2018.04.21. 10:08 

Nem minden nap találkozik a hétköznapi ember olyan életúttal, melyet a születés napjától kezdve teljesen átsző a magyar nóta. Fejős Jenő ezüstkoszorús magyarnóta-énekes esetében ez az életút, mondhatni szenvedély az elmúlt hetven éven keresztül töretlenül élt, és él a mai napig is. Ezt meséli el most nekünk.

70 év, melyből 70 év magyar nóta

Kezdjük az elején. Hogyan kezdődött ez a hetven év?
Az életemet is a nótának köszönhetem. Az, hogy egyáltalán vagyok, egy gyönyörű nótának köszönhető. Apám és anyám gyűrűs menyasszony, vőlegény volt, de valamin összeszólalkoztak, „vissza a babaruhát és a gyűrűt”. Közben apám mindettől függetlenül a lány rokonaihoz disznótorba volt hivatalos, ahol óriási hangulatot teremtett. Citerázott és énekelt. Egyszer csak elkezdte énekelni a „Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál”-t. Anyám keresztanyja odaszólt anyámhoz, Böbém, hogyan lehet egy ilyen emberre haragudni. Békülj ki vele, drága Böbém. Kibékültek. Így születtem én.

A család is nótaszerető volt?
Igen a család is nagyon szerette a nótát. Ha összejöttek egy-egy pohár borra, vagy ha nem volt más, akkor zsíros kenyérre, vacsorára – az ötvenes évekről van szó –, az utolsó falat lenyelésekor anyai nagyapám odaszól apámhoz, Jencikém egy nótát mondjunk már el. Ez az egy nóta elmondása hajnalig tartott. Ilyen közegben, családban nevelkedtem. Így plántálódott belém a nóta szeretete.

A családban szerzett magyarnóta-szeretet mennyire határozta meg a további éveket?
Teltek az évek. Sportoltam, ifjúsági válogatott kerettag birkózó lettem, de a nóta akkor is velem volt. Húsz éves voltam 1968-ban, amikor a Magyar Televízió kiírta az első nótaénekes versenyt, a „Nyílik a Rózsát”, ahol elindultam.  Szalay László és Béres Ferenc – kiváló nótaénekesek – zsűriként hallgattak meg, és kérdezték, hogy hol tanultam énekelni. Azt feleltem, hogy apámtól. Akkor a papa zenével foglalkozik… – kérdeztek vissza. Nem, mondtam, hanem hűtőgépész a Barneválban. Ne viccelődjek, ők komolyan kérdezték. Akkor azt mondta Szalay László: „Fiatal barátom, foglalkozzon a magyar nótával, mert ezzel a képességgel ebből maga nagyon szépen meg fog élni. Hívtak is Budapestre, de nem mentem fel. A szívem Kecskeméten marasztalt.

Az éneklés azért megmaradt?
Kisebb kihagyásokkal igen. Később, mint a GELKA igazgatója másodállásban a Szőlőfürt Fogadóban pincérkedtem és énekeltem. Arról volt híres akkor a Szőlőfürt, hogy a pincér énekelve hozza ki a rendelést.

Honnan számítható a magyarnóta-éneklési pálya kezdete?
Húsz éve, ötven éves koromban kiírt a Jákó Vera Dalszínház egy nótaénekes versenyt. Ezen a versenyen, melyet Ábrahám Dezső (Jákó Vera Dalszínház igazgatója) szervezett, rendezett, elindultam, és ezüstkoszorús nótaénekesi minősítést kaptam. Ábrahám Dezső azt mondta, csinálj Kecskeméten nótaestet. Kecskeméten nagyon sok nótaszerető ember él, nagyon szeretik a nótát.
A jó tanácsot megfogadtam, és még az év novemberében – kibérelve a színházat –, pont a nevem napján megcsináltam az első teljesen önálló nótaestemet, teltházzal és nagy sikerrel. Itt kaptam meg a kecskeméti közönség előtt az ezüstkoszorús nótaénekes címet. Innentől kezdve fékezhetetlenül elindult a nótázás Kecskeméten, ami a mai napig is tart.

Később a Hírös Hét Fesztiválon is bemutatkozott az igényes magyar nóta, mely nemzetközi publicitást is kapott.
Ebben az időszakban kilenc évig én szervezhettem a Hírös hét Fesztivál nótaműsorát. Mindig megtelt a főtér. Mozdulni se lehetett. Ebből hat éven keresztül a Duna Televízió is műsorára tűzte. Persze a Hírös Hét előtt két héten keresztül minden áldott nap hirdették nemcsak a nótát, hanem Kecskemétet és a Hírös Hét Fesztivált. Volt olyan év is, amikor a Duna Televízió élőben közvetítette Kecskemétről a nótaestet. Ez ment kilenc évig.
Azután egyszer csak mindennek vége lett. Nem kellett a Hírös Hét fesztiválra a nótaműsorom. Nem szólt senki, így máig nem tudom, miért nem.

Hogyan fogadták a nótás szakma nagy művészei, hogy jött egy újonc?
Óriási erőt adott, hogy azok, akik nagyon nagy nevek, mint Kovács Apollónia, Győri Szabó József, Dóri József, Bokor János, Szentendrei Klára, Hatvani Kiss Gyöngyi, a nagynevű cigányzenészek, mint Puka Károly, Oláh Kálmán, Sánta Ferenc és sorolhatnám, sokan közülük Liszt Ferenc- és Kossuth-díjasok, azonnal úgy fogadtak, mintha évtizedek óta együtt énekeltünk volna, és most végre újra találkoztunk.

Ennyire egyszerű volt?
Igaz, volt ebben is érdekesség. Akkoriban meghívtak Gaál Gabriella klubjába egy nótaestre, mint nézőt. A szünetben Bokor János behívott az öltözőbe, hogy ne a folyosón töltsem az időt. Bejött a művésznő is. Rám nézett, majd azt mondta, maga mit keres itt, azonnal menjen ki. Kizavart. Bokor János kérlelte, hogy ne zavarjon ki, mert énekes vagyok. Honnan tudjam, hogy énekes. Kifelé! Szó, szót követett, végül azzal a feltétellel maradhattam bent, hogy a művésznő szigorúbban fogja élőben elbírálni éneklésemet.
Lett is rá alkalom, mert meghívtam Kecskemétre énekelni. Amikor leénekeltem a műsoromat, odajött hozzám és gratulált. „Szervusz! Most már bejöhetsz mindig az öltözőbe, te igazi énekes vagy.” – mondta.

Mi a titka annak, hogy Kecskemét kimondatlanul is a magyar nóta fővárosa?
Nagyra becsülték azt, hogy csak a minőséget fogadtam el. Minőségi énekes és zenekar léphetett és léphet fel nálam. Ezt persze nem adják ingyen. Sokszor kellett hozzátennem saját pénzből, hogy minden rendben legyen. Én ez idáig a várostól semmilyen támogatást nem kaptam. Bármi történjen, egy dologból semmiképp nem tudok engedni, mégpedig az igényes és minőségi műsorból. Hitvallásom és esküvel vallom, hogy erre bejön a közönség.
Én úgy érzem, hogy ezt az igényességet a szakma is rettenetesen elismeri. Ennek alapján nem véletlen volt az sem, hogy nagyjából tizennégy éve, a szakma indíttatására – a Duna Televízió gondolata alapján – mozgalom indult annak érdekében, legyen a magyar nóta fővárosa Kecskemét. A mai napig dolgozok és küzdök érte, de eddig nem sikerült előre jutnom. 2014-ben Hungarikum lett a klasszikus magyar nóta. Tehát egy hungarikum fővárosa lehetne városunk.

2015-ben pedig megszületett egy könyv. Egy könyv, mely mára a Szegedi Tudományegyetemen ajánlott olvasmány lett.
Ennek előzménye az, hogy hosszú-hosszú éveken keresztül gyűjtögettem érdekességeket, kuriózumokat. Rengeteg anyag gyűlt össze, annyi, hogy úgy gondoltam, ezt egy könyv formájában össze kell rendezgetni. Megírtam. A szakmában óriási volt a fogadtatása.
Egy kecskeméti találkozás során Papp Lajossal, az egyetem nótakurzusának vezetőjével beszélgettünk a könyvemről, és meg is mutattam neki. A kurzusvezető nagy csodálattal olvasott bele, majd kért egy példányt.
Néhány nap múlva telefonon keresett. Óriási a könyv, mondta. Már akkor beszélt arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógusképző Kar magyarnóta-kurzusán ebből nagyon sokat lehetne tanulni.

Mi lett a vége?
Most húsvét előtt kaptam egy levelet, melyben az állt, hogy a „Résnyi betekintés a magyar nóta világába” című könyvemet a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar magyar nóta kurzusán tanuló egyetemisták ajánlott olvasmányai közé besorolták.
Prof. dr. Maczelka Noémitől, a Szegedi Tudományegyetem Művészeti Intézet Ének-zene Tanszék tanszékvezetőjétől kaptam egy köszönő levelet. Nagyon boldog voltam. A munkám óriási elismerése az, hogy olyan dolgot tettem le az asztalra, melyre a Szegedi Tudományegyetem is odafigyel.
Szeretném még igényesen sokáig csinálni, Kecskemétért és a magyar nótáért. Hívtak már sok helyre, más városba is, de én maradok Kecskeméten.

Fejős Jenő

• OSZK nótaénekesi vizsga, 1983.
• ezüstkoszorús nótaénekes, 1998.
• Szent György Lovagrend lovagja, 2003.
• ’56-os Vitézi rend vitéze, 2004.
• Hunyadivárosért-díj, 2007.
• Kecskemét Közművelődéséért-díj, 2010.
• Magyar Arany Érdemkereszt, 2015.
• Fejes Imre-emlékplakett, 2015.
• Dankó Pista életmű-díj, 2017.