Ez a legény, most kezd nékem tetszeni,
De szeretnék véle szívet cserélni!
Megmondanám, hogy vigyázzon a szívére,
El találom lopni, el találom csalni tőle cserébe.

Nem vagyunk mi boldogságra teremtve,
Váljunk el és legyen minden feledve!
Csak még egyszer nézhetnék a szemébe,
Kiolvasnám belőle, hogy szeret-e vagyelfelejtett örökre.

Zene és szöveg: Lengyel Miksa





Közzétette: MAGYARDALOK1 , dátum: 2012.03.17.

JAKO VERA A LEGNAGYOBB KEDVENCEM MARAD, MIG ELEK! A http://zene.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=67361 - rol vettem a cikket.
Sráckoromban még élt a magyarnóta, szinte minden vendéglőben húzta cigányzenekar, hétköznap esték, de főként ünnepek szórakozása volt a borozás magyarnótával. Mondhatnánk a "becenevén" is - sírvavigadás. Párizsiszelet rizzsel, aztán kadarka, és félspicctől már lehetett nótázni - sosem értettem, persze más generáció vagyok mint mondjuk a megboldogult nagybátyám, aki minden nótát ismert.
Az öreg megjárta az orosz frontot, nyugisan élt, ő meg a nyüzsgést nem értette amivel mi éltünk, mindig sürgős dolgaim voltak, gyorsan élni kellett, gyorsan felkelni, gyorsan dolgozni, gyorsan kajálni, gyorsan csajozni, gyorsan lefeküdni, gyorsan aludni - rongymatéria, mondta az öreg a korosztályomra inkább viccesen.
Igaz nem volt TV, utazni sem lehetett, jókora kuss volt mindenkinek, de nem ez volt a döntő, az előző generációk beleszülettek a magyarnótás, vasárnapiebédes világba. És a vasárnapi ebéd mindenkori kísérője volt a nótaműsor, az ócska csöves rádió ki lett biggyesztve az udvarra, az asztal is a székekkel, és tyúkhúsleves, pörkölt nokedlival, ugorkasaláta - gyerekek szaladjatok el a kocsmába az üres szódásüvegekkel. És fröccsözés, kártyázás, nótázás, összeveszés, kiabálás. Mi srácok meg ültünk, feszengtünk, végképp nem a mi világunk volt.
Az élvonalbéli magyarnótaénekesek hallatlan sztárok voltak, például a Jákó Vera.
Pesti lány volt, '34-ben született, és 53 évet kapott a sorstól. Eleve készült az énekesi pályára, zeneiskolában végzett, és magánúton is tanult énekelni. '64-ben amikor kezdett még nem volt szokás nagylemez meg ilyesmi, a Rádiófelvételek jelentették a rangot, az utánpótlást is a Magyar Rádió kereste nyilvános hangversenyeken, egy ilyenen debütált.
Aztán sok-sok rádiófelvétel után ismert, elismert korában végigturnézta Európát, majd szinte minden országot Dél-Amerikától Ausztráliáig. Mind a hangja, mind a szorgalma kiemelkedő volt, magas színvonalú éneklés, és kitűnő megjelenés volt a védjegye. Rengeteg válogatáslemez után egy saját nagylemeze jelent meg, aztán később magnó és videókazetták. '85-ben SZOT-díjat kapott.
Emlékére évente odaítélik nótaénekeseknek a Jákó Vera-díjat.
Sírján a "Ne szidjatok soha engem" c. nóta egy mondata lett kőbefaragva:
volt egyszer egy életvidám, dalos szívű nótás leány, kár volt érte, kár volt