http://www.henle.de/blog/en/2013/08/19/filched-melodies-%E2%80%93-sarasate%E2%80%99s-%E2%80%98zigeunerweisen%E2%80%99-gypsy-aires-under-suspicion-of-plagiarism/

Elvágott dallamok - Sarasate "Zigeunerweisen" (Gypsy Airs) a plágium gyanújával
Közzétéve: 2013. augusztus 19-én , Peter Jost
A népzenei elemek használata a művészi zenében, mint ismeretes, a késő középkorig tartó hosszú hagyomány. A 2 nd fele a 19 th századi ez a gyakorlat megszerzésének új minőségi jelentőségét a háttérben emelkedő nacionalizmus. Ha olyan sok zeneszerzőt szolgáltana, mint a gyökerezésüket hazájukban, és ezzel egyidejűleg a német-osztrák zenék dominanciájának önbizalmát ellensúlyozta - pl. Edvard Grieg vagy Antonín Dvořák -, majd más zenészek nagy sikert aratott az idegen hangok egzotikus varázsa.

Az olyan nemzeti idiómákhoz hasonlóan, mint a többiek közül, alig részesült, a hegedű virtuóz Pablo de Sarasate (1844-1908) volt, aki saját kompozícióiban számos európai ország és régió népzenei anyagát kölcsönözte. Például, a Georges Bizet Carmen (1875) sikere után a spanyol hangulat nagyon divatos volt , Sarasate a Spanische Tänze (1878-82) négy sorozatát , valamint a Fantasia sobre Carmen de Bizet (1881), a potpourri az opera legnépszerűbb dallamairól.

Sarasate valószínűleg 1871 tavaszán budapesti látogatása alkalmával inspirálta Zigeunerweisenjét ; a cigánylégeket az 1878 elején hegedűre és zongorára írták elő a bengáli B. Senff (
1881-ben követett zenekari változat). Budapesten Sarasate meglátogatta Liszt Ferencet, számos
koncertet adott, és saját bevallásával -
az úgynevezett cigányzenekarok által népszerű népdalokat és táncokat hallott , majd széles körben elterjedt. Mint minden kortársa, Sarasate is azonosította a magyar népzene "cigányzenével", így a magyarországi romák zenéjét
. Összeállítása valószínűleg a nyárról / ősziről származik
1877-ben nem csak úgy döntött, kvázi „ajándéktárgy” e magyar marad, jellegzetes formája a csárdás és a lassú kezdet ( „ Lassú” ), és gyorsabb, éghajlati folytatása (” Friss' ), hanem kölcsönzött a témákat népszerű magyar zenei darabok.

Míg Sarasate a népdalgyűjtők és zeneszerzők által már szervezett táncok és dalok elfogadásával díszítéssel, futókkal, kadenzákkal és beillesztésekkel rendezte el őket, az eset különbözik a kompozíció harmadik részéhez kölcsönzött dallammal ( Un peu plus lent , mm 45 mm). Itt a spanyol virtuóz néhány évvel a Zigeunerweisen megjelenése után gyanakodni kezdett a plágiumról . Ez legalább arra vezethető vissza, hogy a bocsánatkérő levélből kiderül, hogy Sarasate zongora kollégiuma és titkára, a német zongoraművész, Otto Goldschmidt írta a magyar zeneszerzőnek, Szentirmay Elémernek (művész neve Németh Jánosnak, 1836-1908) .



Fordítás:

Szentpétervár, 1883. dec. 10.
Tisztelt Uram,
Sarasate úr, aki nem érti a németet, megkért, hogy elmondjam neked, hogy a kedves dalod nyomtatásával kapcsolatos kívánságod foglalkozik. Már írt róla Senff úrról.
Szeretnénk kifejezni gratulációinkat ilyen szép ihletésükkel kapcsolatban. Sarasate úr hallotta a cigányok dallamát, és azt mondták, hogy népszerű, ezért használta
tovább.
Sokkal jobb, hogy a szerencsés szerző is népszerű dalokkal rendelkezik . *
Nagyon őszintén a tiéd,
Otto Goldschmidt

* Népdalok

Így Szentirmay nem akart semmilyen kompenzációt, de csak pusztán ragaszkodott ahhoz, hogy említést kapjon az ilyen emlékezetes dallam eredőjeként. Százévévi dalból származik, csak egy szép lány van a világon , melyet 1873-ban komponáltak, és összehasonlításként elfogadták Sarasate gyakorlatilag változatlanul:


Szentirmay, Csak egy szép lány van egy világon


Sarasate, Zigeunerweisen

Sarasate bocsánatkérése, hogy azt mondták neki, hogy a dallamok "népszerűek", és így "minden további nélkül" használják őket, vagyis anélkül, hogy megkérdeznék a szerzőt, először valószínűnek tűnik. Második pillantásra azonban kétség merül fel. Szentirmay dalának valójában hamar ismertté vált, de 1877-ben, csak négy évvel a kompozíció után, valószínűleg még mindig szorosan kapcsolódott az ő nevéhez fűződő népszerűségéhez. Valószínűsíthető, hogy Liszt Sarasate-szal való találkozása során "cigányzene" iránti érdeklődését fejezte ki. Ebből a szempontból az az oka, hogy az öreg mester bemutatta Ravasz Ilonka diákjához, aki maga is átadta neki a magyar művészeti és népdalokat. Valóban elképzelhető, hogy Sarasate nem ismerte meg a dalt cigányon keresztül, de Ilonka-n keresztül -

Sarasate megtartotta szavát, és az 1884-es visszajátszások megemlítették a kérdéses szakasz kezdetén a Zigeunerweisenben írt megjegyzést: "Melody: Scentirmay Elemir [sic] dala, a zeneszerző kedves engedélyével" .



Az a tény, hogy Sarasate nem aggódott a dallam alkotójától, vagy - még ha veszélyesebb is, ha tudta, hogy ez nem népdal -, nem kapta meg a "kedves engedélyét". Mindenesetre a tisztázó lábjegyzet ellenére úgy tűnik, hogy rossz lelkiismerete van. Zigeunerweisenének egyetlen felvételénél , amely 1904-ben jelent meg, impulzusosan eldöntötte kompozíciójának ezt a harmadik részét, rövid hangon a zongoristához, és közvetlenül a záródó Allegro molto vivace-ba ugrott :



A Zigeunerweisenben nem egyetlen téma, sőt Sarasate-ből származik, de persze senki sem tagadta meg valószínűleg a hegedű, zongora vagy zenekar "ejtett" dallamának eredeti megvalósítását. A kiadványunk ( HN 573 ) Sarasate eredeti ujját és ujjlenyomatát tartalmazza, valamint egy jelöletlen szólistát és egy további, amit Ingolf Turban jelölt; jelenleg Ernst-Günter Heinemann szerkesztés alatt áll, és először részletesen dokumentálja a dallam kölcsönzését, valamint a "Szentirmay" esetet is.

Kétségtelen, hogy egy olyan cím, mint a "Fantasy on a Popular Hungarian Melody", pontosabb és helyesebb lett volna, de ki hibáztatja a Sarasate-t, hogy a közönségnek a bőkezűséggel választotta a Zigeunerweisen sokkal kéziratosabb címet ?

Ez a bejegyzés a genezishez készült , a Gypsy Airs op. 20 (Saraste) , hétfő jelentések , zongora + hegedű , Saraste, Pablo de és címkézett dallam , plagizálás , Sarasate . Bookmark a permalink .

Válasz