Magyari J. Zoltán 2015. dec. 8.

Énekel: Demeter Ágnes v. m.- Németország;

A zenét Koszorús Kálmán és zenekara szolgáltatja.


Szövegíró: Harmath Imre
Zeneszerző: Buday Dénes

Sárga rigó, sárga csikó, recece, recece, galambom:
Este gyere, késő este, recece, recece, ha mondom.
//: Ha nem szeretsz, ne gyere,
de ha szeretsz gyere be,
Nyitva van a kicsi szobám ablaka.
Este gyere, késő este, éccaka, éccaka, ha mondom!

Bánom is én, bánom is én recece, recece (sírjál ma), galambom,
mégis mindég nála vagyok, pénteken, szombaton meg vasárnap.
//: akármit is beszélnek, nem hiszek a mesének,
kákán csomót jaj de könnyű találni,
nekem így jó, így jó nekem, pénteken, szombaton, vasárnap.://

Szerző: Gyémánt Ferenc

Kis falu a Maros partján, Erdély ország közepén,
ott nevelt az édesanyám egykor, onnan jöttem én.
Gyermekkori szép emlékek, szép erdélyi tájak
engem mindig hazavárnak, álmaimban hozzám visszajárnak.

Holt marosi apró házak, hiányoztok énnekem,
messze kerültem tőletek, más lett itt az életem.
Ott volt csak jó odahaza, kinn a Maros partján,
ott, ahol a bölcsőm ringott, ahol most is Édesanyám vár rám.

Kicsiny falum, a Jóisten áldjon meg most tégedet,
tegye mindig ragyogóvá feletted a kék eget!
/:Törölje le a sok könnyet, adjon békét néked,
hogy végre már boldoguljon sokat gyötört szegény székely népem.:/

Szövegíró: Füredi Imre
Zeneszerző: Sándor Jenő

Nem sírok már többet nem lesz attól könnyebb szívemben a bánat.
Hisz úgy is tudom régen,hogy az élet nékem
nem terem rózsákat.
Csak nem fér a fejembe mért kell,hogy az ember szíve mindig fájjon.
Ki rózsákra vágyik,mért kell,hogy halálig tövis között járjon.

Kértem az Istentől dobjon le a mennyből egy kis boldogságot.
Mert ide lent a földön,se hegyen,se völgyön én sehol nem találok.
Könyörögtem szépen nem dobta le mégsem,én vágyom mindhiába.
Vagy,ha le is dobta,hát olyan messze dobta én nem találok rája.
/:Könyörögtem érte,nem dobta le mégsem én várom mind hiába.
Vagy,ha le is dobta,hát nagyon messze dobta én nem találok rája.:/

Szerzők: Huber Gyula - Temérdek Jeszenszki Danó

Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya
Nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva,
Nem vagyok én bíró lánya, nincsen módom,
Csak így élek, csak így járok szegény módra

Szóvá tett a világ engem szegény árvát,
Én őrzöm a falu legszebb libanyáját.
/:Száz a libám, tizenhárom a gúnárom.
A tilalmast egyedül csak magam járom.:/


Szerzők: Szántó Ferenc - Dalos Nagy Károly

Férjhez megyek anyám, úgy is tudja talán:
szerelmes a kicsi lánya.
Van már nekem babám, csóktól tüzel a szám,
bizsereg a szívem tája.
Megöleltem, megcsókoltam, hiszen imád,
Nem találtam eddig benne semmi hibát,
Én már azt is tudom, hogy a sutba dobom
ezt a cifra selyem pártát!

Bevallom most anyám, megszédültem talán
odafent a nagy erdőben.
Nyílott a vadvirág, fürdött a nagyvilág
a ráhulló aranyfényben.
/:Mindennek csak az a tavasz volt az oka,
selyempártám az erdőben veszett oda.
No, de sebaj anyám! Elvesz az én babám,
Mire lehull a fák lombja.:/