pénteken a nagykanizsai köztemetőben a család, barátok és ismerősök koszorúzták meg a síremlékét.

Benedek Bálint