forrás:http://www.youtube.com/watch?v=HYQSPUDGmGk
Feltöltés ideje: 2011.06.20.

Ének: Bojtor Imre

- Népdalcsokor: Bujdosik a kedves rózsám... Nincsen annyi tengercsillag az égen... Csárdás kiskalapot veszek.
Ópusztaszeri Skanzen / sk . fotók /
A XVIII. században indult meg a török időkben elnéptelenedett, és legeltetéssel hasznosított puszták betelepülése. Előbb ideiglenesen lakott szállások, majd tanyák épültek a város környéki pusztákon.
Szegedi tanyai porta eredetije egykor a szegedi határban állt. A XIX. század közepére jellemző szoba - konyha - szoba - kamra osztású ház homokon gazdálkodó család két generációjának adott otthont.
A következő tanyát, amely a XIX. század végéről való, Szentes-Magyartésről telepítették az emlékparkba. Kint, az udvar közepén gémeskút ágaskodik vályúval. A házzal szemben a hármas rendeltetésű ól áll, disznó, tyúk és liba nevelkedett benne. A vályogfalú kerek ól jellegzetes melléképülete a szentesi tanyának.
Az egykori halászok világát mutatja be a csongrádi halászporta. A mintaépület nem ütött el számottevően a földműves családok házaitól. A boltíves pitvar, a szabad tűz, a kemence, a szoba, a halászszerszámokat is tároló kamra érzékelteti: a halászat nem számított bőséges kenyérkeresetnek.
Az utca túloldalán egy Hódmezővásárhely határában, a XIX. század végén épült kovácsműhelybe nézhet be a látogató. Az önellátó paraszt gazdaságoknak kovácsra, bognárra, szíjgyártóra a tanyavilágban is szüksége volt.
A Dél-Alföld megint más tájékára jutottunk a szomszédos Makói portán. Itt a makói hagyma termesztők polgárosodásának tipikus jelei fedezhetők fel, hiszen a hagymatermesztés Makón és környékén az elszegényedett, zsellérsorba süllyedt családoknak a felemelkedés esélyét adta meg a XIX. század végén. A ház mintájául a Diós-família makói otthonát választották a telepítők. Nincs már szabad tűzhely, a helyiségek pingáltak, az utcai ablakokat spaletta takarja, de a legszembetűnőbb változás, hogy a bútorok fényezettek.
A Dél-Alföld népi építészetének híres eleme, a napsugaras oromdísz ékessége a szeged-alsóvárosi paprikatermelő család házának. A kiállítás a XIX.-XX. század fordulójának építészeti és lakáskultúráját, illetve a paprika termesztésének és feldolgozásnak a munkaeszközeit mutatja be. Ereszalja (téglaoszlopos gangja) a fölfűzött paprikacsövek szikkasztására szolgált.
Átellenben a tömörkényi községháza (1896) eklektikus épülete zárja a mezővárosokra jellemző utcasort. A XIX-XX. századi közigazgatás dokumentumait bemutató válogatás adja a skanzenbéli községháza kiállítását.