Egyébként is, hogyan illenek össze ezek a fogalmak, az emelkedett hangzású orvos és az alpári mulatozás, sőt, a „megváltozott tudatállapotban” történő kurjongatások hangulatát idéző nóta?

A magyar nóta néhány évtizede - a mindössze egy korosztállyal előttünk járó nemzedéknek - még a mindennapi élet része volt, szinte elválaszthatatlan jellemzője a magyar léleknek, amit minden magyar ember ismert, szeretett és énekelt. Sajnos, napjainkban lassan kezd feledésbe merülni. Amí­g régebben szinte valamennyi vendéglátóhelyen működött cigányzenekar, addig ma már csak elvétve akad egy-egy. Ez lehet a modernizáció és a globalizáció hatása (ha ez igaz, akkor nagyon negatí­v hatás), és ezt sokan igen sajnálják. Közéjük tartozom magam is. Jó páran meg úgy gondolják - főleg azok, akik már alig ismerik e műfajt - hogy a magyar nóta mint műfaj snassz, ósdi, alpári, nem sokáig él már. Vagy ami még rosszabb, összekeverik napjaink rettenetes, elektromos kütyükön, két ujjal játszott borzadmányaival, amit mostanság mulatósnak hí­vnak.

Holott az igazi magyar nóta érték, ahogy mondják: a magyar nóta ugyanaz a magyarnak, mint a franciának a sanzon. A magyar nóta a magyar sanzon, az egyedi, csak ránk jellemző könnyűzenei stí­lus, ami sok érzelmet, életörömöt, vidámságot, gyakran drámaiságot is ki tud fejezni népies, sajátos műfaji keretei között.

Sokan nem is tudják, hogy még Bartók Béla, a tiszta népzene prófétája is pártolta a magyar nótát és hangsúlyozta, hogy szerencsés a magyar nép, amiért a népzene mellett a könnyűzenéje is sajátos nemzeti vonásokat mutat. Kosztolányi Dezső külön tanulmányt jelentetett meg a magyar nótáról, amelyben elragadtatással í­r róla.

Azt talán esetleg halottuk, hogy Petőfi Sándor sok verse is népszerű magyar nótává változott, de ki gondolná, hogy olyan parnasszusi elődök, mint Egressy Béni vagy Gárdonyi Géza, szintén egy sor hí­res nótát szereztek. És a sort még folytathatnánk. Eddig rendben is volna, de ott a másik kérdés: dokinóta? Azt hiszem, az olvasók, a kollégák többsége meg fog lepődni, ugyanis a magyar nóta kifejezetten egészségügyi műfaj. Ez kutatási eredményekkel bizonyí­tható. Nemcsak az úgynevezett kardiológiai nóták (tudniillik azok, amik a fájó szí­vről szólnak) igazolják ezt, hanem az a tény is, hogy a magyar nóta szerzőinek, sőt előadóinak egy nem elhanyagolható része orvos. Nem is csoda, hiszen a régi, az úri világban, a kávéházak, mulatók, kiskocsmák, kerthelyiségek, törzsasztalok miliőjében a Doktor urak, az orvosok jelentős szerepet játszottak.  Aki ezt a hangulatot nem sí­rja vissza édes nosztalgiával, annak nincs is szí­ve.

Ezzel a nótába illő gondolattal zárja első dokinótás cikkét és kí­ván a kedves olvasóknak jó mulatást.

Dr. Bonvy Iván

nótaterapeuta