A „gépmuzsika” nem hungari­kum

– felszólalások a magyar nóta védelmében Szucher Ervin • 2017. augusztus 01., 14:26

Ismét felszálló ágban van a magyar nóta, csak egyesek ne űznének csúfot belőle – jelentette ki Szilágyi Sándor Dankó Pista-díjas nótaénekes. Mint mondja, a pénz és a bóvli világában egyre több olyan énekes akad, aki a 2014 óta hungarikumnak számító magyar nótát digitális kísérettel adja elő.

Szilágyi Sándor és Miklós Szilvia • Fotó: Miklós Szilvia Facebook-oldala

A pénzhajsza és a giccs ellen kampányol Szilágyi Sándor Dankó Pista-díjas nótaénekes. A Maros megyei Csittszentivánon élő előadóművész szerint hiába nyeri vissza a magyar nóta a régi népszerűségét, ha egyesek odáig alacsonyodnak, hogy zenegépről játszott háttér segítségével lépnek színpadra. Márpedig nincs magyar nóta cigányzenekar nélkül!” – állítja a műfaj egyik legsikeresebb előadójának számító Szilágyi. Az énekes szerint a cigányok mellőzése a három éve hungarikumnak számító nótából olyan, mint a playbackelés a könnyűzenében.(Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/szines/a-bgepmuzsikar-nem-hungariskum-n-felszolalasok-a-magyar-nota-vedelmeben)

Az előadóművész azzal egyetért, hogy napjainkban Erdélyben jóval kevesebb a cigányzenész, mint a múlt század első felében, azonban még így is akad elég sok tehetség. Ma már vannak olyan falunapok, amikor a nótaénekes egyedül vagy legfeljebb párjával jelenik meg a színpadon, a háttérben sem cimbalmos, sem bőgős, sem hegedűs, sem brácsás, mindössze egy kis gép, mely az alapot szolgáltatja. „A szakmától kapott, építő jellegű kritikát a mai napig elfogadom, megköszönöm, és igyekszem abból tanulni. Remélem, más is megteszi, elvégre mindannyiunk szívügyéről, a magyar nótáról van szó” – fogalmazott Szilágyi Sándor.

Vidám Gyula, a Maros Művészegyüttes brácsása szerint elsősorban a pénzhajsza vezet akár jól éneklő, népszerű énekeseket is oda, hogy mellőzzék az élő kíséretet. Ugyanakkor az erdélyi színpadokon produkált fércmunkának anyaországi gyökerei vannak. A Gheorghe Dima Zeneakadémiát kijárt cigányzenész szomorúnak tartja, hogy a rossz példa pontosan a nóta hazájából érkezik.

Miklós Szilvia nótaénekes szerint már csak azért sem működik a nóták világában a „gépmuzsika”, mert ezek dalolásába a közönség mindig beavatkozik. Ilyenkor a közönség ritmusát kell követni, amit az énekes és az őt kísérő zenekar megtehet, de a gép nem” – fogalmazott az énekesnő. Mint kifejtette, nézők nélkül is nehéz mindig azonos idő alatt elénekelni egy hallgatót. Ami ma hárompercesre sikeredik, lehet, hogy holnap két és fél perc alatt véget ér – ez nemcsak a környezettől, hanem az előadó hangulatától is függ. Éppen ezért a stúdióban, a könnyűzenében bevett szokástól eltérően, az előadót és a zenekart egyszerre vételezik. „A mulatós zenében elmegy a gépmuzsika, de a 19. században született nóták és hallgatók világában a gép semmiképp nem tudja »érzékelni« az asztalnál vagy a színpad előtt lévő hangulatot” – részletezte a marosvásárhelyi nótaénekes. Három lemez után DVD Az évek során megjelent három lemeze után Valahol az ember mindig elhibázza címmel huszonöt magyar nótát tartalmazó DVD-t adott ki Szi­­lá­gyi Sándor. A különböző erdélyi falvakban – Székelyvéc­kén, Gödemesterházán, Csom­bor­don, Csittszentivánon – filmezett anyagon többnyire egyedül énekel, de hét nótát színpadi párjával, Miklós Szilviával ad elő. A DVD-ről nem hiányoznak a klasszikusnak számító Maros menti fenyves erdő aljában, Zavaros a Nyárád vagy a Páros élet a legszebb a világon című dalok. (Ezt a cikket a Krónikáról másolták: https://kronika.ro/szines/a-bgepmuzsikar-nem-hungariskum-n-felszolalasok-a-magyar-nota-vedelmeben)