Különdíjat kapott Matusik Sándor saját szerzeménye a VI. Magyar Nóta Olimpián. A kiskőrösi dalszerző célja, hogy visszaszerezze a magyar nóta népszerűségét.
- Mióta az eszem tudom, zenélek – mondja Matusik Sándor. - Nyolc éves lehettem, amikor már a nagyhírű kiskőrösi Vasutas Zenekarban játszottam. Ott figyelt fel rám Filus Lajos bácsi, a karnagy, és meghívott a saját, akkortájt alakult zenekarába. Harmonikásként kezdtem a muzsikus pályámat, egy évig Fóti Ferenc tanítgatott.

Honnan a zene iránti szerelem?
- Édesapám is trombitált a Vasutasban, mellette szinte egyértelmű volt a zenei kötődés.


Hogyan születtek az első saját dalok?
- Lakodalmakba jártunk zenélni, ott ismerkedtem meg a magyar nótákkal. Akkor írtam az első saját nótát, amikor kedves zenészbarátom, Torgyik Pali motorral egy fának rohant. Az ő elvesztése adta az első ihletet. Ezután sokan bátorítottak további nóták szerzésére.

Hogy került a versenyek világába?
- Először akkor küldtem be pályaművet, amikor Jákó Vera emlékére férje, Ábrahám Dezső szervezett egy megmérettetést. Madarász Katalin, a kedvenc magyar nóta énekesem énekelte fel a dalomat a Magyar Rádióban. Sikere lett, kazettát is kiadtak a győztes pályamunkákból, bár csak Amerikában forgalmazták.

Ez aztán még nagyobb kedvet adott az alkotáshoz. 2002-ben Máté Otília a szüreti napokon a Székely himnuszt énekelte, akkor eldöntöttem, én is írok valami hasonlót azoknak a magyaroknak, akik 56-ban hagyták el az országot, és persze az itthon maradtaknak. Így született meg a „Magyarnak lenni büszkeség nekem” kezdetű nóta, amire az olimpián aranyérmet kaptam.

Hány saját szerzeménye van?
- 13 hallgató, 17 csárdás és 7 fox. Hiszem, hogy a magyar nóta nemzeti kultúránk része. Ápolni kell, átörökíteni a következő generációnak. A Szlovák Népdalkörrel közösen ezt a célt tűztük ki zászlónkra. A támogatóknak – mint például a Kiskőrös Városért Alapítvány – ezúton is köszönet a segítő szándékért.
.