miért kellene a népies dal műfaját és a hozzá szorosan kapcsolódó úgynevezett cigányzenét mindenestül elfelejteni

A 93 éves zenetudós, Sárosi Bálint munkásságának nem elhanyagolható részét arra áldozta, hogy bebizonyítsa: a magyar nóta, avagy népies műdal nem holmi alávaló, fitymálandó műfaj, hanem kultúránk nagyon is szerves részét képezi. Akadémiai székfoglalójában Kodályra és Bartókra hivatkozva állítja: két nagy zenekutatónk népzenének tekintett mindent, amit a nép zenélt, illetve hallgatott. „Hogy pontosabban miért kellene a népies dal műfaját és a hozzá szorosan kapcsolódó úgynevezett cigányzenét mindenestül elfelejteni, ezt elfogadhatóan megindokolni senki sem tudja – jelenti ki a népzenetudós. – Kodály szigorúan minősített, de nem volt igazságtalan. A Magyar népzene című tanulmánya elején a népies dal közönségéről megállapítja: »a népkultúrából már kinőtt, de a magas kultúráig még el nem jutott, átmeneti embertípus«. (…) Nagyon sok ember, közte nagyon sok magyar, sőt művelt ember tartozott és tartozik jelenleg is a kodályi átmeneti embertípushoz. Ha nem is dicsőség, de nem szégyen ezt tudomásul venni.”