Őszintén nagyon sajnálom GERGELY ANNA Művésznőt, őszinte részvétem.
Nagy veszteség ez a magyar nóta műfajnak és nekünk, mint rajongónknak.

Válasz

Kedves Magda! Egyáltalán nem biztos, hogy a téma ezzel tisztázásra kerül, pláne nem megnyugtatóan. Ez csak az én véleményem. Örülök, hogy szándékom szerinti tartalmát sikerült érthetően kifejeznem és annak is, hogy egyetért a gondolataimmal.
Nagyon fontos kiegészítést tett a válaszában, amikor arra utalt, hogy a rutin megszerzése, a profivá válás korfüggő is. Itt természetesen nem az Ön korára gondolok, hanem korszakra, politikai, társadalmi és gazdasági környezetre, mely a tehetséggondozás és a tehetség érvényesülése szempontjából meghatározó. Sajnos ehhez a Rákosi-rendszerben is jobb feltételek voltak, mint most. Talán nem szorul magyarázatra az a paradoxon, hogy a legjobb profi énekeseink pályája épp akkor indult.

Előzmény

Válasz

Kedves Péter!
Azt hiszem ezekre a gondolatokra vártam ezidáig, hogy valaki megnyugtatóan tisztázza ezt az érdekes polémiát, ami itt kialakult a profi és az amatőr fogalmak között.
Talán az utolsó mondatok a leg érthetőbbek egyszerű nótaszeretőknek is, nevezetesen az, hogy nótaversenyen nem találkozhatunk profi énekessel, mert annak erre a megjelenési formára nincsen szüksége, találkozhatunk viszont sok vizsgázott amatőrrel, akiket csak az választ el a teljesen felkészülés nélküli tehetséges, vagy kevésbé tehetséges emberektől, hogy egy vizsgabizottság előtt is megmérették már magukat, igy nagyobb a felelősségük önmagukkal szemben, de egyáltalán nem biztos, hogy egy vizsga nélküli tehetséges előadó nem győzi le őket, egy stílusos jó előadással, és természettől kapott eredeti jó hanggal. Jómagam is érintve vagyok ebben a témában, mert önigazolásként a 60. születésnapomra azt adtam magamnak, hogy levizsgáztam, és működési engedélyt kaptam. Ennek ellenére amatőrnek vallom magamat, mert nincs lehetőségem zenekarral rutint szerezni, és már koromnál meg családi viszonyaim okán nem is kívánom járni az országot, teljesen kielégíti a nótaszeretetemet itt az interneten való megjelenés, amit igyekszem a tőlem telhető legjobb minőségben közreadni. Örülök hogy összecseng a véleményünk, tehát van vizsgázott amatőr, meg vizsga nélküli, de csak az egyéni tehetség kellene hogy fokmérője legyen a dolgoknak, és a legtöbbször itt lép be a felkészítők, vagy az ismerősök " segitsége", ami többet árt a nótának, mint amennyit használ.
Köszönöm hogy elmondhattam a véleményemet, és jó érzés, hogy nem vagyok vele egyedül.

Előzmény

Válasz

folyt.

Az amatőr produkció ugyanakkor nem feltétlenül rosszabb vagy alacsonyabb színvonalú a profiénál. Ha Madarász Katalin, Horváth István vagy Bangó Margit pályája kezdetén csak olyan zenei és énekesi képesítés alapján énekelhetett volna a rádióban vagy színpadon, amelynek megszerzésére ma minden ambíciózus amatőrt kapacitálnak az éneklésből már meg nem élő tanár urak, akkor ez a műfaj ma sokkal szegényebb lenne. Igaz: az ilyen, külső irányítás nélkül, a tehetség öntörvényű autonómiájával elért eredmények alapja a zsenialitás, és - zárójelbe téve – igaz még az is, hogy nevezettek nem mint magyarnóta-énekesek szereztek hírnevet.
Profi énekes nótaversenyre nem megy el, mert nincs szüksége ezt a procedúrát végigjárni, kitenni magát neki. A profi énekest a közönség és a szakma egyaránt profinak ismeri, megmérettetése és kenyere vagy kenyeréből egy szelet a színpad, oklevele az a több éves vagy évtizedes gyakorlat, mellyel országos ismertségét rádióból, televízióból vagy a színpadi szerepléseiből kifolyólag szerezte. A nótaversenyeken, ha marad a mai gyakorlat, nem látom értelmét a profi és amatőr kategória elkülönítésének, mert ez a két kategória nem egyértelműen minősítő jelzője annak, amiről szó van. Ha a zsűriben szakmai a zsűri, akkor egyáltalán nem biztos, hogy szakvizsga vagy bizonyos képzettség visz mindent. Nem az a lényeg, hogy most ki mit tud, hanem hogy mire képes, milyen adottságai vannak és mit lehet kihozni belőle. Ezt csak szakmai zsűri láthatja át. A tehetségekkel pedig a legjobb profi szakembereknek kell foglalkoznia.

Előzmény

Válasz

A „profi” szó a professzionális/professzionalista szó rövidített változata, amely melléknévként és főnévként egyaránt használatos. Azt jelenti: valamely tevékenységet szakértő módon, hivatásból, mesterfokon végző személy. Az amatőr szó eredeti jelentése: valamit kedvtelésből, műkedvelőként vagy hobbiból és nem foglalkozásszerűen végző személy. A szó egyéb jelentése: gyenge v. alacsony színvonalú. Fentiek alapján az amatőr szó nem feltétlenül minőségi kategóriára utal: műkedvelőként is lehet magas színvonalon előadni. A két szó többféle jelentése érzésem szerint keveredést okoz helyes használatát illetően.
Nótaversenyre az megy el, aki meg akarja mutatni, mit tud, vagy azt gondolja, hogy első helyezéssel majd megnyílnak a fizetős színpadok és felvillannak televíziós kamerák reflektorfényei. A valóság ezzel szemben az, hogy a nótaversenyek többsége a résztvevőkben inkább elégedetlenséget, sokszor jogos felháborodást szül, ráadásul a szereplési lehetőségek egyáltalán nem az itt nyújtott teljesítményhez, hanem egészen máshoz vannak kötve. Az igazsághoz tartozik, hogy nemegyszer magának a jelentkezőnek az önértékelési zavarai vagy inkább önkritikájának hiánya vezet értelmetlen csalódáshoz.
Az én értelmezésem szerint a profi magyarnóta-énekes évek, évtizedek óta a pályán lévő, saját korlátait maximálisan ismerő, a színpadon fesztelenül mozgó szakértő, aki hivatalos úton szerzett, esetleg autodidakta módon elért zenei ismeretekkel rendelkezik, ismeri a hangnemeket, a műfaj stiláris jegyeit tudatosan és módszeresen alkalmazza, ehhez illeszkedő hangszíne van, és mestere annak, amit csinál. Önmagában valamilyen szakvizsga megszerzésétől nem válik valaki automatikusan profi énekessé, mert ezt a státuszt hosszú évek gyakorlatával, szakmai tapasztalatszerzésével érheti el az, aki rátermett. Amatőrnek a kiforratlan, a hangnemekkel és saját korlátaival nem feltétlenül tisztában lévő és a profihoz képest egyéb hiányosságot mutató produkciót tekintem.
Mint korábbi hozzászólásomban jeleztem, nem vagyok híve a nótaversenyeknek, mert bár valós szereplési, ismerkedési és egészséges exhibicionizmus iránti igényt elégítenek ki, alapvető probléma megoldásán nem lendítenek előre. Az alapvető probléma az, hogy nincs olyan szakmai háttérintézmény, amely az ilyen-olyan felkészültséggel előadott produkciók versenyeztetése helyett a tehetség felismerését és gondozását helyezné előtérbe. Nincs diskurzustér a tiszta, világos, őszinte, nyílt beszédhez, ehelyett alakoskodás, képmutatás, áskálódás, furkálás van. A versenyszervezés joga szabályozatlan, tekintélye némelykor megkérdőjelezhető, a zsűriben nem a szakma képviselői és hozzáértői, hanem funkcionáriusok, szponzorok és egyéb szakterületek képviselői foglalnak helyet, az értékelés, eredményhirdetés dolgában szembetűnő a komaság, rokonság, kedves, ágyas, pénzfizető stb. szempontok érvényesítése, amely a résztvevők körében elégedetlenséget szül, megérthető módon zúgolódást okoz.

Válasz

Pedig beszélni kell, hogy tudják meg az emberek, hogy miként is volt amikor még azt lehetett mondani "él a szakma" Ezt a folyamatot nagyon sok szakmára el lehetne mondani, de itt a nótához kapcsolódóan szükséges lenne visszaállítani olyan vizsga rendszert amelyből kitűnik ki csak alapfokon szerezte meg a szükséges ismereteket és ki az aki profi szinten. Ha a nóta bekerül a hungarikumok közé hivatalosan, a cím olyan elvárásokkal jár aminek minden esetben meg kell felelni. Ezen már most kellene dolgozni és nem hagyni, hogy a pénz motiváljon mindent.

Válasz

A magyarnóta szeretete minden magyar emberben élnie kell!!!!!Természetesen ma mindenki szinpadon szeretne lenni, ez nagyon szép és nemes cselekedet.Sajnos soknak nincs önkritikája és ezzel van a baj, hang és tehetség is kell hozzá.Ez hivatás, nagyon sokat kell ahhoz tanulni, hogy kimerjen állni közönség elé, ahol bizonyítani kell.A kíséretről nem beszélve, ha zenekar elé áll.Nem tudnak belépni, nem várják meg a beütéseket-kitartásokat nem érzik, felborul minden, csak énekelnek ezzel többet ártanak a szakmának mint gondolják.Önkontroll???Egy hivatásos énekesnek mindenhol helyt kell állnia, ehhez több kell, ha külföldi vendégek vannak, bármelyik műfajban eleget tenni, táncosokkal együtt dolgozni és így tovább.Régen 6 órát dolgoztunk mint a zenészek, minden nap.Kemény volt, tele voltunk nemzetiségekkel, nem csak nóta-operett kellett hanem minden, olasz-német-szerb-lengyel-holland-görög stb,akkor élt a szakma.Rendszerváltás után megváltozott minden, akkor kezdték a kőröket, a Gaál Gabi azt mondta vagy leállunk, vagy így folytatjuk tovább. Ez lett belőle!!!!!!!Az énekesek-zenészek-táncosoknak nincs lehetőségük, szerződések nincsenek, ezek a helyek már megszüntek, kevés ami van, már nem a régi.Szinte leállt a szakma, a régi színvonal már nincs!!!!!Rendszerváltás után, senkinek nincs szolgálati ideje, nyugdíj a régieknek szinte fillérek, lehetőség sincs.Magyarország szégyene, hogy idejutott a szakma!!!!!!!!!Sokat tanultunk és kemény vizsgák voltak akkor.Versenyek, nem akarok erről beszélni semmit.

Válasz

Magdikával is, és B.Lászlóval is egyet kell értenem. Mindkét felvetésben vannak helyes megoldások. Én magam is voltam már olyan versenyeken zsűri tag, ahol igen is külön értékelték a "működési engedéllyel " rendelkezőket, és külön az amatőröket. Ezt tartanám talán a leg célravezetőbbnek. Ugyanakkor az sem lenne elvetendő, ha valóban lenne egy professzionális szintű elismertség, mellyel valóban a legkitűnőbb, pályájukon évtizedeket eltöltött előadóink rendelkezhetnének. No , de ezt valahol egy magasabb szakmai bizottságnak kellene létrehozni. üdv LM

Válasz

Szerintem amíg ez a kérdés tisztázatlan marad és nincs fehéren feketén leszögezve, hogy kiszámít amatőrnek és ki professzionális előadónak az előadóművészek között . Valami olyasmire gondoltam, mint az iparosok között a mestervizsgát.
Be kellene vezetni egy olyan szigorított követelmény rendszerű vizsgarendszert, melynek célja, hogy az előadók megszerezzék a legmagasabb szintű szakmai elismertséget jelentő minősítést.a professzionális előadó címre
A szakma legmagasabb rangját jelentő minősítést lehetne így megszerezni.
Előfeltételeként elő kellene írni meghatározott időtartamú előadóművészi gyakorlatot. Persze nem tudom "szakzsargonban" mi ennek a neve, de hát , ha valamit nem jól írtam, vagy már létezik akkor úgy is helyesbítenek és én nem sértődök meg miatta.

A színvonal alatti képzések miatti "kontárok" működőképességét korlátozhatjuk ezzel., tehát azt a gyakorlatot hogy valaki megfizeti a a fellépését a médiában akkor szerepel., holott mindenki azt érzi nem odavaló.

Az élet más területén is folynak olyan képzések amelyeknek aztán semmi hasznát nem veszi az ember. egyet emelnék ki ezek közül. Folynak olyan számítógépes tanfolyamok amelyeken néhány hónap alatt számítógép felhasználói vizsgát lehet tenni. Eddig rendben is volna, de azt remélem senki nem gondolta komolyan, hogy a mellé adott okmánnyal a kezében az Unió bármely országában pénzes állás birtokosa lehet. Aki részt vett ilyenen tudja miről beszélek.
Lehetséges, hogy nem a megfelelő szakmai kifejezéseket használom, de a lényeget belefogalmaztam.

Válasz

Kedves Magdolna!
A jogszerűségen természetesen lehet vitatkozni, az értelmét annak, hogy külön profiknak rendeznek versenyt, azt nem tudom, hogy van-e. 2010-ben Nagyszénáson jópáran voltunk amatőr versenyzők, profi pedig 2 fő indult. Tehát külön volt amatőr és külön profi kategória. Természetsen én minden megmozdulás mellett vagyok, csak a tapasztalatom írtam le.

Válasz