Marosvásárhelyi rádió: A néhai Dr. Madaras Gábor Emlékműsor - Marosvásárhely Kultúrpalota 201


A vásárhelyi hires utca
Cimbalommal van kirakva
Ha még egyszer végig megyek rajta
Nótát ver a csizmám sarka

Erre gyere ne menj arra
Erre jobb az út mint arra
Erre gyere szivemnek a párja
Adj egy csókot utoljára

Páros csókot nem adhatok
Nem a te szeretőd vagyok
Páros csókot csakis annak adok
Kinek a babája vagyok


Szövegíró: Tüttő János
Zeneszerző: Szerdahelyi János

Nézek a nagy messzeségbe, kutatom a futó felhő titkát.
Kérdezem, hogy mi lesz velem, mondja meg, hogy a jövőmből mit lát?
Azt mondja a kóbor felhő, az új tavasz közel jár már hozzám,
Gondol rám a kedves rózsám, ez a tavasz boldog nyarat hoz rám.

Amióta elköszöntél, visszavárlak titkon, lopva, lesve.
Féltve őrzöm azt a rózsát, amit adtál egy szép nyári este.
||:Rajtad kívül nem kell senki, talán te se tudnál másé lenni,
Mert a szív az nem játékszer, egyszer tud csak igazán szeretni.:||


Zene: Leszler József
Szövegíró: Deák Rózsa

Van egy ház a Küküllőnél, ott virrasztott a bölcsőnél, dalolt anyám szépen;
Nincsen rajta cifra torony, egyszerű kis szerény otthon, mégis legszebb nékem.
Abban élt és vigyázott rám, elringatott sok éjszakán, ha került az álom;
Szíve első édes vágya, ott ébredt a boldogságra, sírt az első fájó csalódáskor.

Szomorúfűz szelid ága, ráhajolt a kedves házra, kis Kükülő partra.
Halkan síró falevelek, most is látom, hogy peregnek, elmerengek rajta.
||:Az a ház még most is ott áll, minden emlék úgy muzsikál, úgy mesél mint régen,
Mint jó anyám mikor dalolt, szép mesékkel fölém hajolt, gyermekkorom boldog idejében.:||


Vándorolok messze idegenbe
de valami úgy fáj a szívemben
Valami úgy nyomja, valami úgy bántja
látlak-e még édesanyám piciny háza

De szeretnék én is haza menni
kis falusi házba megpihenni
Otthonomra lelni anya csókra kelni
áldott fejét könyhulajtva megölelni


De szeretnék hajnal csillag lenni
babám ablakába beragyogni
Beragyognék hozzája hajnalba,
csókot kérnák tőle utoljára

Szánom bánom amit cselekedtem
hogy én vélled szerelembe estem
Szerelembe nem estem csak szóba
sajnálom de nem tehetek róla.

Lányok-lányok vásárhelyi lányok
van e néktek lerakott szoknyátok
Ha nincs néktek lerakott szoknyátok
nem is vagytok vásárhelyi lányok.

Elszakadt a ráncos csizmám szára elszakadt az udvarfalvi bálba
Elhagyott a régi szeretöm is elborult már fölöttem az ég is

Lányok-lányok vásárhelyi lányok vessen tüzes lángot a szoknyátok
Ahány legény mindent megcsaltátok lányok lányok vásárhelyi lányok.