Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA

MA IS SZÓL A MAGYARNÓTA hírei

A Dankó olyan töménységben önti ránk a nótát, ami egy zenetudósnak is elviselhetetlen

6 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 8 hozzászólás

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.08.

A Dankó olyan töménységben önti ránk a nótát, ami egy zenetudósnak is elviselhetetlen

WEKERLE SZABOLCS, LAKNER DÁVID

2018. február 8., csütörtök 12:40, frissítve: csütörtök 15:09

Lakatos Miklós és zenekara játszik a Dankó Rádió ötödik évfordulója alkalmából tartott ünnepi rendezvényen

Fotó: Mohai Balázs / MTI

A 93 éves zenetudós, Sárosi Bálint munkásságának nem elhanyagolható részét arra áldozta, hogy bebizonyítsa: a magyar nóta, avagy népies műdal nem holmi alávaló, fitymálandó műfaj, hanem kultúránk nagyon is szerves részét képezi. Akadémiai székfoglalójában Kodályra és Bartókra hivatkozva állítja: két nagy zenekutatónk népzenének tekintett mindent, amit a nép zenélt, illetve hallgatott. „Hogy pontosabban miért kellene a népies dal műfaját és a hozzá szorosan kapcsolódó úgynevezett cigányzenét mindenestül elfelejteni, ezt elfogadhatóan megindokolni senki sem tudja – jelenti ki a népzenetudós. – Kodály szigorúan minősített, de nem volt igazságtalan. A Magyar népzene című tanulmánya elején a népies dal közönségéről megállapítja: »a népkultúrából már kinőtt, de a magas kultúráig még el nem jutott, átmeneti embertípus«. (…) Nagyon sok ember, közte nagyon sok magyar, sőt művelt ember tartozott és tartozik jelenleg is a kodályi átmeneti embertípushoz. Ha nem is dicsőség, de nem szégyen ezt tudomásul venni.”

A közszolgálati rádió nem is szégyellte egyáltalán: 2012. december 22-én elindította a Dankó Pista cigány zeneszerzőről elnevezett rádiót, ezt a – mint az MTVA vezérigazgatója a múlt év végén rendezett ötéves születésnapi ünnepségen elmondott köszöntésében fogalmazott – „tipikus hungaricumot”, amely 80 százalékban magyar és cigány nótát, 20 százalékban pedig operettet és népzenét sugároz. Az új csatorna beváltotta a hozzá fűzött reményeket: ma félmillió honfitársunk tölti úgy napjait, hogy ezt az adót hallgatja, és a Dankó mostanában kap hét új frekvenciát, így nemsokára az ország legeldugottabb szegletében is fogható lesz.

Meghallgattuk, mit fogyaszt ilyen lelkesülten ez a kodályi értelemben vett „átmeneti embertípus”. Meghallgattuk, hogy önöknek ne kelljen. A Dankó ugyanis nem csapja be a hallgatót: olyan koncentrátumban önti ránk a magyar nótát, ami talán magának Sárosi Bálintnak is elviselhetetlen lenne.

A Dankó egyébként igazából teljesen hagyományos zenei adó. Van reggeli műsora – címe: Jó reggelt kívánok! –, délelőtti, délutáni és esti műsorsávja állandó műsorokkal és műsorvezetőkkel (néhány cím a kínálatból: Túl az Óperencián, Húzd csak, prímás, Jó ebédhez szól a nóta, Kettőtől ötig – kívánságműsor, Az a szép). A hangvételt egyértelműen a vélt – és feltételezhetően nagyon is valós – célcsoport igényeihez szabják. A reggeli sáv hallgatóságát megkímélik például a kereskedelmi rádiók kötelező kellékének tekintett röhörészős-viccelődős beszélgetőműsoroktól, a prózában elmondott információk a lényegre szorítkoznak. Megtudjuk, mennyiért árusítanak bizonyos gyümölcs- és zöldségfajtákat a nagybani piacon, értesülünk a közlekedéssel és az időjárással kapcsolatos fontos tudnivalókról, rendszeresen ajánlják a Duna Televízió aznap esti műsorait, de egyébként 6 és 9 óra között is jobbára zene szól. A bút feledtető (vagy épp sírva vigadó) szórakoztatásra, a mindent eluraló könnyedségre való törekvés érhető tetten a szlogeneket ismétlő munkatársak beszédmódjában is. Ha létezik kereskedelmi rádiós hanghordozás, akkor van Dankó rádiós is: utóbbi mindig lelkesült, csuhajjás, amely hangon még a rendre elismételt „jó reggelt kívánok!” is elemelkedik a hétköznapitól, és a maga tömörségében forgatagos-árvalányhajas falusi mulatságot idéz. Ugyanebben a tónusban halljuk napjában több tucatszor a „csendül a nóta, száll a muzsika” jelmondatot is, sőt még Verebes István színművészre is ragad valami a dankós dinamikából, amikor ekképpen ajánlja az adást: „A Dankó Rádió életérzés. Hallgasson rám: ha jól akarja érezni magát, hallgassa a Dankó Rádiót!”

Aki megfogadja tanácsát, néhány nap Dankó-hallgatás után nagyjából annyi ragad meg a tudatában, hogy ez a pár szál rózsa mondja el tenéked, mi nem hagyjuk, hogy bevándorlóország vegyen körül téged. Az adó ugyanis nem kis részben népies műdalokból és operettslágerekből tákolt hordozórakétaként működik az óránként jelentkező hírblokkokban és a fizetett kormányzati hirdetésekben megfogalmazott Fidesz-propaganda célba juttatására. És igaz ugyan, hogy a fennmaradó időben legalább nem sorosozó riogatások mennek, sőt az esti sávban sugárzott világzenei és népzenei műsorok olykor kimondottan élvezetesek, de ettől még ezek a zuhanyhíradók éppolyan hatásosak tudnak lenni, sőt. Nagy mennyiségben elvégre minden sok lesz az embernek, apránként adagolva viszont beszivároghat a tudatunkba.

Senki ne értse félre: szó sincs arról, hogy annak a rétegnek, amelyiknek ezek a zenék a kedvencei, ne lenne joga akár külön közszolgálati rádióadóhoz. Hiszen a komolyzene szerelmeseinek ott a rendkívül színvonalas Bartók, a közélet iránt érdeklődőké a reggeli műsorsávját leszámítva kimondottan nívós Kossuth, a popzenét kedvelők pedig a Petőfire tekerhetnek semmitmondó slágerekért. Ám ahogy a korábban nagyon igényesen, túlnyomórészt ráadásul magyar dalokkal szórakoztató Petőfi esetében, itt is lehet hiányérzetünk: lehetne ezt jobban, a kultúraterjesztés küldetését szem előtt tartva is. A Dankó egyik vitathatatlanul legerősebb és legnívósabb produkciója a Sebő Ferenc nevével fémjelzett Tudta-e? címen futó mini népzenei blokk. És az adó egyúttal éppen ezekkel a minőségi népzenét apránként adagoló falatkákkal leplezi le önmagát: a Sebő értő felvezetői után felcsendülő legényesek, csárdások, hajnalik és egyebek rádöbbentik a hallgatót arra, hogy ez a „másik” népzene a Dankón szakmányban játszottnál mennyivel értékesebb és izgalmasabb. Kár, hogy az arány – a cikkünk elején említett 80-20 százalék – nem fordítottan, az „autentikus” népzene javára oszlik meg. De mit tegyünk: a Fidesz annak idején plebejus kormányzást ígért, és ha már a legtöbb területen nem sikerült teljesíteniük ez irányú vállalásaikat, legalább a népszórakoztatásban megteszik.

WEKERLE SZABOLCS A szerző további cikkei

A szerző a Magyar Nemzet Magazin szerkesztője.

LAKNER DÁVID A szerző további cikkei

A szerző újságíró, a Magyar Nemzet Kultúrgrund rovatának állandó munkatársa.

Címkék: dankó rádió

Kapcsolódó hírek:

Csendült a nóta Mányon – a Dankó Rádió felvételt készített

Dankó Rádió megkezdte a műsor sugárzást

Dankó Rádió

A Dankó Rádió névadója

Kommentáld!

Hozzászólások

Sánta Béla üzente 6 éve

Na épp ez az kedves Péter! Ahogy írod - A mai fiatal nem tud különbséget tenni magyar nóta, népdal, cigánydal és mulatós között. - Hát épp ezért is kellene a Tisztelt médiának, már oktatásképen is megismertetni a fiatalokkal a nóta szépségét és különbségét a népdaltól meg a mulatós nyavalyától!. Tehát nemcsak a népdalt kellene évek óta műsorára venni, hanem a magyar nótát is, ha már egyszer Hungarikum. Ugyanúgy neki is kijárna a tisztelet: országos nótaverseny, porté műsorok készítése, stb.stb. Ezzel nem a népdal ellen beszélek, hanem az egyenlő elbírálás elvét szeretném kihangsúlyozni. A régi klubtagok talán még emlékeznek rá, hogy nemegyszer kinyilvánítottam a népdallal való hűvös viszonyomat, de amondó vagyok, hogy a fiatalok inkább a népdallal barátkozzanak, mint a minden művészi érték nélküli giccsel, a mulatós zenével. Ilyen értelemben alátámasztom a népdal-műsorok sugárzását, de nem háttérbe szorítva a magyar nótát!
Magam is felháborítónak tartom a jelenlegi, Duna Tv-ben sugárzott nótaműsorok megszólaltatóinak nívó alatti összetételét. Valóban többet érne, ha inkább nem is adnák, no de épp azért emelem fel a szavam, hogy a nótakedvelőknek is kijár az érték, és igen is követeljük a hamisítatlan magyarnóta-műsorok jelenlétét a tv képernyőjén!
Sánta Béla - nótakedvelő

Előzmény

Válasz

Kovács Péter üzente 6 éve

A magyar népdal nem értéktelenebb műfaj a magyar nótánál, az ilyen szembeállítás hamis.
Ha a Duna TV-n nemrég indított nótasorozat lekerülne a műsorról a választások után, azért nem volna kár, mert az a műsor nemhogy hozzájárulna a nóta hagyományainak megőrzéséhez és a nótakultúra terjesztéséhez, hanem éppenséggel ellenében hat, miáltal nem nótaénekesek, hanem a vendéglős szeretője, haverok, barátok, operett- és operaénekesek, színészek és egyéb amatőrök szerepelnek benne.

Azt nem lehet mondani, hogy a Duna TV-ben a „népdalt nyomatják ezerrel”. A Páva c. műsorban voltak ilyen műsorszámok, de csak szinte zenekari kíséret nélküliek, az autentikus adatközlőktől megtanultak, mert az elmúlt 40 évben a népdaléneklésnek ez a támogatott verziója, és nem a cigányzenekari kísérettel énekelt és feldolgozott (szórakoztató) népdal, amelynek Madarász Katalin és Bojtor Imre a legjelesebb képviselői. Nézettsége is van a Pávának, én nagyon fontos és értékes műsornak tartom, ráadásul mivel a fiatal és középkorú korosztályt szólítja meg, számukra teremt ez a műfaj közösséget és formálja értékrendjüket, és ez egy üzletképes vállalkozás is egyben. A magyar nóta nem ilyen. Néhány lelkes vidéki és peremkerületi műsorszervezőtől/kultúraszervezőtől eltekintve ez tulajdonképpen, a közmédiában pedig kizárólag Tarnai Kiss László egyéni biznisze, a táncházas mozgalomnál szerényebb értékesítési statisztikával.
Én nem állítom szembe a népdalt a nótával, csak arra a különbségre hívnám fel a figyelmet, ami a két műfaj megítélése és megbecsülése között van: míg a paraszti kultúra értékeinek átmentése és fiatalokkal megismertetése intézményes keretek között zajlik komoly szakmai háttérrel és sikerrel, addig a magyar nóta mögött sem intézményes keretek, sem szakmai felügyelet nem áll, és színvonala folyamatosan hanyatlik.
Nagyon fontos mondat, hogy „a mulatós zene ellopta a nótát”. De már milyen régen ellopta! Már akkor megtörtént ez, amikor Galambos Lajos kiadta első kazettáit. Nem kell csodálkozni, ha egy mai tinédzser vagy huszonéves, aki elment januárban az Arénában megrendezett mulatós partira, ahol kizárólag cigányok léptek fel, már nem tud különbséget tenni magyar nóta, népdal, cigánydal és mulatós között. A mai fiatalok számára ezek a műfajok már nem különülnek el, mert csakis a primitív hangszerelésű mulatós műsorokban hangzik fel.

Előzmény

Válasz

Kovács Péter üzente 6 éve

Többezer korabeli cigányzenés/magyar nótás gramofonlemez és vinillemez, valamint rengeteg rádiós felvétel boldog birtokosaként nem vagyok ráutalva, hogy a Dankó Rádiót hallgassam Tarnai Kiss László szerkesztésében, illetve irányítása alatt. Ennélfogva már nem ismerem a jelenlegi műsorfolyam szerkezetét és zenei-tartalmi minőségét sem, csak sejtésem van róla. Ahhoz nem is kell ismerni, hogy egyértelműen lássuk: ez a két nyikhaj politikai megrendelésre írt cikket egy ellenzéki lapba anélkül, hogy a legcsekélyebb szakmai ismeretekkel is rendelkeznének. Az egyetlen valós kritika, amelyre szerény felkészültségükből futja: „lehetne ezt jobban, a kultúraterjesztés küldetését szem előtt tartva is”. Nos, ebben feltétlenül igazat kellene adnom a cikk szerzőinek, már ha úgy gondolnák, hogy a magyar ember többet, jobbat érdemel magyar nótából annál, mint amennyit a Dankó rádió szerkesztésében kap. De ők egyáltalán nem erre gondolnak, mert számukra csak idézőjelbe teendő, méghozzá így: „tipikus hungarikum” a magyar nóta, vagyis gúnyolják, megvetik és a paraszti magyar népzenével hasonlítják össze azt, hangsúlyozva utóbbi lényegesen nívósabb, értékesebb mivoltát, illetve megjelenését a Dankó Rádióban.

Kétségtelem, hogy a 70-es években indult táncházmozgalomnak és az autentikus paraszti népzenének, a magyar hagyományokat generációról generációra átörökítő magyar parasztság autentikus tárgyi, szellemi és zenei kultúrájának átmentésére és tanítása érdekében tett intézményes kísérletek sikeresek voltak az elmúlt évtizedekben, és Kallós Zoltán, Martin György és a néprajz jeles személyiségeinek ebbe a munkába fektetett gyümölcse beérni látszik, melyet a Duna Televízió Páva című vetélkedője is egyértelműen mutat. Ugyanakkor a magyar nóta olyan időben vált hungarikummá, amikor szakmai nívója és társadalmi megítélése süllyedésének megállítására egyáltalán nincsenek meg a szakmai és intézményi feltételek. Ennek a műfajnak nincsen Kallós Zoltánja vagy Sebő Ference, de még egy Eredics Gáborja sem. Aki hungarikummá minősítette, nem írta elő, hogy legyen. Tulajdonképpen ma a magyar nóta közmédiumi megjelenésének nívóját Tarnai Kiss László egy személyben jelöli ki, ennélfogva azt az „eltarnaisodással” lehet mérni, és ebben a mondatban az idézőjelnek más a kicsengése, mint Szerzőknél.
Ebben az értelemben elképzelhető, hogy a Sebő-féle népzenei műsorai színvonalasabbak a Dankó Rádiónak, mint a nótaműsorai, de hát Sebő Ferenc szakmai nívóját nem lehet Tarnai Kiss Lászlóéval összehasonlítani. Ha a Szerzők üzenete ez lenne, akkor egy hasznos és valós hátterű kritikát fogalmaznának meg. Feladatuk azonban nem ez, hanem a magyar nóta lejáratása és összekapcsolása a kormányzati propagandával, a célközönségének lejáratása, ez azonban most nem járt sikerrel.

Válasz

Barna Trixi üzente 6 éve

Ugyancsak összecsaptak a vélemények e cikk körül!

Megerősítve az előttem szólót, úgy érzem valóban a műsor szerkesztésnek
a színességre és a megfelelő arányok beállítására kell törekedniük, ami
nem egyszerű feladat.
A magyarnóta népszerűsége valóban utat tört magának, azzal, hogy
össze tudott kapcsolódni a néplélekkel. Ez a titka!
A rádió feladata a közízlés formálása, szelíden erősíteni azt, ami érték a
magyar népzenében és dalkincsben, egyben távol tartani azt, ami művi,
értéktelen. Változik a világ, az ízlés, a divat, ablakot kell nyitni, megismerni a körülöttünk a világot, mert hosszú az út, ami a zajtól a zenéig elvezetett.
A Dankó Rádió 5 éves működése közben tapasztalatokat szerzett, véleményeket hallgat, hiszen kapcsolatban van hallgatóságával, ami segítség kell, hogy legyen abban, hogy műsor-szerkezetét megfelelő módon alakíthassa.Ebben reménykedünk, hiszen szerencsére, van miből válogatnia.

Válasz

Magyar Érdekességek - mindenhonnan üzente 6 éve

A Dankó Rádió magyarnóta műsorára nagyon nagy szükség van !

Ezek a dalok nagyanyáink, dédapáink dalai, amelyek segítettek a magyar identitás kialakulásában. El a kezekkel a magyarnótáktól !
A magyarnóták a magyar költészet része !
Nem kocsmadalok ! .....csupán annyira népszerűek, hogy ott is szívesen énekelték/éneklik !
Ezek a dalok alkotják jelenleg a Dankó Rádió műsorbázisát .

A Dankó Rádió valóban adós azokkal a dalokkal, amelyek a magyarnóta költészethez való tartozását igazolják.
Dankó Pista (a Rádió névadója) költő volt ! Nótaköltő ! ......és tehetséges költők verseit zenésítette meg.
Ha a Dankó Rádió más országok polgárosodásának zenéit (sanzon, nápolyi dal, bécsi keringő, orosz románc) játszaná a magyarnóták között (persze magyar nyelven is !!!) akkor játszana "örökzöldeket" . A most örökzöldeknek nevezett műsorszámaik ugyanis NEM örökzöldek, hanem a 1960-90-es évek népszerűvé lett slágerei .
Hol van polgárosodás idején született pl. az Ocsi Csornije (orosz románc), a Funicule-funicula (nápolyi dal), stb.? Sohasem halljuk a Dankó Rádióban !

Nem megszüntetni kell az ilyen műsort sugárzó adásokat, hanem hitelesen kitágítani a műsoranyagát.
És azt is tudomásul kell venni, hogy csak a magyarnóta hiteles cigányzenekari kisérettel.
A sanzon, nápolyi dal, stb. - bár a cigányzenekorok is meg tudják szólaltatni - de nem autentikus cigányzenekari kísérettel. Ott más kísérettel (akár egy szál zongora) kell megszólaltatni.
Ilyen zenei közegben még inkább bebizonyosodna, hogy a magyar cigányzene tényleg hungarikum !
Persze ennek a zenei bázisnak az összeállításához ebben a zenei világban otthon levő magas képzettségű műsorigazgató is kell.
Az persze kérdés, hogy volna-e ilyen személy ?!

Válasz

Sánta Béla üzente 6 éve

Kedves Erzsike! Köszönöm nyugtató biztatását. Nem arról van szó- én is meghallgatok minden szép, másműfajú zenét is, de a szívem közepében a magyar nóta áll! Nem érzem magam fanatikusnak, de nem bírom elviselni, hogy divat lett a "nótába rugás". Idegen zene műfajbeliekkel énekeltetik és így megalázzák a nótát ( pl. lásd a jelenlegi Duna Tv vasárnaponkénti Jó ebédhez szól a nótát) a Mulatós zene ellopta a nótát és a maga profiljára formálva "hirdeti" azt. A szóban forgó cikk pedig értéktelennek állítja azt be, azaz a népdal alárendeltjeként értékeli. Visszatérve a Duna Tv-beli nótaműsorra: Teljesen elvesztem az önuralmam az ilyen mocsok, kétszínű módszereken, amit ez a szemét kormány művel. Idáig úgy el tudta dugni a nótaműsorokat a tv képernyőjéről, hogy azt szinte oktatni lehetne.Három hónappal a leendő választások előtt gyorsan kreált egy értéktelen semmitmondó nótaösszeállítást, hogy ezzel is a maga oldalára állítsa a nótakedvelők széles táborát. De a nyakamat rá merem tenni, hogy a választások után úgy leveszik újra a tv képernyőjéről, mint ahogy előtte volt. Egyébként a Duna TV-ben már évek óta csak a népdalt nyomatják ezerrel!!! Gyerek és felnőtt vetélkedők!!! Alig van nézettsége, de nem számít. Hol van már az emlékezetes 68-as, 84-es nótavetélkedők ideje, a vasárnapi muzsikaszók?! Valakinek, valakiknek nagyon szúrja a szemét a magyar nóta összetartó vonzereje!
Tehát nem csoda, hogy a nótát ért, ennyi agresszió után én is agresszív leszek.
Üdvözlettel: Sánta Béla- nótakedvelő

Válasz

Horváth Ferencné Erzsi üzente 6 éve

Kedves Sánta Béla!

Nem kell mérgeskedni,bár 1-órával ezelőtt nekem is elég csúnya gondolatok jártak a fejemben,de lenyugodtam.Nem vagyunk egyformák!Mi nótakedvelők,szeressük csak továbbra is a nótákat,népdalokat,mert bizony én azokat is nagyon szeretem,mások meg szeressenek amit akarnak.Én sem szeretem a pop-rockot, meg ezeket a mit tudom én milyen zenéket,de aki azt szereti,hallgassa azt.Ez a két,gondolom,ifjú ember is majdcsak megérik a nótára,mert akinek nincs a vérébe,lelkébe,annak bizony meg kell rá érnie!Az sem igaz,hogy csak félmillióan vagyunk,de hát ki számolja?
Nótás üdv:Hné Erzsi

Válasz

Sánta Béla üzente 6 éve

Elmész te az anyádba kedves Wekerle Szabolcs és Lakner Dávid!!!! Már elnézést a tőlem szokatlan, alpári kirohanásért, de ez a két mihaszna firkász csak ne ócsárolja a magyar nótát a népdal ellenébe! A nótarajongók tábora, sokszorosa a népdalénak. Ne akarom leminősíteni a népdalt, de valljuk be őszintén - hol van a népdal művészi értéke, akár szövegében, akár dallamában, akár mondanivalójában, vagy akár milyen elemében is a magyar nótához?!!!!!!
Tisztelettel: Sánta Béla - nótakedvelő

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben