Kedves József!
Gratulálok a sok szép nótaszöveghez.
Csodálatosan szépek és bocsássa meg nekem,
ha egyet mégis a legszebbnek érezzem.
Azt álmodtam az éjszaka, édesanyám régi mesém mondja.
Köszönöm ezt a gyönyörű nótát.
Tiszta szívből kívánom küldjön még nagyon sok szép szöveget.
Tehetséges énekeseink vannak akik szívvel lélekkel tudják énekelni.
További sok sikert kívánok üdvözlettel Marika.

Válasz

Biztos vagyok benne, hogy László Máriát nem zavarják a nótaszövegek!

Válasz

Tisztelt Szolnoki János!

Nem László Máriát szeretném védeni, de véleményem szerint nem azért irta ezt a hozzászólást, hogy bárkit is megbántson, vagy megsértsen, puszta jóindulatból irta ezt a kérdést, de ez csak az én véleményem! Majd Ő is természetesen reagál erre!

Válasz

Most megint mi történt?

Válasz

Tisztelt László Mária!
Látom meglepte, hogy nótát írtam be, és a kérdés után úgy döntöttem, hogy nem írok be több szöveget. Mint már jelezem akkor is ,- ha későn kapcsolódtam be a nótaszövegek beírásába- nem a versengés hanem csak a nálam megtalálható régi nóták - és jelzem újra kottáinak megosztása volt a célom - és nem a mások által hozzám eljuttatott dalszövegek beírása - de úgy veszem észre ez Önt zavarja. Ezek után úgy döntöttem, hogy befejezem, és ha az eddig beírtak alapján valaki akinek nótára és annak kottájára van szüksége majd felkeres, és arra érdemesnek tart. Ismétlem nem a verseny szellem hajtott, és gratulálok a győztesnek, amit már neki is megírtam. Reméltem, hogy olyan közösséghez csatlakoztam ahol a nóta szeretete, ismerete és az ismeretek megosztása a nótán keresztül az ismeretségek létrejötte a cél. Be kell látnom talán tévedtem!
Nekem azon kívül, hogy a nóták adnak nagyon sok vidám és a mindennapi gondokon felülemelkedő kikapcsolódást -ugyanis ezek közül legtöbbjét el is tudom énekelni - jelent. Továbbra is figyelemmel kísérem az oldalt, ha nem törlik profilomat, és szívesen teljesítek kéréseket amennyiben a lehetőségem megengedi. Még egyszer gratulálok Csekő Józsefnek és ezzel a nóták beírását mellőzni fogom.
Tisztelettel: Szolnoki János

Válasz

Kedves Klubvezető Asszony! Az üzenetét elolvasom és válaszolok rá!

Válasz

Kedves László Mária! Igen a gyönyörű nóta szövegek gyűjtése folytatódik, de ez már nem versenyszerűen, mint eddig!

Válasz

Még folytatódik a nótaszövegek versenye? A győztesnek elismerésem és őszinte gratulációm !! Üdv LM

Válasz

Kedves Csekő József üzenetem van az Ön számára a meglepetés ajándékkal kapcsolatban.Kérem olvassa el és válaszával keressen meg. Addig nem akartam ezzel kapcsolatban megkeresni, amig biztos válasz nem jön kérésemre Igéretet kaptam és engedélyezve lett a vezetőségtől a network lehetőségeihez mérten egy, ön által kiválasztott szerény ajándékkal meglepni Önt.

Válasz

Anyák napja alkalmából, emlékezve az édesanyákra....

Az én anyámnak nincs selyem ruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála,
Filléres boltban vette valahol.
Az én anyámon nincsen semmi ékszer,
Könny a gyémánt, mely szemén ragyog,
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen,
Oly boldogtalan szerelmes vagyok.

Az én anyám egy oly egyszerű asszony,
Sohasem tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom,
S ha szívem fáj, csendesen megsirat.
Az én anyámnak hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot,
Az én anyám a megtestesült jóság,
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.

Erdélyi Mihály zenéje és szövege
Található: SZÓL A NÓTA sorozat 17 füzet, 8. oldal.

Válasz

Ezek után csak olyan nótákat írok be aminek a szerzőit ismerem, és a kottáival is rendelkezem.Ezt egy nagyon jó barátomtól tanultam.
Üdvözlettel: Szolnoki János

Válasz

Harag is meg szerelem is, ez van mindig napirenden nálunk.
Egyik percben csókolózunk, a másikban haraggal elválunk.
Mennyi bánat és kacagás között múlnak el az ifjú évek,
Csak az a baj, hogy szerelemmel vert meg Isten engem is és Téged.

Próbáljuk meg tudunk-e még szerelemben harag nélkül élni.
Ne akarjuk féltékenyen, és ok nélkül egymást elítélni.
Elmúlnak a nagy viharok, és két sírdomb lesz majd a mi végünk,
Becsüljük meg szerelemben azt az egy pár napot amit élünk.


Szerzőit nem ismerem, a kottát csak leírni tudom, de én a melódiát ismerem.

Válasz

Én is csak gratulálni tudok az Ön gyűjteményéhez, ugyanis nagyon sok csodálatosan szép nóta volt benne, Ön se hagyja abba ezt a szép munkásságát!

Válasz

Tisztelt Balyi Ferenc Úr!

Nagyon szépen köszönöm elismerő, kedves szavait! Minden erőmmel azon leszek, hogy folytassam ezt az elkezdett munkámat!

Válasz

Gratulálok Csekő Józsefnek a sok beküldött gyönyörű nótához,bízok benne töretlen lendülettel folytatja amit elkezdett.Erőt,egészséget és sok-sok kitartást e nemes foglalatossághoz.Nótás üdvözlettel Balyi Ferenc

Válasz

Tisztelt Szolnoki János!

Ennek nagyon örülök, hogy még ennyi nótaszöveggel rendelkezik, szeretettel várom őket, itt a többi gyönyörű szöveg között! Az ismerősnek jelölést elfogadtam, és nyugodtan tarthatjuk a kapcsolatot! Nem egy megyében lakunk sajnos, én Zala megyei vagyok!

Válasz

Tisztelt Csekő József!
A beírásomra történt reagálását köszönöm, és a biztatását is. A nóták beírását ha módom lesz rá folytatni fogom, mivel nem tudom szám szerint pontosa mennyi van, mert most próbálom rendszerezni - sajnos objektív okok miatt lassabban mint szeretném -de 2-3 ezer közé becsülöm, és ha valakinek tudok segíteni akkor annak elküldöm a kottát.
Önt bejelöltem ismerősként, remélem elfogadja, és kapcsolatban maradhatunk és információt cserélhetünk nótákról és más egyébről is, hiszen ha jól olvasom egy megyében lakunk. További jó gyűjtést és vidám nótás napokat kívánok!
Üdvözlettel: Szolnoki János

Válasz

Tisztelt Szolnoki János Úr!

Köszönöm elismerő szavait, kottában sajnos nem hiszem, hogy tudok segiteni Önnek, ugyanis kottákkal nem rendelkezem. Én is gratulálok Önnek, hiszen Ön is sok gyönyörű nótát irt be ide. Folytassa csak nyugodtan, amit elkezdett, sok sikert kivánok hozzá! Minél több régi, gyönyörű nóta szöveg megismerésére van szükségünk!

Válasz

Gratulálok Csekő Józsefnek a sok szép nótáért, remélem ha kottáért fordulok hozzá segítségért teljesíteni fogja. A magam részéről továbbra is folytatom, mert még nagyon sok szép és ismeretlen nóta van amit rendszerezni kell. Csak olyan nótákat fogok beírni - ha lehetőségem lesz - amelyek kottáival is rendelkezem, hogy adott esetben segíteni tudjak annak aki műsorra akarja tűzni. Sajnos későn kapcsolódtam be, de ez nem jelenti azt, hogy a birtokomba került nótákat másokkal is szívesen megosszam, csak azért amiért ez a kezdeményezés is létre jött.
További szép nóták megismerésének reményében kívánok minden nóta kedvelőnek jó nótázást és jó egészséget.
Üdvözlettel: Szolnoki János.

Válasz

Köszönjük szépen minden résztvevő fáradtságát, , hogy leporolták ezeket a különlegesen szép magyar nótaverseket és feltöltötték a klubunkba Nem is gondoltam, hogy ilyen sokan és ennyi nótaszöveget fognak beküldeni. 500 régi nótaszöveg került fel így az oldalunkra, melyek tartalmában színesebbé, gazdagabbá tették a magyar nótaklubot.
Meg kell említeni Balyi Ferenc, Szolnoki János, Samuné Marika nevét a legtöbb nótaszöveggel viszont a 19 éves Csekő József ajándékozta meg a klubot. Gratulálunk a feltöltők nótagyűjteményéhez. Gyűjtsék és adják tovább, hogy az elkövetkezendő nemzedék is részese lehessen azon szépségnek amit egy-egy nóta versének olvasása, vagy hallgatása közben érzünk.
kv.

Válasz

Azt mondják, hogy két szíved van egyik feled, másik szeret.
A két szemed külön világ az egyik sír, másik nevet.
Feleded a régi utcát, de még most is arra járok.
Igaz, tiszta szerelmedre, mosolyodra régen várok.

Talán neked egy szíved sincs, nem is tudod mi a bánat.
A fájdalom és az öröm mindig csak egy úton járnak.
/:Örömödben, bánatodban a szívemre ölelnélek.
Ha nekem két szívem volna, két szívvel is szeretnélek.:/

Szövegiró: Dr. Rakk István.

Válasz

Azt mondják, hogy elfeledtél, vígan éled mással a világod.
Nem húzatod a nótánkat, nem szereted már a vadvirágot.
Megtagadtál minden szépet, ami hozzám fűzött Téged, csak nevetni látnak,
De én tudom, álmaidban minden éjjel ott vagyok tenálad!

Azt mondják, hogy visszajönnél, de nem enged a nagy büszkeséged,
Attól félsz, ha beköszönnél,
azután csak megszólnának téged.
A szívemben nincsen harag, de ne várd, hogy én hívjalak; bármikor jössz, várlak,
S mintha el sem mentél volna, úgy mint régen, csókkal fogadnálak.

Szövegiró: Z. Horváth Gyula.
Zeneszerző: Diószegi Sándor.

Válasz

Azt mondják, hogy korhely lettem, kocsmajáró lett belőlem,
Éjszakáról éjszakára, muzsikaszó nóta járja.
Mi gondja rá a világnak, mit vétettem, minek bántnak,
Hisz már olyan réges régen, lefutott a nap az égen.

Nem kérem én tőled számon, hova lett a boldgoságom,
Rég múlt idők legszebb álma valóra már úgysem válna,
De ha majd a falu alszik s ablakidnál nóta hallik,
Ki ne kacagd legszebb álmom, temetem a boldogságom.

Válasz

Azt mondják az ember szeme lelkének a tükre,
Lelkéből jön a szemének kicsorduló könnye.
Könnyet fakaszt egy kis öröm, keserűség, bánat, Vagy, amikor legszebb álmuk
valósággá válhat.

Mikor csillog az emberek szemében még könnycsepp. Akkor, mikor az életük temetés, vagy ünnep. Temetnek egy jó barátot, elmúlt ifjúságot,
Ünnepelnek régóta várt, igaz boldogságot.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Kikli Tivadar.

Válasz

Azt mondja a régi nótám, jégvirágos hideg tél volt akkor
Régi emlék, könnyes szemem amikor elmuzsikálni hallom
Azt a nótát elfeledtem, boldogságom eltemettem régen
Más nóta jár már azóta, más nótát húz a vén cigány nékem.

Száz nótám van már azóta, mind a százat elhúzatom sorra
Nem gondolok soha többé a jégvirágos hideg téli dalra
Másnak szólnak az új nóták, másnak adtam a szívem, az álmom
Mégis könnyes a két szemem amikor a régi nótám hallom.

Válasz

Azt igérted boldog leszek, engem többé semmi rossz nem érhet.
Nem kell többé odaadnom, szívem-lelkem, hazug szép meséknek.
Újra szép lesz az életem, s az utcákon mosolyogva járok,
S énnékem is, úgy mint másnak, illatoznak, s nyílnak majd virágok.

Azt igérted elfelejtek, mindent ami teelőtted történt.
Azt mondtad, hogy kárpótolsz majd, minden egyes másért ejtett könnyért.
Ki tudja, hogy álmodom-e, s ha álmodom, hogyan ér majd véget,
De míg élek, ezt a mesét, ezt az álmot, hadd higgyem el néked!

Szövegiró: Z. Horváth Gyula
Zeneszerző: Mohácsi Vilmos.

Válasz

Azt hittem,hogy könnyű lesz majd elfeledni téged,
De úgy látszik mást mond a szív és mást mond az élet.
Foszladozik az emléked mégis hogyha látlak,
Szótlanul, mint az árnyék fordulok utánad.

Azt mondják, hogy te sem vagy már, oly vidám mint régen,
Jobban fájnak az emlékek magányos estéken.
/:Mi lenne, ha visszatérnénk egymáshoz szép csendben?
Együtt mennénk míg az idő, végleg tova rebben.:/

Szövegiró: Ságodi József
Zeneszerző: Kovács Gyula.

Válasz

Azt hittem, hogy boldog leszek, (de) ez az érzés elkerül már régen,
Mintha minden kihalt volna, a május sem hozott újat nékem.
De azért még reménykedem, újra kigyúl csillagom az égen,
Megmutatja azt az utat, amelyet az imáimban kértem.

Vágyam van a szeretetre és egy csöndes otthon melegére,
Ha szívemet bánat rágja, elmondhassam valakinek végre.
Ha teljesül ez az álom, s eljön, akit mindig várva vártam,
Nem leszek én oly egyedül, boldogabb már nem lesz senki nálam.

Szövegiró: Oláh Aranka.

Válasz

Azt beszélik tifelétek, pletykások a lányok,
Azt beszélik, mondogatják, hogy én hozzád járok.
Nem bánom én, mit pletykálnak, hisz' oly régen várom,
Hogy az enyém legyél végre, aranyos virágom.

Lakodalom lesz minálunk, tudom, nemsokára,
Enyém leszel kis galambom, a neved napjára.
Elviszlek én a városnak a másik szélére,
A csepeli akácerdő árnyas közepébe.

Szövegiró: Gubis Sándor
Zeneszerző: Czenke Mihály.

Válasz

Azt beszélik a faluban, hogy csavargó lettem
Azt is mondják a templomban, sosem látnak engem,
Rámfogják, hogy minden este, a kocsmába járok,
Beszélhetnek úgy sem sokat hederítek rájok

A faluban állmatlanul, kóborolok éjjel
Megállok egy utca sarkon, lopva nézek széjjel
Feltekintek egy asszonynak, sötét ablakára
Úgy kulcsolom össze kezem, csöndes imádságra.

Válasz

Azt álmodtam az éjszaka
Kökényszemű szép asszony felőled,
Hogy virágos kis kertemben
Égő-piros rózsa lett belőled ...
Ráhajoltál ablakomra,
Egyedűl csak felém mosolyogtál,
Valamennyi virág között
A legszebbik rózsaszál - te voltál ...

Hej, de mikor fölébredtem,
Istenem, de szomorú volt lelkem,
Nem talaltam azt a rózsát
Sehol se már virágos kertemben ...
Kerestem én mindenfelé
De nem hajolt már az ablakomba:
Úgy múlott el, mint az álom
Az a piros, gyönyörű szép rózsa.

Szövegiró: Gergelyffy Gábor.

Válasz

Azt álmodtam az éjszaka, édesanyám régi mesém mondja.
Álmaimban visszatértem gyönyörű szép, boldog gyermekkorba.
Sokszor hallott szép meséktől úgy, mint régen, mély álomba tértem,
Reggel, mikor felébredtem, könnyek égtek mind a két szememben.

Elszálltak az ifjú évek, deres fejjel most már én mesélem.
reménykedő gyermek álmok csillognak az unokám szemében.
Imádkozom az Istenhez, ne maradjon mindez csupán álom,
A csillogó szép szempárnak minden álma valósággá váljon!

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Lente Lajos.

Válasz

Azt a szép szál piros rózsát egyszer tőled kaptam
A rózsáért cserébe én a szívemet adtam
Az a szép szál piros rózsa elhervadt már régen
A mi kettönk csillaga sem ragyog fent az égen.

Amikor még néha-néha hírt hallok felőled
Akkor én a kóbór széllel azt üzenem néked
Az az egy szál hervadt rózsa maradjon meg nékem
Amivel az emlékedet mindig felidézem.

Szövegiró: Berecz János.

Válasz

Az utolsó falevéllel lehullott az álmom.
Az utolsó falevélre rá volt írva az én boldogságom.
Rá volt írva a tavasznak szerelmes szavával,
A te szemed üdvöt adó édes mosolyával,édes mosolyával.

Álmaimban kinyílott a szerelem virágja.
Egy szép rózsát,piros rózsát nyitott nékem a boldogság fája.
De letépte az őszi szél szerelmünk virágát,
Azóta is siratom a levelek,hullását levelek hullását.

Szövegiró: Marton Géza.

Válasz

Bús szívembe májust hoztál, nyíló orgonával,
Veled járok napsugaras, igaz boldogsággal.
De szeretném, ha magányod megosztanád vélem,
Sosem lenne könnyes álmom, csak Te volnál nékem.

Az orgonát letéptük már a májusi ágról,
Milyen jó is veled együtt álmodni a nyárról.
Boldog nyarak szép virága ősszel mind lehullhat,
De álmaink nagy szerelme soha el nem múlhat.

Szövegiró: Dr. Markó Pál
Zeneszerző: Szerdahelyi János.

Válasz

Az én szívem rejtett mélyén, van egy asszony képe,
Kősziklába sem lehetne jobban belevésve.
Úgy őrzöm én, mint a világ legféltettebb kincsét,
Hisz, ha tudnák az emberek, talán el sem hinnék!

Álmaimban eljössz hozzám titkon, minden éjjel,
Bekopogsz az ablakomon hófehér kezeddel.
Felébredek, véget ér a leggyönyörűbb álom,
Én Istenem, engedd meg, hogy valósággá váljon!

Válasz

Kedves Galamszegi Márta! Nagyon köszönöm kedves szavait! Nekem is nagyon jól esik olvasni ezeket a gyönyörű szép nótákat, amikor előveszem őket a gyűjteményemből, még jobb érzés feltölteni őket ide!

Válasz

A Jó Isten áldjon,valamennyi feltett nótáért! Köszönet érte!

Előzmény

Válasz

Az én kedves kis falumban nem nyílnak virágok,
Amióta elhagytál én oly egyedül járok.
Kivirul majd a zöld határ, kinyílik a rózsa,
Csak a szíved hozd vissza az esti harangszóra.

Ne gondold, hogy boldog lennél majd valaki mással,
Inkább maradj velem és a lassú elmúlással.
Kis templomunk oltáránál tegyél esküt nékem,
Hogy a végső búcsúzásig szeretni fogsz engem.

Szövegiró: Szalainé Toppler Ilona.

Válasz

Elnézést, véletlenül kétszer másoltam be a szöveget!

Előzmény

Válasz

Az élet nagy országútján milyen sokan töviseken járnak.
A legtöbben jóra várva, szívet gyötrő bánatot találnak.
Nekem elég egy kis szellő, mely az erdélyi levegőt Hargitáról hozza,
Ilyenkor a szemem könnyes, már ettől is minden könnyebb, a lelkem gondozza.

Az életem országútján nékem sem nyílt tövis nélkül rózsa.
Hogyha olykor bánat gyöngít, meggyógyítja szívemet a nóta.
Átdalolom az életet, ez tartja bennem a lelket, de kevesen tudják,
Köszönet érte Istennek, hogy nótával kövezte ki az életem útját.

Szövegiró: Szabó Anrás
ZeneszerzpAz élet nagy országútján milyen sokan töviseken járnak.
A legtöbben jóra várva, szívet gyötrő bánatot találnak.
Nekem elég egy kis szellő, mely az erdélyi levegőt Hargitáról hozza,
Ilyenkor a szemem könnyes, már ettől is minden könnyebb, a lelkem gondozza.

Az életem országútján nékem sem nyílt tövis nélkül rózsa.
Hogyha olykor bánat gyöngít, meggyógyítja szívemet a nóta.
Átdalolom az életet, ez tartja bennem a lelket, de kevesen tudják,
Köszönet érte Istennek, hogy nótával kövezte ki az életem útját.

Szövegiró: Szabó András
Zeneszerző: Domokos Kázmér.

Válasz

Az életem olyan volt, mint egy gyönyörű álom,
Szerelmes, szép asszony volt a mennyországom.
Nyíló mezők száz virágát mind-mind nekem tépte,
Az esthajnal csillagfénye, ragyogott a két szemébe', fekete szemébe.

Őszi szél zúg, fáradt levél hulldogál a fákról,
Gólyamadár búcsúzik a nádfedeles háztól.
Vándorfelhők messze járnak, velük legszebb álmom,
Dér fehérlik már a tájon, hová lett a mennyországom, boldog ifjúságom?

Válasz

Az alföldi rónaságon, vihar után felszállnak a fellegek,
Barnakislány az út mentén hajladozva vadvirágot szedeget.
Állj meg kislány, barnakislány, árvalányhaj nincs még a te csokrodba.
Olyan szép vagy, mint egy álom, jaj,de régen vágyom már a csókodra.

Fenn a kéklő messzeségben vihar után a délibáb integet
Nem látom már azt a kislányt, mert a fénylő messzeségben elveszett.
/:Lehet, hogy csak álomkép volt ,vagy talán a vadvirágok lengenek?
Délibábos Hortobágyon mind örökre ott hagytam a szívemet.:/

Szövegiró: Veiczi Irma
Zeneszerző: Zsákay Ferenc.

Válasz

Az a régi emlék Isten tudja, hol van,
Sokáig őriztem, hozzá imádkoztam.
Elmosódott arcok tűnnek fel előttem,
De hogy melyik lennél, arra nem emlékszem, bocsásd meg ezt nékem.

Kereslek, kutatlak, álmaimban látlak,
Mesélnek terólad esténként a hársak.
Nem hiszem el nékik, hogy itt hagytál árván, (hát)
Vezessen az utad, bármerre is járnál, újra vissza hozzám.

Szövegiró: Z. Horváth Gyula
Zeneszerző: Horváth Zoltán.

Válasz

Átszövöm a lelked hófehér fátyollal,
Szerelemmel, dallal, rózsaszín mámorral.
Vágyakozom érted szomjúhozó szájjal, fellobogó lánggal,
Új tavaszra váró minden éjszakámmal, minden éjszakámmal.

Lesz még a rózsának virágos az ága,
Még valóra válik éjszakáim álma.
Még megyünk előre, bíborral borítva a nagy hajnal pirba.
Vár a mámor kelyhe csókos vágyra nyílva, csókos vágyra nyílva.

Szövegiró: Dr. Járossy Jenő.

Válasz

Aranysárga levelek közt őszi szellő lebben,
Hányszor jártunk arrafelé boldogan mi ketten.
De nem egymásnak születtünk mi,a szívünkön vétkül,
Váljunk el hát szép csendesen,könnyes szavak nélkül.


Ha majd egyszer lábad elé sárga levél téved,
Jusson majd az eszedbe hogy szerettelek téged.
Hallgasd meg hogy mit mesélnek,hogy a szívem árva,
És aztán ha kedved tartja taposd be a sárba.

Válasz

Aranybetűvel írtad be lelkembe a nevedet.
Amióta megláttalak, szívem csak téged szeret.
Te vagy az én boldogságom, maradj mindig énvelem,
Ne múljon el a szívünkből a gyönyörű szerelem.

Amióta másnak ragyog az én fényes csillagom,
Azóta bús az életem, se éjem, se nappalom.
Ködbe veszett boldogságom nem felejtem sohasem,
Búcsúzzunk el harag nélkül, legyél boldog kedvesem.

Szövegiró: Jónás Mátyásné.

Válasz

Anyám helyett neveltél fel, így hozta az élet.
Gyermek fejjel nem értettem én még az egészet.
Most már tudom, hogy miattam is nehéz volt a sorsod.
Kétszer voltál anya, de csak egyszer voltál boldog.


Anyám helyett óvtál engem, remegő két kézzel.
Őszült fejjel neveltél fel, hittel és reménnyel.
/:Azóta, hogy elköltöztél az égi világba.
Nincsen nap, hogy ne gondolnék drága nagyanyámra.:/

Szövegiró: Vas Gábor
Miklóssy József.

Válasz

Édesanyám hozzád jöttem, simogass meg féltő, meleg kézzel.
A szeretet, amit te adsz, nem ér fel az semmi más egyébbel.
Ha valami bánat gyötör, elmondom és megkönnyebbül lelkem,
A jóságod meghálálom, úgy segítsen a jó Isten engem.

Kezemben e pár szál virág, néma jelkép, mégis beszél szépen,
Velem együtt megköszöni az életet, amit adtál nékem.
Eljön lassan az az idő, amikor majd én óvlak a széltől,
Nem kívánok más egyebet: legyen erőm, ezt kérem az Égtől.

Szövegiró: Urbán Katalin
Zeneszerző: Zsákay Ferenc.

Válasz

Az a drága asszony, aki nincs már köztünk,
Kinek sírhalmára virágjaink tesszük.
Akinek az arcát (csak) álmainkban látjuk,
Minden reggel, este sírva visszavárjuk.

Annak az asszonynak nem volt semmi bűne,
Fehér volt a haja, tiszta volt a lelke. (Ha)
Megsimogathatna remegő kezével,
Nem cserélném azt el a világ kincsével.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Varjasi Ildikó.

Válasz

Annak a nagy boldogságnak miért is lett vége?
Mért múlott el, ami szép volt, ki mondja meg végre?
Úgy indult el, mint a legtöbb várva-várt nagy álom,
De, hogy mért nem vált valóra, okát nem találom.

Annak a nagy boldogságnak mért lett ily nagy ára?
Elkerüljük messze egymást, más utakat járva.
Keresek egy régi utcát, hátha rád találok,
Úgy szeretném, ha elhoznád azt az ifjú álmot.

Szövegiró: Z. Horváth Gyula
Zeneszerző: Bánfalvi József.

Válasz

Amivel az élet sújtott az a bánat nagyon fáj még.
Mind hiába szerttelek, s követtelek mint az árnyék.
Az egyetlen boldog óra mire vár, hogy sose jönne.
Néztük egymást amíg lassan tele lett a szemünk könnyel.

Nem pazarolt reánk az ég egy szemernyi boldogságot.
Nem kaptunk mi semmi mást csak végtelen szomorúságot.
/:Könnyes szemmel elkísértük vágyainkat odaáig.
S tudtuk, hogy ott a mi sorsunk mindörökre ketté válik.:/

Szövegiró: Segesdy László
Zeneszerző: Erőss Béla.

Válasz

Amióta veled járok, öröm lett az élet,
Mint egy kedves, boldog álom, minden olyan szép lett.
Mintha ünnep volna, mindig zene szólna, mintha erre tifelétek sose lenne bánat,
Elfeledni én már téged soha nem tudnálak.

Amikor eljön az alkony, s nem zavar már semmi,
Olyan jó lesz veled akkor csendben megpihenni.
Gyönyörködve nézni, csókokkal becézni, azt a percet lesem, várom, és ha jöttöd látom,
Ölelésre eléd megyek, s karomat kitárom.

Szövegiró: Pécsi Illés Gyula
Zeneszerző: Schrnal Imre.

Válasz

Amióta te elmentél, nincs egy nyugodt álmom,
Számlálgatom a napokat, s visszatérted várom.
Éjszakánként elmerengek a csillagos égen,
Imádkozom az Istenhez, óvja minden lépted.

Messze vagy te, nagyon messze, éjjel-nappal várlak,
Olyan vagy az életemben, mint egy fénylő csillag.
Gondolatban veled vagyok, úgy szeretlek téged,
Nálad nélkül semmit nem ér ez a cudar élet.

Szövegiró: Mannai Tibor.

Válasz

Amióta megláttalak, szeretlek én Téged,
Szemed, mint a hajnalcsillag, úgy ragyogott, fénylett.
Szelíd szavad halk zenéje muzsikál fülemben,
Lágy mosolyú, kedves arcod őrzöm a lelkemben.

Ha velem vagy, a szívemet nem emészti bánat,
Mikor ölelsz, mikor csókolsz, dalos kedvem támad.
Ha örökre velem maradsz, boldog lesz az élet,
S nem lesz vihar, ami tőlem elsodorhat Téged.

Szövegiró: Hazadi László
Zeneszerző: Csizmadia Imre.

Válasz

Jégvirágok nyílnak szerte, mégis nyár van a szívembe', csupa vágy a lelkem.
Lágyan csengő muzsikával,
dalos ajkú kis madárral üzenetet küldtem.
Álmaimban mindig látlak, áhítattal, égő lánggal, szerelemmel várlak,
Most, hogy itt állsz kéz a kézben, örömkönnyel a szemedben, a szívembe zárlak.

Amióta itt vagy velem, szebb lett megint az életem, bánat sose érjen.
Veled töltött minden óra, szelíd tavasz forró csókja, melengeti lelkem.
Vágyó szívvel jöttél hozzám, fagyos télben forró nyarat, boldogságot hoztál.
Áldjon meg az Isten érte, szíved minden melegével maradj itt örökre.

Szövegiró: S. Szalai László.

Válasz

Amikor meglátlak a bú meg a bánat van az én szívemben,
Szívem a szívedre csókom az ajkadra forrna minden éjjel.
Tudom édes babám,hogy mást szeretsz nem engem itt maradtam árván
csak téged szeretve
Ha visszajössz hozzám a Föld és a mennyország kinyílik elötted!

Azt mondtad te nékem sosem csalsz meg engem mégis hűtlen lettél.
Nem nézek már többé csalfa két szemedbe nem hiszek már néked.
Ne keress már többé mert úgyis kikacaglak a szívemben újjra
szép szerelem virrad.
A Föld és a mennyország bezárt már elötted,s nem kellesz már többé.

Rózsa rózsa rózsa zöldlevelü rózsa mondd el néki kérlek!
Szerettem én nagyon de már elfeledtem az élet tehet róla.
A keresztfámra írják,hogy te voltál a lelkem hogyha arra járnál
hozz egy rózsát nékem.
Egyszép napon reggel rózsákat keresel és ők elmondják néked.

Szövegirók: Farkas Dezső
Balogh Rudolf
Zeneszerző: Németh Csicsó Pál.

Válasz

Amikor még mellettem volt, Szebb volt minden, szebbnek tűnt az élet,
Mikor néha csendben dalolt, Kis szobámban lágyan szállt az ének.
Napsugár volt mosolygása, Beragyogta, szebbé tette házunk,
Mintha most is köztünk járna,
Mintha most is itt lenne még nálunk.

Derűs, meleg fény ült szemén,
Az arcáról szelíd jóság áradt.
Vidáman jött mindig felém, Nem hallottam tőle még, hogy fáradt.
Mikor néha rosszat tettem, Megbocsájtott, sose bántott engem...
Édesanyám nem feledlek,
Az emléked örökké él bennem.

Szövegiró: Pécsi Illés Gyula
Zeneszerző: Cserkuthy Sándor.

Válasz

Amikor még együtt jártunk, választottunk közösen csillagot.
Olyan szép volt az a csillag, égő fénnyel csak nekünk ragyogott.
Beragyogta az életem, örök reményt adott a lelkembe,
De lehullott az a csillag, sötét felhő borult életemre.

Elmentél te nagyon messze, emlékeid bennem még itt élnek.
Halványabb lett már a fénye, mégse tudlak elfeledni téged.
Fent vagy már a magas égben,
álmaimban mindig itt vagy vélem,
Küldjél hozzám egy csillagot,
amíg élek, hadd ragyogjon nékem!

Szövegiró: Mikó Kata
Zeneszerző: Czenke Mihály.

Válasz

Amikor majd a hajadat őszre festik az elszálló évek,
Fogyóban lesz ereje is, ama dolgos, remegő két kéznek.(Az) Ifjúkori nagy szerelmet szeretetté váltotta az élet,
Azt adtuk csak mi egymásnak, amit csak két boldog ember kérhet.

Nem kértünk mi mást egymástól, mint egy szép szót: az őszinteséget.
Nem is hazudtunk egymásnak, akármit is hozott ez az élet.
Kézen fogva együtt jártunk, a boldogság nekünk kimért útján,
Mint ahogy egy madárpár él az alföldi délibábos pusztán.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Varjasi Ildikó.

Válasz

Amikor én megláttalak menyország lett számomra az élet.
Bezártalak a szívembe mind örökre téged.
Gondolatban súgtam neked, ha szeretnél úgy ahogy én téged.
Én lennék a legboldogabb, te veled csak szép lehet az élet.

Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz egymás után elszállnak az évek.
Messze távol vagy most tőlem, hogy szeretsz-e mindhiába kérdem.
/:Akár milyen messze vagy is, ne feledd, hogy mit jelent ez nékem.
Akkor is, ha nem jössz vissza, soha-soha nem feledlek téged.:/

Szövegiró: Ifj. Iván Lajos.

Válasz

Amikor én legelőször találkoztam véled,
Rózsacsokrot hoztál nékem, s a szívemet kérted.
Szép szemednek sugarától lángra lobbant lelkem,
Nem szóltam, csak bólintottam: tiéd leszek egyetlem szerelmem.

Olyan szép volt az életünk, mint egy nyíló rózsa,
De a végzet ketté tépte, s lehullott a porba.
A lehulló rózsaszállal mindent elvesztettem,
Mért nem tudtam elhervadni veled együtt, egyetlen szerelmem.

Szövegiró: Nyiri Erzsébet.

Válasz

Amikor először megláttalak téged.
Fehér szegfű nyílott, búzavirág kéklett.
Azt álmodtam akkor, te leszel a párom.
Az volt a legelső, legszebb álmodásom.

Mikor a templomban az esküt elmondtad.
Minden álmodásom széjjel szakítottad.
Mírtuszvirágodra ráhullott egy gyöngyszem,
Az volt az utolsó, legkeserűbb könnyem.

Szövegiró: Járossy Jenő.

Válasz

Amikor egy nyári este megláttalak téged,
Futó felhő az ég alján alkonypírban égett.
Szemed tükrén megcsillant egy búcsúzó sugárka,
Mégis az volt boldogságunk hajnalhasadása.

Amikor a karjaimba öleltelek téged,
Virágporzó, vidám szellő járta be a rétet.
Szerelemről szólt akkor a szellő suhogása,
Csendesebben, halkabban, mint szívünk dobogása.

Tova szállt a játszi szellő, elmúlt az a nyár is,
Előcsillan hajunkból már egy-egy szürke szál is.
/:De ha lágyan hozzám simulsz, ha szívemre zárlak,
Visszahozod boldogságát annak a szép nyárnak.:/

Szövegiró: Kapuvári Béla.

Válasz

Amikor egy csillagnak már halványabb a fénye,
Föl sem tűnik,ha egy napon nem jön föl az égre,
Szivünkben is ha kialszik a szerelem lángja,
Akit tegnap még szerettünk,ma már csak az emlék fűz hozzája.

Nem keressük,nem kutatjuk,miért is lett vége.
Ha lefut egy hulló csillag,másik jön helyébe.
Azt hisszük az szebben ragyog,tündöklőbb a fénye,
Hogy a régit nem pótolja,ha már késő,akkor vesszük észre.

Szövegiró: Egerszegi Géza.

Válasz

Amikor egy asszony nevét olvasgatom egy kis fakereszten,
Amikor a szívem felét koporsóban csendben leeresztem.
Lezárulnak a szemeim, az ajkunkról elszáll még egy sóhaj,
Olyankor már minden mindegy, amikor egy asszony elmegy, Fehér arccal, fekete hintóban.

Holtak napján indulnak a viaszmécsek kinn a temetőben.
Visszapillant a napsugár, búcsút intve, most van lemenőben.
Csak a szellő sóhajtása sír megnyugtató szóval,
De a szívünk nem nyugszik meg, amikor egy asszony elmegy, Fehér arccal, fekete hintóban.

Szövegiró: Eiser Mártonné.

Válasz

Amikor az éjszakában felsír minden bánat,
Tudd meg, hogy az én bánatom zokog teutánad.
Talán ezt a nagy fájdalmat te már meg sem érted,
S nem hiszed el, hogy bújában egy bolond szív meghasadhat érted...

Amikor az éjszakában vigalom van nálad,
S ablakodból a nótázás harsogva kiárad.
Ne is tudd meg, hogy énnekem úgy szól ez az ének,
Mintha gyász ünnepet ülnél, s kacagás közt engemet temetnél.

Szövegiró: Segesdy László
Zeneszerző: Oláh Kálmán.

Válasz

Amikor a vándorfecskék más vidékre szállnak.
Amikor a kerti rózsák halovánnyá válnak.
Amikor az őszi lombok dideregve zokognak a szélben.
Olyankor a búbánatos, árvaságom százszor jobban érzem.

Amikor a vándorfecskék újra visszatérnek.
Amikor a kerti rózsák hajlanak a szélnek.
/:Amikor a száraz ágon újra zöldet rügyeznek a lombok.
Olyankor a szerelmemnek a fülébe új meséket súgok.:/

Szövegiró: Nádor József
Zeneszerző: id. Magyari Imre.

Válasz

Amikor a tavasz eljő, újra ott a bárányfelhő a tiszta kék égen.
Eszembe jut az az első, életemben a legelső nagy szerelem nékem.
Úgy hordozom a szívemben, dédelgetem a lelkemben, mint egy drága kincset.
Ki mit gondol, nem volt kérdés, mert valami csodás érzés fűzött öszze minket.

Ahogyan az évek mennek, bizony-bizony az embernek sok minden más fontos.
Felnőtt lesz már a kisgyermek, unokák is megszületnek, a családfa lombos.
Megosztani csak így lehet ezt a nagy-nagy szeretetet, ami engem éltet.
De mielőtt még elalszom, minden este imádkozom szerelmem teérted.

Szövegiró: Vitárius Imre.

Válasz

Amikor a szíved mélyén csalódtál és szomorúan a bánatot érzed,
Sétálj el egy kis kocsmába, öreg cigány muzsikája, meggyógyít majd Téged.
Húzasd el a legszebb nótád, nézz egyszer a borospohár fenkére mélyen,
A nótában vígaszt találsz, a jó bortól bánatod is elmúlik majd szépen.

Amikor a szíved mélyén az érzelmek elcsitultak, s ürességet érzel,
Menj vissza egy régi házhoz, állj meg ott egy barna kislány ablakánál szépen.
Dalold el a régi nótád, amelyikért az a kislány oly sokat sírt érted,
Meglátod e régi daltól szívetekben újra tavasz, új szerelem ébred.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér.
Zeneszerző: Varjasi Ildikó.

Válasz

Amikor a nótád hallom eszembe jutsz nékem,
Oh mily nagyon szerettelek valamikor régen.
A szívem is neked adtam, de te összetépted,
Oh mily nagyon boldogtalan ez a rövid élet.

Azt hittem, hogy megtalálok benned minden szépet,
Hűséget és boldogságot, ameddig csak élek.
De te engem kinevettél, nem is gondolsz rája,
Jaj, de boldogtalan is az, kinek nincsen párja.

Szövegiró: Madaras Sándor
Zeneszerző: Nógrádi László.

Válasz

Amikor a levél lehull, s a zokogó ősz ráborul a tájra.
Szél tépi a bokrok tövét, őszi harmat búcsú könnyét
Rásírja a lombtalan fák ágára.
Elhervad a kerti rózsa, elnémul a vidám nóta
Nem zeng madár, nincs virága a rétnek.
De ha újra rózsák nyílnak, akkor is csak könnyek sírnak te érted.

Amikor a levél lehull, s a zokogó ősz ráborul a tájra.
Zúgó erdő tépett tája, rózsabokor hervadt ága,
Mintha örök gyászt öltene magára.
/:Árva, sárga hulló levél, mind az elmúlásról mesél.
Bús fekete felhők úsznak az égen.
A szívünkben minden csendes, s elbúsulunk egy szerelmes emléket.:/

Szövegiró: Kondor Ernő.

Válasz

Amíg csak a szívem dobog,téged soha nem feledlek.
Akárhol élsz,bármerre jársz,sóhaj szárnyán felkereslek.
Itt él még a lelkem mélyén az utolsó búcsúzásom,
Amíg csak a szívem dobog,csókjaidra visszavágyom.

Az utolsó fecske madár elvitte a reménységem.
Az új tavasz ébredését nem hozza már vissza nékem.
De én mégis könnyes szemmel,szerelemmel várlak téged,
Ha nem jössz el,bánatomban meghasad a szívem érted.

Szövegeiró: Magyarády Jenő
Zeneszerző: Bányai Aladár.

Válasz

Ami köztünk történt az a kettőnk titka.
Muskátlis ablakom nem lesz többé nyitva.
Elválltunk egymástól, csendben ahogy illik.
Az én kiskapum már néked ki nem nyíllik.

Nem átkozlak azért amit vélem tettél.
Azt sem kérem számon, amit megigértél.
/:Ne tudja meg senki, mit fogadtál sírva.
Ami kettőnk titkát elviszem a sírba.:/

Szövegiró: Erőss Béla
Zeneszerző: Sándor Jenő.

Válasz

Altatgatom a szívemet feledni szeretném.
Elfeledni valamit mi nagyon fájó emlék.
Elfeledni minden vágyát,minden forró hazug álmát a lángoló nyárnak.
Az illatát egy hervadó piros rózsaszálnak.

Csak könnyelmű léha játék volt egy lány szerelme.
Elröppenő mint a nyárnak sok mámoros perce.
/:Nem érdemes jónak lenni,nem érdemes hűnek lenni,igazán szeretni.
A mély,tiszta nagy szerelmet nem érti meg senki.:/

Szövegiró: Báthory József
Zeneszerző: Teghze Gerber Miklós.

Válasz

Álmodtam a szerelemről gyönyörű szép álmot.
Megcsókoltam egy hófehér fakadó virágot.
Fehér szirma, fehér lelke tűzpiros lett tőle.
Május legszebb éjszakáján a szerelem rózsafáján, rózsa lett belőle.

Álmodtam a szerelemről gyönyörű szép álmot.
Megcsókoltam egy hófehér fakadó virágot.
/:Ez-az álom volt a lelkem legszebb május álma.
Istenem, de boldog lennék, hogyha ez az álomemlék valóságra válna.:/

Szövegiró: Kovács Kálmán
Zeneszerző: Balázs Árpád.

Válasz

Álmodozom rólad, mintha enyém lennél,
Nincsen a számomra szebb, jobb érzés ennél!
Ha ez a szép álom valósággá válna,
Tudom, akkor nékem a bánat sem fájna!

Öröm a lelkemnek, hogyha néha látlak,
Kérlek, hogy a szíved, ne add senki másnak!
Hűséget esküdnék örök szerelemmel:
Sose lennék boldog, /ha/ nem szeretnél engem!

Szövegiró: Tary Ila
Zeneszerző: Váradi Sándor.

Válasz

Álmatlan az éjszakám, mert hiába várlak,
Hányszor mondtad: nem hiszel, soha senki másnak.
Vakon hittem abban, soha nem lesz másképp,
Mért kellett hát neked ez a csalfa játék? E lelketlen játék.

Csordultig van a pohár, csordultig a szívem,
Keserűség járja át, reménységem nincsen.
Hívlak mindig vissza, de hiába várom:
Tudom, hogy már nem lesz senkim a világon, senkim a világon.

Szövegiró: Négyessy László.

Válasz

Kutatom a múltam, ahol elfakultan emlékek virági élnek.
Bús szívemben hordott régi, lágy akkordok,
Öreg zongorám csak terólad mesélnek.
Árva kis szobámat elönti a bánat,
szivemben emlékek forró tüze éget.
Sírok a homályba', hiába, hiába,
Nem tudlak feledni téged.

Itt lebeg a másod, hallom kacagásod,
amint csendben hull a könnyem.
Mért szeretlek mégis, mért nem tudlak én is
kikacagva, könnyen elfeledni téged?
Érzem, hogyha írnál, csak egy szóval hívnál,
Bús szívemre törne minden régi emlék...
Régi szerelemmel, összetört szívemmel
Hozzád újra visszamennék.

Válasz

Álmainkban, vágyainkban visszatérnek a régi szép évek,
Lelkünk mélyén egyre szebben,
ékesebben mindig tovább élnek.
Sosem lehet elfeledni a sok szépet, amit már átéltünk,
Elszalasztott boldogságot az élettől nehéz számon kérnünk.

Ifjúkori vágyainkról, szerelmekről mond mesét az álmunk,
Rég elhagyott kis falunkba őszült fejjel néha visszajárunk.
Úgy hatnak ránk az emlékek, mintha minden csak ma történt volna,
Nem ér semmit ez az élet, ha ajkunkról nem szól már a nóta.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Bánfalvi József.

Válasz

olyan szépek ezek a nóta szôvegek,hogy az ember szíve szinte bele fájdul

Válasz

Álmaimban kertben jártam,virultak a rózsák,
Álmomban a legszebb szálat elküldtem én hozzád.
Mesélje el halkan néked mennyire imádlak,
Mondja el ha másé leszel,meghalok utánad.


Visszaküldted azt a rózsát,képed volt a szirma.
Nem is tudok elaludni esténként,csak sírva.
Úgy érzem hogy meghalok a rózsa hervadással,
Nélküled én nem lehetek soha boldog mással.

Válasz

Akit én szerettem nem volt úri dáma.
Soha sem járt hintón, nem volt palotája.
Hej, de a hajában mindig ott virított egy szál piros rózsa.
S úgy kacagott mintha vadgalamb lett volna.

Akit én szerettem másnak lett a párja.
Fényes hintóval jár, van már palotája.
/:Jaj, de a hajából örökre kihullott az a piros rózsa.
Régen megtanult már sírni is azóta.:/

Szövegiró: Somogyi Zsolt
Zeneszerző: Vas Gábor.

Válasz

Akiért most oda lenn a vén harangok zúgnak.
Akinek a sírjára már zöld lombok borulnak.
Ő volt nekem minden ezen a világon.
Bárcsak ma is itt lenne még, édesanyám dolgos kezét
Megcsókolnám százszor.

Az aki már egyedül van, tudom megért engem.
De akinek édesanyját siratni még nem kell.
/:Köszönje meg minden percében a napnak.
Hogy a kapott szeretetből valamit még itt a földön
Ő is vissza adhat.:/

Szövegiró: Z. Horváth Gyula.

Válasz

Ajándék volt gyermekkorom minden perce, amelyet a szüleimtől kaptam.
Kevés idő jutott arra, hogy azt a sok szeretetet nekik visszaadjam.
Elköltöztek, megpihentek, mit tehetünk, emlékezünk, ez az élet rendje,
Nem vár haza senki más, csak rég elhagyott kisfalumnak a temetőkertje.

Elmegyek e temetőbe, s könnyes szemmel letérdelek egy sírhalom mellé. Megöntözöm virágait, mint ahogy az életben az Édesanyám tenné.
Arcuk itt van szemem előtt, nevük őrzi a sírhalmon fényes márványtábla, Imádságként fülemben cseng, jó Apámnak sokszor hallott legszebbik nótája.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Varjasi Ildikó.

Válasz

Ahol te vagy szép az élet, azért van a szívem mindig nálad.
Te vagy minden gondolatom, ami jó van téged benne látlak.
/:Az életed lett a sorsom, véled járom a boldogság útját.
Szeretem a virágaid, mert azok is a te neved súgják.:/

Senki jobban nem szerethet, nem csókolhat édesebben nálam.
Köszönöm a jó Istennek, amit kértem benned megtaláltam.
/:Nem kívánok gazdagságot, nem kell nékem kincse a világnak.
A mi kettőnk nagy szerelme színaranya minden boldogságnak.:/

Szövegiró: Szigeti József.

Válasz

Ágrólszakadt szegény vagyok,nem szállhatok az istennel perbe.
Azért hogy a boldogságot itt a földön nem egyformán mérte.
Hogy az egyik mosolyogva,vígan néz fel beborult égre,
másiknak a verőfény is könnyeket csal bánatos szemébe.


Azt mondják,hogy ki a földön vigasztalan,boldogtalan,árva,
Odafenn a fénylő égben ,holta után a boldogság várja.
Én istenem olyan sok a magamfajta boldogtalan,árva,
Nékem talán nem is jut hely odafent a fényes mennyországba.

Válasz

Ablakomból ahogy nézem a zöldelő fákat,
Gondolatban megcsókolom az Édesanyámat.
Eszembe jut gyermekkorom, amikor még dalolgattál nékem,
De sok kedves, szép nótára tanítottál Édesanyám régen.

Azóta a vándorfecskék sokszor visszatértek,
Én is gyakran felkeresem az elhagyott fészket.
Nem változott otthon semmi, dalolok a kisfiamnak csendben,
Mint ahogyan Te altattál, Édesanyám nótaszóval engem.

Szövegiró: Nyiri Erzsébet
Zeneszerző: Alpár Géza.

Válasz

A vén erdő sárgult lombja, nem temet el minden boldogságot.
Napsugaras valóság lesz, amire a szíved titkon vágyott.
A vén erdő sárgult lombja, suttoghat még nékem szép meséket.
Elmondhatja a szívednek, halkan csendben milyen szép az élet.

Hogyha néha bánatfelhőt hozna a szél a napfényes égre.
Ne hidd, hogy a boldogságnak a lelkedben, mindörökre vége.
/:Lombot tépő hideg őszre, hiába jön a hófehér tél is.
Mert elszáll a bánatfelhő a szívedben új tavasz lesz mégis.:/

Szövegiró: Magyarády Jenő.
Zeneszerző: Szarvas József.

Válasz

A temető keresztjére lemenő nap megtört fénye sugárzik.
A temető mély csendjében csak egy madár bús éneke hallatszik.
A sírokból béke árad,ott nincs több könny,ott már nincs több bánat,
Ha szenvedtél,fájt a szíved,a sírhalom mindent befed utánad.


Esti alkony a keresztre,mint a bánat a lelkemre,ráborul.
Elnémult a madár dala,csak a lelkem zubogása nem csitul.
Kit szerettem elvesztettem,érte zokog,szenved,sír a lelkem,
Elveszett a boldogságom,itt a földön nem találom sehol sem.

Válasz

Vannak égő,fájó könnyek,amik nem a szemből jönnek.
De azoknál jobban égnek,jobban fájnak szívet tépnek.
Azt a könnyet nem is látják,azt az embert nem is szánják.
Az ilyennek az a híre,nem tud sírni jól a szíve.

A fájdalmat jobban érzi,akiknél a szív így vérzik.
Százszor inkább fáj a bánat,bú és panasz jobban támad.
/:Akkor inkább az a másik,jobb ha a szem könnyben ázik.
Mint,hogy benn a lélek mélyén,megszakad egy húr a végén.:/

A szerzőt nem ismerem, Madarász Katalin gyönyörű nótája volt.

Válasz

Holdvilágos éjszakákon az utcákat járva,
Sirtgatom boldogságom, mert a szivem árva,
Az hagyott itt, elment tőlem, nem hoz már virágot,
Akiért én nem cseréltem az egész világgal.

Kaptam tőle virágokat, sok-sok nyiló rózsát,
Elrabolt az ablakomnál sok gyönyörű nótát,
Nótás ajka nem dalol már, a szive se dobban,
Úgy szerettem, ennél talán nem is lehet jobban.

A szerzőt nem ismerem, Madarász Katalin gyönyörű nótája volt.

Válasz

A szerelem kósza érzés nemtudni,hogy mithoz még a holnap
szeretnélek ujra látni a szívembe vissza zárni téged
Nemtudom,hogy szeretsz-e még szerelmünkre emlékszel még vagymár elfedted
Bánatos ősz borulj le rám vagy az Isten áldjon meg már engem.

A kapudban csendben állok úgyérzem hogy nemlátlak már téged.
attól félek hogy az Isten a bánatos őszt hozza el nem téged
meghallom a lépteidet a szívembe egy tört véstek hogy felém szaladtál
bánatos ősz elbújhat már mert az Isten megálldott már engem.

Szövegiró: Farkas Dezső.

Válasz

A solti nagy rónaságon juhász legény tereli a nyájat,
Lemenőben van már a nap, bíborfény borítja el a tájat.
Megy a juhász hazafelé, furulyáján vígan szól a nóta,
Faluvégi kicsi háznál a babája minden este várja.

Este van már, minden csendes, elhalkult a furulyaszó régen,
Juhász legény a babáját ölelgeti kinn a faluszélen.
Megállnak egy kőkeresztnél, az Alföldön az a szokás járja,
Áldást kérnek az Istentől, el nem múló, örök boldogságra.

Szövegiró: Albreczki Sándor.

Válasz

A mi szerelmünkről de sokat beszélnek,
Engem is gyaláznak,téged sem kímélnek.
Hibánk, a mi vétkünk:pap előtt sem álltunk,írást se csináltunk,
Csak úgy,egész egyszerűen egymásra találtunk.

Egymásra találtunk,egymásba szerettünk,
Az emberek előtt nagy bűn amit tettünk.
De te,én istenem,ki a szíveket látod,nagy a te jóságod,
Uram a mi nagy vétkünket ugye megbocsájtod?

Válasz

A mi kertünk csupa illat, ,most nyílnak a színes tearózsák. Életünk is azért vidám, mert szívünkből fakadnak a nóták. Daloljunk hát, szólj te nóta, szomorúság ne rakj fészket nálunk! Kacagjon az egész világ, mert szeretve egymásra találtunk.

Maradjon meg mindörökké boldog szívünk összes szép reménye! Ne boruljon soha felhő az életünk fénylő kék egére! A bánat is kerüljön el, hogy mindig csak nótázzon az ajkunk, Azt mondhassuk deres fejjel: -hogy pont ilyen életet akartunk!

Válasz

A lehullott fényes csillag nem fut fel az égre,
Nem kezdődik soha újra az, aminek vége.
Sárgulnak a falevelek, vége van a nyárnak,
A szívemben, a lelkemben, de szomorú őszi idők járnak.

Csendes őszi éjszakában egymagamban járok,
És még mindig a napfényes tegnapokra várok.
Lehulltak a falevelek, csillag sincs az égen,
Kialudtak a csillagok, ott ragyognak egy asszony szemében.

Szövegiró: Czenke Mihály.

Válasz

Valamikor volt nekem egy kapcsos imakönyvem,
Jaj, de sokszor hullott reá keserűn a könnyem.
Ha az Isten meghallgatott hálás voltam érte,
Mégis az én szegény szívem, de sok bánat érte.

Árva vagyok, mint lehulló falevél, oly árva,
Hideg télben búslakodó magányomba' zárva.
Kinyitom az imakönyvem, s könyörögve kérem,
Csak még egyszer legyek boldog úgy, mint egykor régen.

Szövegiró: Szabó Miklós
Zeneszerző: Jónás Mátyásné.

Válasz

A gyönyörű kék szemeddel Te hoztad a boldogságot nékem.
Csillagfénnyel ragyogtak rám, én meg olyan csodálattal néztem.
Ősz volt, mikor találkoztunk, mégis mindig csak tavaszban jártunk,
Megesküdtünk az Istenre, hogy mi ketten soha el nem válunk.

A gyönyörű kék szemeddel Te őrzöd a boldogságot bennem.
Az a kék szem most is ragyog, melegével átfonja a lelkem.
Került eddig a boldogság, nem volt nekem szerelmes szép álmom,
Úgy érzem most, érdemes volt a ragyogó kék szemedre várnom.

Szövegiró: Gyimóthi Elemér
Zeneszerző: Bense Sándor.

Válasz

A csókommal törlöm le a port a fényképedről,
Közben kedves mosoly árad gyönyörű szemedből.
Elnézem a csókos szádnak csodás ívelését,
Most is érzem a csókodnak különleges ízét.

Nincsen olyan nap, hogy én a képedhez ne érnék,
E nélkül a napom biztos nagyon rosszul telnék.
Te adsz nekem erőt ahhoz, hogy a bút felejtsem,
Velem vagy Te éjjel-nappal szertő szívemben.

Szövegiró: Schrnal Imre.

Válasz

A boldogság nem játékszer, sosem szabad könnyelműen venni.
Ami után soha ne fuss, inkább szépen elébe kell menni.
Türelmes az mindenkihez, megérzi, ha ketten együtt várják,
Mikor két szív találkozik, és egymásban megtalálja párját.

A boldogság olyan vendég, amely egyszer látogat meg bárkit.
Az mindig csak olyat kedvel, aki benne igaz szívre vágyik.
Könnyelműen soha ne vedd, mert elviszi legféltettebb álmod,
A boldogság nem játékszer, ha elveszted, többé nem találod.

Szövegiró: Z. Hováth Gyula
Zeneszerző: Bognár Gyula.

Válasz

Virág vasárnapján
kísértelek legelőször Boldogasszony útján.
A kezedet fogtam, arcodat csókoltam.
De jó volna, ha mindég csak újra csókolhatnám!
Virág vasárnapján.

Virág vasárnapján
kísértem őt utoljára Kálvária útján.
Temetőbe vitték, virággal befödték.
Jaj Istenem, de jó lenne, ha újra csókolhatnám!
Virág vasárnapján.

Válasz

Mért vagy nekem a legelső,szívemben a szent oltárkő.
Te híved most leborulok szememet is úgy fordítom.
Adj számomra egy kis reményt,egyetlen egy szép szót felém.
Jajgó szóval ne várj soha,volt már erre nagy lángokat.

Nagy tűz után fekete kép,rám borult a nagy sötétség,
Soha többé már nem látlak,mikor enyhül ez a bánat.
Ne beszéljen senki rólad,nem akarom tudni hol vagy.
A szent érzést eltemetem,sírba nyugszik a szerelem.

Szövegiró: Urbán Katalin
Zeneszerző: Zsákay Ferenc.

Válasz

Minden nótám neked írtam,hogy a szívem a szívedhez szóljon.
Hogy a földön aki hallja,amíg csak él nevessen,ne sírjon.
Nem akartam semmi mást csak örök napfényt csalni fel az égre.
És,ha néha nem sikerül azt ki sírt,bocsásson meg érte.

Minden nótám azért szóljon,hogy az álmok váljanak valóra,
Hogy-e széles nagy világnak,bodog ember legyen csak lakója.
/:Hazug dal több ne szülessen,találja meg mindenki a párját.
Minden napunk ünnep legyen ameddig csak szeretjük a nótát.:/

Szövegiró: Z. Horváth Gyula
Zeneszerző: Diószegi Sándor.
Pere János énekelte.

Válasz

Szerelmes vagyok, de jól tudod kibe
Egy barnahajú lány két szép szemébe
Szeretem is őt, de ő is engemet
Verje meg a sors, ha elhagy engemet.

Az én kis tanyám a puszta néma táj
Az én kis babám egy barnahajú lány
Barna hajú lány búsan sírdogál
Jobb helyet keres a babája vállán.

Mit ér a rózsa, ha nincsen levele
Mit ér az a lány, ha nincs szerelmese
Valld be, hogy szeretsz még enyém lehetsz
Pártfogód leszek, tudom, megengeded.

Válasz

Ha majd egyszer végleg elmész, csöndes lesz az álmom.
Eltitkolom fájdalmamat, elfojtom a vágyam.
Hálás szívvel megköszönöm, amit nékem adtál,
Érző szívvel boldogságban velem együtt jártál.

Akit, mint egy gimnazista szívdobogva várlak,
Eszeveszett lobogással a legjobbnak látlak.
Teleszórom a hajadat illatos virággal,
Csodálatos együtt élni ebben a világban.

A szerzőt nem ismerem, Gránát Zsuzsa énekelte.

Válasz

De szeretnék úgy mint régen újra gyermek lenni,
Édesanyám karjaiban csendben megpihenni.
Semmit sem tudni arról ,hogy milyen is az élet,
Estelenként meghallgatni a gyönyörű meséket.

De jó lenne úgy mint régen vígan játszadozni,
Anyámnak a tarka rétről vadvirágot hozni.
Elmondani azt hogy mi bánt,egyedül csak néki,
Ha énnekem bánatom van ,más azt meg sem érti.

Szövegiró: Berecz János.

Válasz

Szeretném a szívedet a két kezembe venni.
Mint remegő kis galambot csókkal melengetni.
Csókok közé takargatni, úgy vigyázni rája.
Hogy soha könny, könnyes bánat ne érjen hozzája.

Szeretnék a szellők szárnyán
veled messze szállni,
Szellők szárnyán, felhők hátán csillagok közt járni.
Szeretnélek ráültetni a Göncöl szekérre,
Úgy repülni esküvőre, az Isten elébe.

Szövegiró: Dr. Beér Gyula
Zeneszerző: László Imre.

Válasz

Csendes, forró nyári estén, a Balaton partján,
Egymagamban üldögéltem, sütött a vén hold rám.
Sima, szép volt a víz tükre, álmok úsztak rajta,
Egy szerelmes, szép álomnak, lettem ott a rabja.

Az éjszaka mély csendjében, megdobbant a szívem,
Egy csillagot találtam én, fenn a magas égen.
Ragyogását megcsodáltam, Ő lett boldogságom,
Amíg élek, csak Őt nézem, holdas éjszakákon.

Szövegiró: Schrnal Imre.

Válasz

Szerelem múlásán ne fogjon el bánat,
Minden elhalt érzés nyoméban új támad,
Ha lehull egy csillag, másik jön helyébe,
Letűnik a nap, de nem vesz el az éjbe.

A szerzőt nem ismerem, Pere János énekelte.

Válasz

Nyitva van az ajtóm,bejöhetsz,
A két karom tárva,ölelhetsz.
Patyolat az orcám,csókolhatsz,
De ha megunsz kedves rózsám,elhagyhatsz.

Ha bejössz ajtómon,szeretlek,
Ha megölelsz,vissza ölellek.
Csókodtól az orcám felragyog,
De ha elhagysz kedves rózsám,meghalok.

Vörös Sári énekelte

Válasz

Arra születtem, hogy szeresselek téged.
Minden nyíló rózsát letépjek tenéked.
Rózsával hintsem be körötted a tájat,
Édes forró csókra tanítsam a szádat,
Felgyújtsam szívedbe a szerelmi vágyat.

Kigyulladt a szíved és te mást szerettél.
Másé lett a csókod, te is másé lettél.
Karod engem ölelt, szemed másra nézett,
Mégsem átkozlak meg, pedig nagy a vétked,
Arra születtem, hogy szeresselek téged.

Vorák József verse. Morvai Károly zenéje

Válasz

MIHÁLY GAZDA NÓTÁJA Szöveg: Vályi Nagy Géza, Zene: Murgács Kálmán

Két nap óta iddogálok, azt mondják, hogy a jóból is árt a sok.
Éjfél után a fő utcán személyesen hazafelé ballagok,
Csak ballagnék. De hát folyton csetlik- botlik a lábam
Árgyélusát a világnak Istók úgyse, így még soha nem jártam.

Sietős a dolgom szörnyen, mindaz által igen lassan haladok,
Jókorákat kurjongatok, leginkább csak az árokban maradok.
Rózsaszínben látok mindent a félvilág barátom
A Riskát is megölelem azon módon ahogy szembe találom.

Nagy bennem az igyekezet, mégis igen nehezen mén a dolog,
Úgy vélem, hogy vagy alattam, vagy fölöttem ez a cudar föld mozog.
Kettőt hármat hátra lépek, amíg egyet előre.
Ki a fene gondolta, hogy fejembe száll a nagykörűi lőre.

Hajnalodik lassan-lassan kakasszóra hazaérek valahogy.
Legnagyobb baj, hogy az anyjuk felébred és megérzi a borszagot.
Nyújtófával megsimogat, azt se kérdi hun jártam.
Azután meg három napig bivalyzsírral kenegeti a hátam.

Válasz

A Balaton nyárfás partját mossák a hullámok
Őszi estén álmodozva, gyakran arra járok.
Keresek egy boldog tavaszt, pedig elszállt régen*
Úgy mint az a futó felhő odafent az égen.

De szeretném azt a tavaszt újra megtalálni,
Kicsi lila ibolyával valakire várni
Csókjaim közt minden szálat rászórnám hajára,**
Örök tavasz költözne a Balaton partjára.

Női:
* Az életünk boldog útját veled együtt járni.
**Őszinte nagy szerelmünknek nem lenne határa.

Tüttő János verse
Csizmadia Imre zenéje

Válasz

Árva magyarnak születtem, árva az én hazám!
De az Isten a jó Isten gondot visel majd rám.
Elvesztettem apám anyám, hazám sincs már nékem,
Sors üldözött magyar vagyok, ez az én nagy vétkem.

A világon járok kelek, sehol sincs nyugvásom,
Amíg a szép magyar hazám szabadnak nem látom.
Hívogat a Duna Tisza, hívogat a kárpát,
De szeretném megcsókolni, apám anyám sírját.

Szerzőit sajnos nem ismerem, a kottájával igen.

Válasz

Odafent a jó Istennek van egy öreg ütött kopott könyve,
Be van írva mindenkinek mosolygása bánata és könnye.
Be van oda az is írva, hogy engem még nem szeretett senki,
Hogy a megtépázott szívem, nem tud sehol nyugodalmat nyerni.

Nem is kérek , nem is várok az élettől semmi boldogságot,
Nem tépek már bársonyszirmú illatozó viruló virágot.
Megüzenem az Istennek, elég volt a bánatból és könnyből,
Unom ezt a rongy életet, törölje ki nevemet a könyvből.

Szerzőit nem ismerem, kottával rendelkezem.

Válasz

Édesanyám! Beteg vagyok simogató kezed után olyan nagyon vágyom!
Ágyam mellett a magány ül és a bánat sötét árnya suhan át szobámon.
Mennyi sóhaj repül hozzád, édesanyám! De jó lenne, ha mellettem volnál!
Jó lenne,ha megcsókolnál, s anyaszíved melegével féltőn átkarolnál.

Édesanyám! Szólok hozzád, ugye hallod az én fájó, panaszos hívásom?
Eljössz hozzám elcsitítod nyugtalan, bús álmaimat, keserű sírásom.
Letörölöd könnyeimet, elsimítod gyűrött párnám, gyógyírt hozol nékem,
Puha kézzel, gyengéd csókkal betakargatsz, vigyázol rám úgy, mint egykor régen.

Deák Rózsa verse. Kozák G. József zenéje.

Válasz

Géczi János-Bede Fazekas Gyula:

Azt mondtad hogy nem szeretsz már,mást szeret a szíved,
Én még most is úgy szeretlek,meghalnék teérted.
Azt mondtad,hogy nem vagy boldog,megcsaltak az álmok,
Az a tavasz volt a legszebb,amikor én néked vittem először virágot.

Azt hiszed hogy az a tavasz lesz a boldogságod,
Amikor majd másé leszel,más lesz a te álmod.
Az a tavasz lesz az átkod,nem leszel te boldog,
Megsiratod azt a napot,amikor én néked vittem először virágot.

Válasz

Kerülöm a házatokat, nem akarlak látni,
Mért is kell úgy a szivemnek, a szivedért fájni?
Majd csak egyszer elfelejtlek, majd csak egyszer megnyugszik a lelkem,
El akarlak felejteni, mást szeretsz nem engem.

Azt az egy szál fehér rózsát, amit adtam néked,
Hogyha a kezedbe vennéd, tudnál-e még sirni?
Bánatomban széjjel tépem, bánatomban nyugszik meg a lelkem,
El akarlak felejteni, mást szeretsz nem engem.

A szerzőt nem ismerem, Győri Jolán énekelte.

Válasz

Mint a fehér hóvirág, oly fehér a szerelmünk,
Csordultig van boldogsággal, hűséggel a lelkünk,
Megtaláltuk egymásban az igaz valóságot,
Akkor mikor kinyiltak a fehér hóvirágok, hófehér virágok.

Messze szálltak fejünk felett, azóta az évek,
Mint a fehér hóvirág, a hajunk is fehér lett,
Boldogságunk most is oly szép, mint volt akkor régen,
Ifjúságunk, s a szerelmünk első idejében, legszebb idejében.

A szerzőt nem ismerem, Győri Jolán énekelte.

Válasz

Sok tövis nőtt az utamban amerre én jártam,
Illatos kis virágokra sehol se találtam,
Örök ősz volt körülöttem, hulló levelekkel,
A tavasz nem köszöntött rám, tündöklő süveggel.

A szemembe tekintettél valahára egyszer,
A te csókod ismertetett, de csak szerelemmel,
Szerelemtől mámorosan járok én azóta,
Olyan az én szivem lelkem, mint a nyiló rózsa.

A szerzőt nem ismerem, Győri Jolán énekelte.

Válasz

Kéklő hegyek alján, gyöngyharmatos réten,
Viritott az őszirózsa, késő ősz ködében,
Késő ősz ködében csendes szellő szállott,
Zúzmarával tele szórta az őszi rózsákat.

Kéklő hegyek alján hangos vihar támad,
Szét repegette, széjjel szórta az őszirózsákat,
Őszirózsák szirmát kivitte a rétre,
Életemnek legszebb álmát betemette véle.

A szerzőt nem ismerem, Győri Jolán énekelte.

Válasz

Kizöldült a nagy Hortobágy,kinyílott a vadvirágos róna,
Jó dolga van a ménesnek,nem volt ilyen régi idők óta.
Én őrzöm a szilaj ménest,a vármegye száz szilaj csikóját,
Legszebb lovon magam járok,kalapomnál vadvirágot hordok.

Megüzenem Debrecenbe a kerületi polgármester úrnak,
Hogy az egész nagy ménesben nincsen párja az ő pej lovának.
Adja nékem száz forintért,becsülettel megfizetek érte,
Messze lakik a szeretőm,esküvőre azzal megyek érte.

Harangoznak a toronyban,nagymisére megy a falu népe,
Imádkozik az Istenhez a falunak fiatalja,vénje.
Csak az az egy lány hiányzik,aki miatt kocsmajáró lettem,
Akivel egy nyári estén kint a pusztán vadvirágot szedtem.

Válasz

Amióta te elmentél,levelei lehulltak a fáknak,
Amióta te elmentél udvaromon idegenek járnak.
Amióta te elmentél nem süt a nap,sötétség van nálunk,
Jaj Istenem ki fog-e még valamikor hajnalodni nálunk.

Eső veri lábam nyomát,szelíd szavam elfújja a szellő,
Elfújja és elsodorja késő ősszel az a hideg szellő.
Elfújja és elsodorja,amíg élek csak utánad vágyok,
Fehérszekfűs kiskertemben csak tenéked nyílnak a virágok.

Válasz

Nem mindenki lump,csavargó,aki beül a kocsmába inni,
Olyan is van,hogyha mulat akkor tudna a legjobban sírni.
De sok olyan ember is él,aki nagyon boldogtalan,árva,
Vérző szívvel,hogy feledjen éjjel-nappal a kocsmákat járja.

Én is olyan árva vagyok,azért járok a kocsmába inni,
Vérző szívem,beteg lelkem nem tud többé soha megnyugodni.
Kit szeretek,kiért sírok,akit várok nem jön soha vissza,
Addig iszok,addig züllök,amíg egyszer letesznek a sírba.

Válasz

Jaj istenem, de megvertél, a szivemre de nagy követ tettél,
Hej, de vedd le rólam ezt a követ, gyógyitsd meg a bánatos szivemet,
Mer én ültettem a rózsafát, mégis más szedi virágát,
Jaj a szivem megöli a bánat, édes rózsám, én meghalok utánad.

A szerzőt nem ismerem, Bangó Margit énekelte.

Válasz

Értem, igen ezt a nótát Gyimóthi Úr küldte be, semmi probléma!

Válasz

Itt tévedés történt Tisztelt Csekő Úr.A szóban forgó nótát Gyimóthi Úr Küldte be,Leicht Elisabeth kérésére,nálam volt egy harmadik versszak is.Elnézést a bakiért.

Válasz

Nem,hanem amit Ön küldött be:Valamikor fehér rózsa volt az én virágom

Előzmény

Válasz

De szeretnék haza menni, drága kisfalumba,
Megpihenni, boldog lenni a régi kis házba’.
Álmodozni gyermekkorról, múló ifjúságról,
Fehér lelkű, áldott kezű édes jó anyámról.

Szülőföldem, kedves otthon, de rég nem láttalak,
Fáj a szívem szüntelenül, ahogy elhagytalak,
Nincs már nékem maradásom sehol e világon,
Akár milyen jól megy sorsom, mégis haza vágyom!

Válasz

A virágos temetőben, zöldellő fa ágán,
Rigó gunnyaszt szomorúan, egymagában, árván.
Édes párját szólítgatja, keservesen, szívet tépőn sírva,
Fáj a lelke, tudja, érzi: nem jön soha vissza.

Ne reménykedj rigó madár, hiába is várod,
Mindörökre elhallgatott dalos ajkú párod.
Szárnyát szegi minden madár, ez az élet könyörtelen rendje,
De dalaik mindörökké élnek a szívekbe'!

Szövegiró: Dr. Vargáné Kikli Anikó
Zeneszerző: Kikli Tivadar.

Válasz

Tisztelt Balyi Ferenc Úr! Ezt melyik nótához találta? Az Irigylik a vagyonomat ciműhöz?
Köszönöm válaszát!

Válasz

Piros pünkösd vasárnapján,hajnalhasadáskor,
Nagyobb volt a mi szerelmünk,mint valaha máskor.
Azt gondoltam a mennyország közelebb jött hozzám,
Piros pünkösd vasárnapján csókolt meg a rózsám.

Piros pünkösd vasárnapján,hajnalhasadáskor,
Meddig kell még szerelmedre mindhiába várnom.
De mióta nem kapok hírt,levelet sem tőled,
Nékem az is boldogság,ha álmodok felőled.

Válasz

Tisztelt Gyimóthi Úr
Ehhez a gyönyörű nótához találtam harmadik versszakot,Létezhet több is?

Nincs már többé fehér rózsa ezen a világon,
Nincs több kislány,kinek higgyek,ezen a világon.
Mert csak ő volt,vele együtt elszállt minden álom,
Azóta csak egyedül a jó Istent imádom.

Előzmény

Válasz

Irigylik a vagyonomat,pedig nincsen egyebem,
Csak a babám két szép szeme,a világon mindenem.
Ilyen két szem soha nem volt,benne ragyog a kék mennybolt valamennyi csillaga,
Ha bezárul az a két szem,én felettem de sötét lesz valamennyi éjszaka.

Olyan vagyok mint egy vándor,ki utcahosszat kéreget,
Házról-házra megugatnak,belém kötnek az ebek.
Hogyha jön a csikorgó tél,megszaggatja a hideg szél ócska,kopott ruhámat,
Ne nézd az én koldusságom,mert mindenem a világon kicsi rózsám csak te vagy.

Válasz

Puszta csárda,kis ablakán kihangzik egy nóta,
Abban mulat a szeretőm tegnap este óta.
Cigány húzza a fülébe a szomorú nótát,
Verje meg a nagy jó Isten azt a hűtlen kislányt.

Engedjetek,hadd mulassak egyet utoljára,
Hadd fojtsam a bánatomat ebbe a pohárba.
Cigány mellett,jó bor mellett fogok én meghalni,
Mert engem egy barna kislány tanított meg sírni.

Válasz

Fráter Béla:

Majd megtudod mikor lesz az esküvőmnek napja,
Majd amikor megkondul a nagytemplom harangja.
Letépek egy őszirózsát,elküldöm én tehozzád azt csendben,
Fogadd el a bús emléket,viseld neki gondját,
Emlékezz a múlt időkre,amikor még én is jártam hozzád.

Barna kislány elraboltad a szívemet tőlem,
Nem érdeklődsz,nem is akarsz hallani felőlem.
Pedig imádkoztam sok álmatlan éjszakámon,csendben,
Fogadd szavad,amit mondtál,hogy te szeretsz engem,
Elmondja egy könyvbe préselt halvány színű őszirózsa néked.

Válasz

Nem látlak én téged többé soha-sohasem,
Te sem látod mikor könnyes a két szemem.
Nevedet hiába mondom,könnyeim hiába ontom,harcok mezején,
Valahol tetőled távol,ott ahol senki sem gyászol,ott halok meg én.

Nem lesz majd tenyérnyi föld sem puszta síromon,
Elesett bajtársak teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni,síromra nem borul senki,senki aki él,
Tavasz sem fakaszt rám zöldet,elhordja rólam a földet messze majd a szél.

Az édesapámtól hallottam,betiltott háborús nóta.

Válasz

Maros menti kis temető,nóta is van róla,
Ott fogok én megpihenni ha majd üt az óra.
Szívesen meghalnék szép Erdély-országért,
Meg azért a kócos hajú székely barna lányért.

A puskám is ott hagytam a Csíki-hegyek alján,
A kardom is összetörtem a Hargita alján.
Mindent odaadnék szép Erdély-országért,
Meg azért a kócos hajú székely barna lányért.

Ha meghalok nefelejcsből fonják koszorúmat,
Tűzzétek fejfámra a sastollas kis csákómat.
Írjátok fejfámra:meghalt a hazáért,
Meg azért a kócos hajú székely barna lányért.

Válasz

Csendes éjjel a táborban elmerengek a tűz mellett,
Köröttem az éjszakában bajtársaim szenderegnek.
Előveszem a zsebemből és amikor senki sincsen aki lássa,
Rácsókolom a lelkemet egy hervadó rózsaszálra.

Ha egy golyó szíven talál ott a véres sivatagban,
Az utolsó leheletem a te neved súgja halkan.
És amikor eltemetnek szuronyomat tűzzék fel a keresztfámra,
Szurony mellé szép csendesen kössenek egy rózsaszálat.

Válasz

Kiegészítés a ma és tegnap feltett szövegekhez:

Búzavirág kékje...Kárpát Zoltán-Németh Gyula; Gergely Anna énekelte,
Szőke lány a rózsám...Dóczy József; Pere János énekelte,
Bojtár volt az öregapám...Szalai István-Nádasdi Géza; Kovács Lajos énekelte,
De jó lenne mindent...Hidas József-Kalmár Tibor; Szőnyi Gitta énekelte,
Minden ember, aki csak él...Oláh Kálmán-Szerdahelyi János; Solti Károly énekelte,
Az a sok-sok csillag...Tasnády László-Marcali Frigyes; Zentai Anna énekelte,
Dalolgatok úgy, mint régen...Szerdahelyi J.-Szalai L.-Imre I. ; Lente Lajos is énekli,
Úgy szeretném elfeledni...Babos Károly-Pyber Elek; Szalai László énekelte,
Mért borul az erdő zöldbe...Dévény Jenő-Deák Rózsa; Szántai Ildikó énekli,
Parancsold meg a szívemnek...Csizmadia Imre-Nádasdi Géza; Szántai Ildikó énekli,
Nem kaptam én semmit ingyen...Szántó Ferenc-Z.Horváth Gyula; Szentendrei K.
Tele van a kertem...Diószegi Sándor-Csatáry Kálmán; Szentendrei Klára énekelte,
Volt egy tavasz, olyan csodás...Petró István; Szentendrei Klára énekelte,
Feljött már a vén öreg hold...Horváth Ferenc; Takács Béla énekelte,
Jó volna a bánat elől...Fejes Imre; Talabér Erzsébet énekelte,
Ne gondold, hogy eltemeted...Morvay Károly-Tóth Ödön; Szentendrei Klára énekli,
Egy csillaggal szegényebb lesz...Balázs Árpád-Antal Iván; Kalmár Magda énekli,
Engemet még nem szeretett...Seress Rezső;
Egy szerelmes hajnalórán...Csűry Sándor-Drucker Ferenc; Csűry Edit énekelte,
Gyere cigány, öreg cigány...Beliczayné Thierry Jolán; Kalmár Pál énekelte,
Ha majd el kell mennem tőled...Morvay Károly-Jolsvay Vilmos; Jolsvay Vilmos énekelte,
Gyere prímás jó barátom...Nyári László-Rakk István; Melis György énekelte,
Hej fellegek, fellegek...Buday Dénes-Babay József; Sárdy János énekelte,
Lehullott a csillogó hó...Kondor Ernő; Kalmár Pál énekelte.

Énekli-énekelte=felvételei között. ,,nótáspapa"

Válasz

Szilágyi Béla

Valamikor fehér rózsa volt az én virágom,
Amikor még te voltál az üdvöm, mennyországom!
De mióta a lelkemet összetépted, mint egy hervadt rózsát:
Azóta csak álmaimban járok el tehozzád!

Néha-néha álmaimban fehér rózsát látok,
És ilyenkor még neked is mindent megbocsátok!
De amikor felébredve megtudom a gyötrő valóságot:
Felzokog a lelkem, mikor fehér rózsát látok!

Veress Zoltán énekelte

Szövege: ,,Az Aranybika nótáskönyve" c. szöveggyűjteményben. ,,ntáspapa"

Válasz

Fejes Imre-Balázs Gyula:

Volt egyszer egy vasárnapom,akkor nyíltak ki a rózsák éppen,
Akkor láttalak meg téged kiskertednek kellős közepében.
Te is köztük virág voltál,talán szebb is mint a nyíló rózsa,
A jó Isten úgy teremtett virágot hogy arcodat meglátta.

Volt egy másik vasárnapom,akkor hervadt éppen el a rózsa,
Vele mentél,nem maradt más a szívemben csak ez a bús nóta.
A jó Isten mért teremtett rózsát hogyha csak hervadás várja,
Virágomat mért vitted el,beteg szívem majd meghal utána.

Válasz

Búzavirág kékje felnevet az égre,
A ragyogó napfény mosolyogva néz le.
Minden olyan boldog,nincs szív amely árva,
Az egész mindenség szerelmes a nyárba,szerelmes a nyárba.

Aranyködben úszva hullámzik a búza,
Kinyílott a mályva,szívem visszahúzza.
Ott vár rám egy legény,boldogság és béke,
Ott a szerelmünknek sohasem lesz vége,sohasem lesz vége.

Válasz

Köszönöm gyors válaszát BF

Előzmény

Válasz

Valamikor feher rozsa volt a boldogsagom.
Valamikor..
Összetörted a szivemet mint egy hervadt Rozsat,
azota csak almaimban jarsz te el enhozzam.
Sajnos tovabb nem tudom,de ez egy nagyon szep öreg Magyar nota!

Válasz

Gyere prímás, jóbarátom, hallgass reám néhány szóra.
Emlékszel-e, tudod-e még, hogy szólt az a régi nóta.
Sokszor húztad bánatosan, késő éjszakákon.
Amikor egy kislány miatt elkerült az álom.

Muzsikálj most eltűnt nyárról, múló vágyról csendben szépen.
Ifjúságunk, színes álmunk messze elszállt réges-régen.
/:De az a csók a legelső most is ég a számon.
Az a leány, kit szerettem, már csak egy szép álom.:/

Szövegírók: Rakk István

Zeneszerzők: Nyári László

Válasz

Ha majd el kell mennem tőled,elmegyek én ha neked így könnyebb,
Tudom hogy a búcsúzásom nem fáj majd és elfelejtesz könnyen.
Félre dobod,eltaposod minden álmom,minden reménységem,
Azt is elfelejted egyszer,hogy lángoló szerelemmel szerettelek téged.

Ki tudja hogy tőlem a sors merre sodor,hová visz a végzet,
Vajon boldog leszel-e majd azzal akit néked ád az élet.
Amikor majd árva szíved gyötri a sors elhagy minden téged,
Az akit te nem szerettél,ott valahol messze,csendben,együtt zokog véled.

Válasz

Kedves MM!Kérnék némi segítséget,nálam mindkét nóta csak Így szerepel:"Gyere prímás..."A szerzőket keverem,egyiknek Jancsó Gábor,másiknak Nyári László-Rakk István.Segítségét nagyon köszönöm BF

Válasz

Gyere prímás,jó barátom,hallgass reám néhány szóra.
Emlékszel-e,tudod-e még,hogy szólt az a régi nóta.
Sokszor húztad bánatosan,késő éjszakákon,
Amikor egy kislány miatt elkerült az álom.

Muzsikálj csak eltűnt nyárról,múló vágyról,csendben szépen,
Ifjuságunk,színes álmunk messze elszállt réges-régen.
De az a csók,a legelső,most is ég a számon,
Az a leány kit szerettem,már csak egy szép álom.

Válasz

Gyere prímás,hű barátom,cudar kedvem támadt,
Húzd annak a szép asszonynak a legszebb nótámat.
Hadd,érezze,minden sorát csak őneki írtam,
Szerelmemet,bánatimat,mind-mind belesírtam.

Kikacag csak,nem lesz enyém,jól tudom azt én is,
Szerelmes új nótáimat hozzá írom mégis.
Másfelé visz életútja,máshoz köti sorsa,
Nékünk prímás nem maradt más,csak néhány új nóta.

Válasz

Gyere cigány,öreg cigány,húzd el nékem a nótámat,régit,
Zokogjon a hegedűhúr,könny peregjen az orcámon végig.
Húzzad azt mit régi este halkan húztál a fülembe,
Hagy tudja meg az a régi,ha nem üzenek is néki,még sincs elfeledve.

Búcsúzik a fecskemadár,vége már a tarka,színes nyárnak,
Sárgulnak a falevelek,hajamban is ezüst ősz-szálak.
Húzzad azt a régi búsat,csak a régit,ne húzz újat,
Ha visznek a temetőbe fehér csipke szemfedővel,akkor is ezt húzzad.

Válasz

Egy szerelmes hajnalórán Barna Pista búcsút intett párjának.
Nem tudta,hogy faluvégen a legények nagy haraggal rá várnak.
Jaj de hogyha tudta volna,arrafelé nem ment volna,
Árván hagyott szerelmese sose borult volna az ő sírjára.

Ne bánkódj már cigány leány,jobb vagyok én a te Barna Pistádnál.
Vigasztalást nyújtok neked,ha jó leszel s megvársz este a tónál.
Jaj de sokan vigasztalták,mindahányan cserben hagyták,
Nappalonként szegény árvát hangos szóval,kacagással gúnyolták.

Elmúltak az ifju évek,elhalványult Barna Pista emléke.
Ráncos arcú cigány asszony átkot szór az egész világ fejére.
Átkozza a maga sorsát,visszasírja Barna Pistát,
Éjszakánként virág helyett könnyeivel díszíti fel a sírját.

Válasz

Engemet még nem szeretett senki fia, lánya,
Én vagyok a falunak egy kidobott árvája,
Nincs énnekem szép szeretőm, senkinek sem kellek,
Csak egyedül Sajó kutyám tűr még maga mellett.

Szombat este a fonóban dalolnak a lányok,
Felkináltam a szerelmem, hogy eljárok hozzájuk,
Mindegyik csak kinevetett, egyiknek sem kellek,
Az a komisz Sajó kutyám, megugatott engem.

Hát mérgemben mit csináltam? Végigvágtam rajta,
Mért ugatja a gazdáját ez az ebafajta,
Sajó kutyám elandalgott a kerités mellett,
Igy hát most már magam vagyok, a kutyámnak sem kellek.

A szerzőt nem ismerem, Tordai Samu zenekara énekelte.

Válasz

Balázs Árpád-Fényes Lóránd:

Egy csillaggal szegényebb lesz nemsokára az égbolt,
Lehull róla az a csillag amelyik a miénk volt.
Eltűnik a semmiségben,nyomára sem akadnak,
És új csillagot keresel majd más leánnyal magadnak.

Valamikor mégis-mégis,ha eszedbe jutok én,
S vágyol ölelő karomba,vágyak holdas éjjelén.
Talán akkor az a csillag néked újra felragyog,
S elvezeti a lelkedet oda ahol én vagyok.

Válasz

Álmaimban az éjszaka újra nálad voltam,
Azt a pici piros ajkad forrón megcsókoltam.
Nem is tudom mért szállott el az az édes álom,
Talán azért hogy utána százszor jobban fájjon.


Életemben én még boldog nem sokáig voltam,
Szerelmemet egy asszonyra mind elpazaroltam.
Azt hittem hogy engem szeret,nem is gondol másra,
Most hogy elment úgy érzem,hogy meghalok utána.

A szerzőt nem ismerem, Tordai Samu zenekara énekelte.

Válasz

Ne gondold, hogy eltemeted szívedben az első boldog álmod,
Ne gondold, hogy az utadat nálam nélkül rózsák között járod,
Ne gondold azt, hogyha elhagysz, boldog leszel majd valaki mással,
Nem lehet a boldogságot eltemetni hangos mulatással.

Hívjál vissza, amikor majd bánattól lesz könnyes a két orcád,
Én majd mindent megbocsájtva igaz szívvel térek vissza hozzád,
De ha nem hívsz, hogyha nem vársz, az utcátokat mindhiába járom,
Cigány mellett nótaszóval temetem az első boldog álmom.

Szövegiró: Tóth Ödön
Zeneszerző: Morvay Károly.

Válasz

Jó volna a bánat elől, mint a sóhaj messze-messze szállni.
Tőled, akit úgy szerettem, ha meguntál, örökre elválni.
Elviharzott szerelmedtől, nem várni több hazug boldogságot,
Talán holnap éjszakákon eltemetni, elsiratni minden hazug álmot.

De kár, hogy a boldogságot nem tanítja a világon senki.
De szívesen megtanulná szegény szívem, hogy kell boldog lenni.
Mért is kellett hat nap alatt összecsapni ezt a nagyvilágot?
Nem tudom, hogy a teremtő, mért felejtett ki a szívből
minden boldogságot?

A szerzőt nem ismerem, Talabér Erzsébet énekelte.

Válasz

Feljött már a vén öreg Hold, ezüst fátylat borított a tájra
minden ember nyugodni tér, aludj te is szívem szép virága
féltő gonddal vigyázok rád te vagy lelkem minden boldogsága
mesebeli tündér kertem gyönygyharmatos nyíló virágszála.

Aludj, aludj drága kincsem álmodj szépet gyönyörü virágom
álmaidra angyalok közt játszadozó testvérként vigyázunk
és majd ha a Nap sugára aranyat szór rózsás párnácskádra
ébredj majd fel kicsi szívem egy békésebb, boldogabb világra!

Szerző: Horváth Ferenc.

Válasz

De szeretnék,de szeretnék fenyőfaág lenni a nagy erdőben.
Hogy a rózsám,édes rózsám két kezével tüzet rakna belőlem.
Felgyujtanám ezt a betyár világot,
Néked adnám mind a nyíló virágot.
De szeretnék,de szeretnék fenyőfaág lenni a nagy erdőben.

De szeretném,de szeretném megcsókolni a meggyszínű kis szádat.
Megölelni,megölelni a hófehér,a bársonyos szép vállad.
Megáldanám ezt az egész világot,
Néked adnám mind a nyíló virágot.
De szeretném,de szeretném megcsókolni a meggyszínű kis szádat.

Válasz

Volt egy tavasz olyan csodás, amilyet a világ sose látott,
Úgy még soha nem nyilt virág, olyan szépek nem voltak az álmok,
Szerelemről dalolt a sziv, ezer pille mámorosan játszott,
Megköszönöm a nagy csodát, te hoztad el azt a boldogságot.

Nyilt azóta ezer virág, tavasz is volt az ég tudja, hányszor?
Vannak ma is olyan csodák, amiktől az ember szive lángol,
Szerelemről dalol a sziv, ezer pille mámorosan játszik,
Mégis ez a tavasz talán, csak nem olyan, mint volt az a másik.

A szerzőt nem ismerem, Szentendrei Klára gyönyörű szép nótája volt.

Válasz

Tele van a kertem orgonavirággal.
Tele van a lelkem szerelem dalával.
Hajlékom az égbolt, ablak nincsen rajta.
Takaróm az árnyék, lomb a fejem alja.
Madarak tanítnak szerelemre, dalra, szerelemre, dalra.

Kérdezem a széltől meg a napsugártól.
Elszakadsz-e tőlem mint levél az ágtól?
/:Borongós az égbolt, felhők gyűlnek rajta.
Ijesztő az árnyék, fű a fejem alja.
Varjak károgása nem fakaszt már dalra, nem fakaszt már dalra.:/

Szövegiró: Csatári Kálmán
Zeneszerző: Diószegi Sándor.

Válasz

Nem kaptam én semmit ingyen,megfizettem érte.
Kisemmizett ez az élet mindig jót igérve.
Vártam én a boldogságra,többet is mint mások.
Ha majd egy kis vendég volt,csak gyorsan odébb állott.

Nem kaptam én semmit ingyen megadtam az árát.
Másképp jelent eddig minden vágyam szép virágát.
/:De te jöttél s ezért szebbet nem mondhatnék másat.
Valóssággá teszem én is szíved minden álmát.:/

Szövegiró: Z. Horváth Gyula.
Zeneszerző: Szántó Ferenc.

Válasz

Parancsold meg a szívemnek ne szeressen téged!
Bánatomban soha többé ne könnyezzen értem!
Ne daloljon kérd meg,minden énekes madárnak.
És tavasszal,hogy kinyíljon értsd meg a világgal.

Parancsold a csillagoknak,oda fenn az égen!
Ne ragyogjon,ne csillogjon egysem olyan szépen
/:Mert az ég fenn úgy ragyogna,mint a szemed fénye.
Hiába is tiltanád meg,szívem dobban érted.:/

Szövegiró: Nádasdi Géza
Zeneszerző: Csizmadia Imre.

Válasz

Mért borult az erdő zöldbe, mért bontja ki puha szirmát
a bimbó az ágon?
Mért remeg a harmat cseppje, hajnalban a szunnyadó virágon?
Nem tudom, hogy miért ragyog a csillag is, a napsugár
oda fenn az égen?
Azt se tudom mindörökre, olyan nagyon, olyan forrón
nem tudom csak érzem.

Nem kérdezem enyém vagy-e, szeretsz-e úgy mint én téged?
Ne is beszélj róla.
Úgy is tudom, úgy is érzem nincs szükség az igéretre, szóra.
/:Ha szerelmünk mégsem lesz más, mindent soha be nem vallott,
el nem múló álom.
Akkor is az igéretem, mindörökre csak te maradsz
az én boldogságom.:/

Szövegiró: Deák Rózsa
Zeneszerző: Dévény Jenő.

Válasz

Úgy szeretném elfeledni a sok édes, boldog órát,
A két karod ölelését, piros ajkad égő csókját,
Azt a sok-sok piros rózsát, azt a sok-sok könnyes nótát,
De szeretném elfeledni, hogy a szivem megrabolták.

Eltemetnék, elfednék, mindent, ami mesél rólad,
A szép szemed ragyogását, hazug könnyed, hazug szódat,
De nem tudlak elfeledni, hozzád megyek úgy, mint régen,
És még azt is megbocsájtom, hogy te mindig hazudsz nékem.

A szerzőt nem ismerem, Szalay László énekelte.

Válasz

Dalolgatok úgy mint régen, mintha boldog lennék,
Pedig az én boldogságom, csak egy fájó emlék.
Szerettem egy barna asszonyt, azt se tudom él-e?
Látom-e még valamikor, egyszer vissza tér-e?

Mindenkivel elhitetem nem fáj ez már nékem.
Azt a hűtlen, barna asszonyt elfeledtem régen.
/:Tagadom a bánatom is, de hiába minden.
Annak aki egyedül él boldogsága nincsen.:/

Szövegiró: Szalai László
Zeneszerző: Szerdahelyi János.

Válasz

Az a sok-sok csillag odafenn az égen,
Egy-egy fénylő könnycsepp, mit hullattál értem.
Az a síró szellő, mely a földet járja,
Drága édesanyám, a te áldott lelked,
Értem szálló féltő, fájó sóhajtása.

Hogyha minden nótát csak rólad dalolnék,
Hogyha minden kertet földig letarolnék,
/:Azok virágait mind tenéked adnám.
A te jóságodat véle meghálálni.
Még akkor sem tudnám, drága édesanyám.:/

Szövegiró: Marcali Frigyes
Zeneszerző: Tasnády László.

Válasz

Minden ember, aki csak él boldogságot óhajt
Hogy is tudnánk kimondani a sok fájó sóhajt.
Minden ember arra vár, hogy legyen meleg fészke,
És az életét a párjával szeretetben, boldogságban élje.

Én is, mint a többi ember boldogságra vágytam.
Ki hitte, hogy másé leszel s én hiába vártam,
Mert akinek nincs senkije, nincsen igaz párja,
Az olyan, mint kóborkutya, az életét oly egyedül járja.

Szerző: Szerdahelyi János.

Válasz

Hát ezt a Székelyföldről szóló Solti nótát kicsit elkapkodtam.
Már megvan a klubban.
Elnézést érte.
Mindegy....akkor is gyönyörű nóta.
Kellemes hétvégét.

Válasz

A legutóbbi nótámhoz kiegészités: Mikor két sziv összedobban.

Válasz

Hidas József-Kalmár Tibor:

De jó lenne minden,mindent elfeledni
Fájó,bús emléket örökre temetni.
Hogy a legszebb asszony csókja itt égett a számon,
Milyen kár hogy elmúlt,mint egy régi álom.

De jó volna mindent,mindent elfeledni,
Bánatok utcáján fütyörészve menni.
Búcsúzóul némán,hosszan csókolni a szádat,
Aztán hagyj itt ha tudsz,nem sírok utánad.

Válasz

Mielőtt még lejárna a beküldési határidő...
Leporoltam egy muzeális B100-as Tesla szalagos magnót
...és ezt találtam az ezer közül a legszebbnek:

Esküvő van a faluban harangoznak szépen
A kis falu ott fekszik a régi határ szélen
Most esküszik a falunak a legszebbik lánya
Mint egy álom olyan fehér a selymes ruhája
Büszke kemény székely legény lesz a szíve párja
A templomi cécó végét mind a kettő várja
Ott van már a cigány banda pengeti a húrját
Hogy aztán a magyar nótát három napig nyúzzák
//Odalenn a magyar nóta, nagyon halkan szól azóta
Hiába is tesznek róla
Titkon, lopva, félve, halkan
Mégis szól a magyar nóta.//

Felköszöntik az ifjú párt számtalan pohárral
És a bortól a jó kedvük magasabbra szárnyal
Halkan szól csak a hegedű vigyázni kell rája
meg ne hallja az oláh, mert nagy annak az ára
Suttog csak a muzsikaszó, nincs is dínom-dánom
De a legény így kiállt fel ám ma azt se bánom
Hallja meg az Úr Isten is, cigány te meg húzzad
Magyar nótát húzzál nékem vígabbat meg búsat
//Odalenn a magyar nóta nagyon halkan szól azóta
Hiába is tesznek róla
Titkon, lopva, félve, halkan
Mégis szól a magyar nóta//

Községházán szurony között ül a legény árván
Elvitték a menyegzőről bilincs van a lábán
Nagy bűne van a szegénynek bitó is jár érte
Cigánytól a magyar nótát hangosabban kérte
Sápadt arcú bírák elé büszkén oda vágja
Magyar vagyok annak pedig magyar a nótája

Másnap aztán elhantolták az acél golyóval
Éjjelenként a cigány is ott sír a vonóval
//Odalenn a magyar nóta most egész halkan szól azóta
Hiába is tesznek róla
Titkon, lopva ott a síron
Mégis szól a magyar nóta//

Sajnos a szerzőket nem ismerem.
Az én szalagos magnómon Solti Károly előadásában van meg.

Válasz

Bojtár volt az öregapám,az apám is nékem,
A világon én is csak úgy bojtár módra élek.
Nem cserélek senkivel sem széles e világon,
Amikor a galambomat két karomba zárom.

Az én hazám odakünn a végtelen nagy róna,
Ott ahol a kis furulyán szépen szól a nóta.
Fejem felett pacsirta zeng,felujjong a lelkem,
Tudja meg az egész világ milyen boldog lettem.

Válasz

Nyíló fehér őszirózsa te voltál az álmom,
Még is elszorul a szívem,ha virágod látom.
Amikor még bimbó voltál azt hittem hogy esküvőre nyílsz ki,
Az óta már virág-feje fehér szirmát egy kis sírra hinti.

Hulló fehér őszirózsa nem tudok rád nézni,
Nem birom a gyötrő múltat újból felidézni.
Nem jutott a boldogságból nékem semmi sohasem az ágán,
Isten veled fájó emlék,isten veled fehér őszirózsa.

Válasz

Dóczy József:

Szőke lány a rózsám,szőke lány,
Piros rózsa nyílik az ajkán.
Aranyból van néki minden haja szála,
Széles e világon nincs párja.

Menyecske lett már a szőke lány,
Liliom szín arca halovány.
Ha leánynak szép volt,menyecskének még szebb,
A csókja is százszor édesebb.

Válasz

Kárpát Zoltán-Herodek Sándorné:

Sose tudtam eddig milyen szép az élet,
Mióta ismerlek,csak azóta élek.
Szívem a szíveddel lágyan összedobban,
Szeretlek,szeretlek napról-napra jobban.

Lelkemről a múltat végképp letöröltem,
Édes,örök ,izzó nyár van körülöttem.
Az egész nagy világ mámorító szép lett,
Benned öleltem át a nagy mindenséget.

Válasz

Lehullott a csillogó hó,fehér könnye ráborult a tarlóra,
Asszony lett egy szőke kislány,az életem nem ér semmit azóta.
Sír a szívem,sír a lelkem,gyógyítsa meg a jó isten kegyelme,
Hej,ha az a csókos asszony ha az enyém,csak az enyém lehetne.

Lehullott a csillogó hó,oszt eltakarja ezt a sötét világot,
Nem várom én már a tavaszt,hiszen úgy sincs kinek szednék virágot.
Sír az erdő,sír a mező,mintha minden,minden engem temetne,
Hej,ha az a csókos asszony ha az enyém,csak az enyém lehetne.

Válasz

Volt egyszer egy álmom,gyönyörű szép álmom,
Azt álmodtam rólad,hogy te lettél a párom.
Volt egy kicsi fészkünk,ott boldogan éltünk,
Egymást csókolgatva szép álmokat szőttünk.

Hogyha ez az álom valóságra válna,
Nálam a világon boldogabb nem járna.
A mi kicsi fészkünk isten háza lenne,
És te kicsi szentem a főoltár benne.

Válasz

Hisz meghallgatják fönt a magyar anyákat,
Imádkozzon értem anyám vasárnap.



Az előző nóta két utolsó sora,nagyon sajnálom sorváltáskor a mehet ikonon volt a gomb mikor kattintottam.

Válasz

Hótakaró borítja a muszka földet szerteszét,
Megremeg a föld amerre magyar honvéd lába lép.
Vér folyik a hómezőre,de a honvéd csak előre menetel,
Sok év,orosz éccakába csak a halál muzsikája énekel.

Édesanyám,drága lelkem,ne sirasson soha engem,ne féljen,
Legyen büszke a fiára,hisz haza térek nemsokára,remélem.
Valahol a Dnyeszter partján sír a szél,
Orosz földre ráborult a hideg tél.
Édesanyám azt üzenem magának,
Menjen el a kis templomba vasárnap,
Boruljon az oltár elé csendesen,
Mondjon el egy Miatyánkot helyettem,

Válasz

Hej fellegek,fellegek,de messzire szálltok,
Vigyétek el a szívem,oda hol megálltok.
Tegyétek le a babám tiszta tornácára,
Hogy a baját,nagy bánatát ő is lássa.

Hej te dalos pacsirta,de könnyű is néked,
Eztet a nagy világot dalolgatva nézed.
Szállj le az én rózsámhoz,dalold a fülébe,
Hogy a szívem szerelemmel dobog érte.

Aki szeret igazán,soká tud az várni,
Nem is tud az sohasem a más utcáján járni.
Istenem én mégis a más utcáját járom,
Keresem a magamét,de nem találom.

Válasz

Valahol egy kis faluban sírnak most a lányok,
Könnyes lesz az én szemem is ha gondolok rájok.
Csendes esti tábortűznél úgy elfog a bánat,
Én istenem látom-e még jó édesanyámat?

Orosz földön,a,Don mentén vérvirágok nyílnak,
De sok derék honvédnek már mindhiába írnak.
Hiába is várja őket a szép magyar róna,
Zöld pázsitos sírhant alatt álmodoznak róla.

Válasz

Mint tegnap:
Mikor két szív összedobban: Zene és szöveg: Pápai Molnár Kálmán;
Akinek a szíve sajog: Zene és szöveg: Nádor József;
Kis kertemnek kis lakója: Zene és szöveg: Mellétey Magda;
Rózsaszínű virágoskert: Zene és szöveg: Pásztorka Sándor;
A ,,Ki tudná leírni" és a ,,Te voltál az első, akit" c. nóták szerzőit sajnos én sem ismerem.
Tisztelettel ,,nótáspapa"

Válasz

Mikor két összedobban az angyalok örülnek az égben,
Kinyilnak a piros rózsák a mennyország virágos kertjében,
Összekötik a két szivet, mind a kettőt ledobják a földre,
Nézik, nézik a magasból, hogy az úton melyik törik széjjel.

Valakinek a szivével az enyém is összedobbant régen,
Hej de akkor hideg tél volt, piros rózsák nem nyiltak az égben,
A Földre is úgy indult el, rózsák nélkül töviseken járva,
Az én árva, bús szivemnek, még az úton elveszett a párja.

A szerzőt nem ismerem, S. Biró Antal énekelte.

Válasz

Akinek a szive sajog, a kesergő, bús hegedű szóra,
Aki vágyik egy megértő, boldogitó, tiszta fehér csókra,
Boldogtalan éjszakákban, a világot szomorúan járja,
Nótás lelkű igaz ember, nem való a mostani imákba.

Réges-régen én is vágytam, egy-egy tiszta boldogitó csókra,
A lelkem is felzokogott a kesergő, bús hegedű szóra,
Madárdalos csicsergéssel vártunk egy-egy hajnalhasadásra,
Nótás szivű igaz ember nem való a mostani imákba.

A szerzőt nem ismerem, S. Biró Antal énekelte.

Válasz

Szilágysági gyönyörű határon
Sétálgattam virágos batáron
Tele volt a kamra, fészer,
Tele volt a zsebem pénzzel, volt paripám, három
A szilágysági gyönyörű határon.

Nem sajnálom teli kamarámat
Sem a három szilaj paripámat
Egy a vágyam, egyéb semmi
A fő utcán végigmenni, vígan, gyalogszerrel
Mint, ahogyan haza megy az ember.

Szövegiró: Farkas Imre
Zeneszerző: Balázs Árpád.

Válasz

Ki tudná leírni a te szépségedet?
Hiába próbálom, nem lehet, nem lehet.
Ha rózsavíz volna az én író tintám,
Képedet leírni még akkor sem tudnám.

Hajnali csillagba mártanám a tollam.
Amitől a szemed, még sem lenne olyan.
Liliom harmattal írnám a termeted,
Hiába próbálom, nem lehet, nem lehet.

A szerzőt nem ismerem, Puskás Sándor énekelte.

Válasz

Kiskertemnek kis lakója, aranyos madárkám,
Az a leány mért nem jön el, mért hagy ilyen árván?
Mondd el néki, ha arra szállsz, nyilik már a rózsa,
Azt is mondd meg, el ne feledd, hiányzik a csókja.

Korán reggel a madárka, dalolta az ágon,
Olyan leány, mint a tied, nincs a nagy világon,
Szerelem él a szivében, csókod ég a száján,
Ne mondd tovább, sirig várom, aranyos madárkám.

A szerzőt nem ismerem, Pere János énekelte.

Válasz

Te voltál az első akit nagyon megszerettem
Te voltál az első, kiért fáj a szívem, lelkem
Álmaimban veled voltam, jaj, de boldog voltam
Reggel, délben, késő este érted imádkoztam.

Piros rózsát, fehér rózsát egy csokorba szedtem
Egy gyönyörű szőke kislány ablakába tettem
Piros rózsák, fehér rózsák mondjátok meg néki
Nem kell nékem rajta kívül soha, soha senki.

A szerzőt nem ismerem sajnos, több előadó is énekelte. Pl: Pécsi Kiss Ágnes, Biszák Júlia.

Válasz

Rózsaszinű virágoskert az édesanyám lelke,
A virágot, imádságot szép csokorba szedte.
Piros rózsa ablakában, szivében a sok gyönyörű nóta,
Csak arra kért, hogy a sirján majd mindig legyen rózsa.

Édesanyám nem vihetek rózsát többé néked,
Eladtad a kicsi házad, a virágos kerted.
Nem maradt meg más egyedül, a te sok szép, gyönyörű dalodnál,
Elmondom majd imádkozva, anyám a sirodnál.

A szerzőt nem ismerem, Pásztorka Sándor énekelte.

Válasz

*A jó időt, ha elhozza már.

Válasz

Verőfényes őszi nap volt, elköltöztem kis falumból, egyszer nagyon régen,
Úgy emlékszem vasárnap volt, édesanyám gyönyörű volt, kinn a falu végen,
Zsebkendőjét lobogtatta, búcsúzásnál sirva mondta, úgy imádlak,
Tavasszal a fecskemadár, a jó időt elhozza már, éjjel nappal várlak.

Évtizedek gyorsan szálltak, jeges eső hulldogált a hideg, fagyos télben,
Nem él már az édesanyám, nem figyel rám az udvarán, úgy mint akkor régen,
Álmaimban édesanyám, angyalok közt vigyázz én rám, tudom, vár a mennyben,
Rózsaszinben vagy fehérben, édesanyám terit nékem, fönn a magas égben.

Szerző: Pásztorka Sándor.

Válasz

Tisztelt Gyimóthi Úr! Köszönjük a kiegészitéseket!

Válasz

Tisztelt Szolnoki János! Köszönöm a kiegészitést a Vágtató lovakkal cimű nótához!

Válasz

Ugye most már másnak mondod, hogy igazán szereted?
Ugye most már másra veted ragyogó szép szemedet?
Csókjaidat másnak adod, mást ölel meg a két karod, nem engem.
Azt az időt, boldog időt el kell ugye felednem,
Emlékét is el kell ugye temetnem.

Az a más is csak úgy csókol, csak úgy csókol, úgy imád?
Lábaidhoz rakja az is, akár az ég csillagát?
Hanem azért úgy titokban, tudom a múlt fel-fellobban szívedben.
Nem tud ő úgy veled sírni, ugye nem tud helyettem,
Ahogy sírtunk sírdogáltunk mi ketten.

SZÁVAY Gyula verse
DANKÓ Pista zenéje

Válasz

Templom mellett bogárhátú kis ház,
A tetején gólyamadár tanyáz.
Zöld akácfa hajlik az ablakra,
Édesanyám sírdogál alatta.

Édesanyám minek szültél engem?
Ha mindig a világba kell mennem.
Elég volna nekem az a kis ház,
Ahol az a gólya madár tanyáz.

Pósa Lajos verse
Dankó Pista zenéje

Válasz

Kiegészítés a ma feltett nótaszövegekhez:
Dankó Pista-Pósa Lajos: Darumadár gyere velem....Jákó Vera énekelte;
Dankó Pista-Pósa Lajos: A Rácz Pali hegedűje....Jákó Vera énekelte;
Fráter Lóránd-Zalár József: Régen lektam én e házban....Cselényi József énekelte;
Fejes Imre: Levelet hozott a postás....
Mészáros Pál-Kárász Cs. Ödön: Kint lakom én Kisperjésen....Szalai László énekelte;
Dr.Járossy Jenő: Fehér virágokkal van az oltár tele....
Fejes Imre: Nem hiszek a szerencsében...Bokor János és Nógrádi Tóth István énekli;
Diószegi Sándor-Z.Horváth Gyula: Valahol egy Nyírségmenti...Máté Ottilia énekli;
Diószegi Sándor-Z.Horváth Gyula: Keresek egy álmot....Máté Ottilia énekli;
Diószegi Sándor-Somogyi Zsolt: Holdvilágos éjszaka....Máté Ottilia énekli;
Mohácsi Vilmos-Z.Horváth Gyula:Köszönöm a boldogságot...Máté Ottilia énekli;

Válasz

Künn a pusztán, Átokházán születtem,
Se az apám, se anyám nem ismertem.
Jaj de átkos én előttem a világ,
Haldoklik a kalapomnál a virág.

Éjjel nappal az erdőben őgyelgek,
Keresem a fát, amelyre felkötnek.
Az áldóját, ha én azt megtalálnám,
A vármegye orra elől kivágnám.

DANKÓ Pista
szövege és zenéje

Válasz

Hej! Rácz Gyula, híres cigány azt a vígat húzzad!
Ne lássa most még az ég se hervasztó nagy búmat!
Hadd álmodjam vissza a szebb, boldogabb időket,
Mint ha most is ölelgetném szép kis szeretőmet.

Vígabban húzd Gyula pajtás, hej más az a nóta!
Hiszen tudod , hogy a lelkem választott azóta.
Szegény árva lett, mint az ősz leveletlen fája,
A jókedv csak tévedt madár, meghalni száll rája.

Húzzad Gyula szakadatlan, míg a vonód állja!
Ha elnyűtt is egyre húzzad míg marad egy szála.
Az én szívem az a kislány régen széjjel tépte,
Mégis, mégis, mégis most is majd meghalok érte.

BORSODY FRINTH László verse
DANKÓ PISTA zenéje

Válasz

Szolnoki János üzente 6 perce
felhasználó blokkolása
törlés
Elkövettem azt a hibát, hogy " Amikor én fehér hajú öregasszonyt látok..." nótát kétszer írtam be. Elnézést a szerkesztőktől és a nótás társaktól. Egyiket legyenek szívesek töröljék.
Köszönöm megértésüket.

Válasz
Szolnoki János üzente 10 perce
felhasználó blokkolása
törlés
Üzenem Csekő Józsefnek:
A vágtató lovakkal jártam az életben... nóta szerzői.
Vers: Sinkó Elemér
Zenéjét:ifj. Magyari Imre írta
Megtalálható: SZÓL A NÓTA sorozat 10. kiadás 52 oldal

Válasz

Nem hiszek a szerencsében én még sosem láttam,
Pedig én már az életben sokszor nagyon vártam.
Mert akinek a szerencse elkerüli házát,
Azt az embert az életben senkinek sem hívják.

Nem hiszek már az álmokban, sem a szerelembe',
Mind a kettő csak bánatot hozott a szívembe.
Hej pedig így álmok nélkül, mit sem ér az élet,
De jó is volt amikor még hinni tudtam néked.

A szerzőt nem tudom, Nógrádi Tóth István gyönyörű szép nótája volt.

Válasz

*Messze tűntél ifjú korom, szép világom.

Válasz

Valahol egy nyirség menti faluvégen,
Áll egy kis ház ott születtem, ott is éltem.
Csak én látom a legszebbnek, azt a lankás, kedves tájat,
Ott találtam szeretetre, ott zártam be a szivembe, mindörökre a hazámat.

Messze tűntél ifjú korom, szép virágom,
Messze sodort engem a sors, más országba.
Ott is volt, ahol nyilott rózsa, volt az égen ezer csillag,
Mégsem birtam idegenben, mert a nóták és a szivem miden este/mindörökre hazahivtak.

Tudom egyszer véget ér majd minden álmom,
De jó lenne szülőházam újra látnom.
De jó lenne ezt a kis dalt még egy esten eldúdolni,
Aztán szépen csendes szóval, arcomon anyai csókkal, mindenkitől elbúcsúzni.

A szerzőt nem ismerem, Máté Ottilia énekelte.

Válasz

Keresek egy álmot orgonavirágos tavasz éjszakákon,
Mint egy imádságot elsuttogom csendben a te neved százszor.
Nem felel rá senki hallgatnak a házak, szél rázza a fákat
Kitudja, hogy ő most kivel merre járhat, vajon kire várhat.

Keresek egy álmot ifjú korom édes bimbódzó virágát.
De már nem találom azt a csókos régit a kettőnk világát.
/:Emlék már itt minden megcsaltak az álmok mégis ide járok,
Megnyugszik a lelkem, hogyha haza vártok orgonavirágok.:/

Szövegiró: Z. Horváth Gyula
Zeneszerző: Diószegi Sándor.

Válasz

Holdbilágos éjszakában
Fülemüle száll az ágra
Azt dalolja, nincsen párja,
Ki az ágra mellé szállna.

Fülemüle vagyok én is
Volt szeretőm, elment mégis
Dalolok csak társra várva
Holdvilágos éjszakában.

A szerzőt nem ismerem, Máté Ottilia énekelte.

Válasz

Köszönöm a boldogságot, amit nékem adtál.
Köszönöm, hogy jóban-rosszban énmellettem voltál.
Köszönöm, hogy itt maradtál, szépre-jóra tanítottál mindig.
Talán meg sem érdemeltem, melletted én boldog lettem, s az maradok végig!

Köszönöm, hogy elviselted annyi sok hibámat.
Köszönöm, hogy vigasztaltál, ha rossz kedvem támadt.
Még akkor is rám vigyáztál, mikor terád nem gondolt már senki,
Nincs rá szó, hogy megháláljam, (hogy) az élet száz viharában, ember tudtál lenni!

Szövegiró: Z. Horváth Gyula.
Zeneszerző: Mohácsi Vilmos.

Válasz

Dalolgatok mintha mindig nótás kedvem lenne,
Mintha most is enyém volna egy asszony szerelme,
Csak egyedül én tudom azt, hogy egy idő óta,
Fáj a szivem, könnyeket csal szemembe a nóta.

Elhitetem mindenkivel, hogy semmi sem fáj itt benn,
De a percet megátkozom, mikor neki hittem,
Jobb lett volna elkerülni messze azt a tájat,
Ahol nekem nem terem más, csak keserű bánat.

Válasz

Vannak égő,fájó könnyek,amik nem a szemből jönnek.
De azoknál jobban égnek,jobban fájnak szívet tépnek.
Azt a könnyet nem is látják,azt az embert nem is szánják.
Az ilyennek az a híre,nem tud sírni jól a szíve.

A fájdalmat jobban érzi,akiknél a szív így vérzik.
Százszor inkább fáj a bánat,bú és panasz jobban támad.
/:Akkor inkább az a másik,jobb ha a szem könnyben ázik.
Mint,hogy benn a lélek mélyén,megszakad egy húr a végén.:/

A szerzőt sajnos nem ismerem, Madarász Katalin énekelte.

Válasz

Nem átkozlak érte, ha te el is hagytál.
Csapodár se lennék, ha te meg is csaltál.
Ha te gyűlölnél is, én szeretlek téged.
Éld csak a világod, én meghalok érted.

Bolyongok az erdőn, kószálok a réten.
Ami nekünk szép volt, szomorú az nékem.
/:Álmom, hitem,vágyam, mind ott maradt nálad.
De, ha visszajönnél, visszafogadnálak.:/

Szövegiró: id. Kalmár Tibor.

Válasz

Ha te úgy szeretnél mint ahogy én téged
sosem volna néked kacagó jó kedved
nyugodatlan szívvel párnádra omolva
se napo se éjjed nyugtod sose volna, nyugtod sose volna!

Ha te úgy szeretnél mint ahogy én téged
sosem volna néked kacagó jó kedved
fejed lehajtanád csüggetegen árván
mindig értem sírnál, mindig engem várnál, csak engem imádnál!

Szövegiró: Hetényi Heidelberg Albert.

Válasz

Nem ér ez az élet semmit nincs örömöm benne,
Mégegyszer egy boldog órám,csak te veled lenne.
Nappal nincsen mosolygásom,éjjel nincsen álmom,
Ami elmúlt azután már hiába is vágyom.

Nem ér ez az élet semmit,eltévedt a sorsom,
De a rám rótt bánatot én zokszó nélkül hordom.
/:Hogyha néha elfogja is lelkemet a bánat.
Elrejtőzöm ne lássák, hogy zokogok utánad.:/

Hulldogál a szép fehér hó, belepi a tájat,
Belepi a lábam nyomát amerre én járok,
Meg ne tudja soha senki, hirt se halljon rólam,
Ott fogok én megpihenni, a lehulló hóban.

A szerzőjét sajnos nem ismerem, Kovács Apollónia énekelte.

Válasz

Kimegyek a temetőbe, megsiratlak téged,
Nélküled már nagyon üres, keserves az élet.
Sirba szállt a boldogságom, összetört a lelkem,
Tudom most már, hogy te voltál nappalom és estem.

Fáradt már az öreg legény, útba van tehozzád,
Suhannak a futó évek, erőm elrabolják.
Megássák majd a siromat, a keresztfád mellé,
Oda megyek nemsokára megnyugodni melléd.

A szerzőjét sajnos nem ismerem, Kasza Ferenc énekelte.

Válasz

Ha majd minket újra összehoz a végzet.
Tudom, hogy akkor is így szeretlek téged.
Tudom, hogy akkor is te leszel a párom.
Haldokló reményem minden imádságom, vesztett boldogságom.

Dér hull a virágra jön az ősz, kegyetlen.
Megtörik még a fény, gyönyörű szemedben.
/:Madárdalos hajnal gyászos estre hallik.
Csak az én szerelmem, szomorú szerelmem, csak az tart halálig.:/

Szövegiró: Farkas Imre.
Zeneszerző: Balázs Árpád.

Válasz

Isten veled falum elszakadok tőled
Itt hagyom a lelkem hűtlen szeretőmet
Nem szól már itt nékem a gulya kolompja
Nem megyek én vissza többé a falumba.

Úgyis dobra került az utolsó párnám
Mint a réti virág úgy maradtam árván
Hiába hívogatsz eperfa virága
nem megyek én vissza többé a falumba.

Gyere Bodri kutyám kullogj már utánam
Te meg a bánatom lesztek útitársam
Ne nézz hátra Bodri maradj a nyomomban
Nem megyek én vissza többé a falumba.

Válasz

Bujdokolva járok bércet rónaságon
Vadon erdőséget
Rongyos a dolmányom könny csorog orcámon
Sír bennem a lélek
Nem kérek én tőled termő nagy mezőket
Édes szülő hazám
Csak egy kicsiny helyet, hová a fejemet
Békén lehajthatnám
Békén lehajthatnám.

Válasz

Sír a lelkem hogy itt hagytál hervadok utánad
Rózsás ajkam a csókodtól egyre haloványabb
Mindenütt Téged kereslek mindenütt kérdem
Nem e láttak valamerre liliom fehérben

Megbűvölt a csillag szemed megigézett engem
A vágytól a rajongástól beteg lett a lelkem
És azóta mindig jobban kezd sajogni fájni
Úgy kívánlak szeretnélek csak még egyszer látni.

Válasz

Fehér virágokkal van az oltár telve
Fehér menyasszonynak liliom a lelke
Fehér a virága fehérebb a fátyla
Egyedül a szíve van fekete gyászba.

Zúgott az orgona felcsendült az ének
Azt hitték a népek hogy esküvőt néznek
Hogy itt a boldogság az egekig ér fel
Pedig csak egy kislány szívét temették el.

Válasz

Kint lakom én Kisperjésen a pusztai karámban
Egész éjjel mit sem teszek gondolok a babámra
Hogyha minden sóhajtásom galamb szárnyon repülne
Galambok közt mehetnék a vasárnapi misére.

Tiszteletes uram Atyám nem megyek a misére
Nem kell nékem az imádság sem az Isten igéje
Kár volt minden sóhajtásom elhagyott a szeretőm
Azóta nincs imádságom sem uram sem teremtőm

Válasz

Levelet hozott a postás arany betűs levelet,
Valahol a hegyek alján haza várnak engemet.
A faluban helye- huja muzsika szó nóta járja,
Ma esküszik valakinek hűséget a más babája.

Haza mennék édesanyám de minek menjek haza,
Mikor aza muzsikaszó nem engemet hív haza.
Nem vagyok én hívott vendég de ha mégis haza mennék,
Tudom azt a barna kislányt a kezemből ki sem vennék.

Válasz

Amikor én fehér hajú öregasszonyt látok,
Aki szelíd két szeméből hinti a jóságot.
Szívem mélyén felszakad a könnyeknek forrása,
Úgy nézek rá mint valaha az édesanyámra.

Fehér hajú édesanyám de messze vagy tőlem,
Vadvirágos sírhant alatt, kint a temetőben.
Árva vagyok, árvább lennék, koldus lelkű régen,
Ha egy csillag nem vigyázna rám a magas égen.

Murgács Kálmán nótái

Válasz

Te akartad, hogy így legyen, úgy éljünk mint két idegen egymással
Hogy a szíved dobogását, és az arcod ragyogását ne lássam,
Pedig másként is lehetne , úgy élhetnénk mint két gerle kedvesem,
De hogy ha te így akarod legyen meg az akaratod tenéked.

Elfeledtem réges régen,hogy te vagy az üdvösségem a párom.
Szemed helyett a kék eget, s a vándorló fellegeket csodálom.
Álmod fölött ha őrködöm,az arcodban gyönyörködöm titokban,
S elképzelem hogy lett volna, hanem úgy akartad volna ahogy van.

Válasz

Bánatosan zeng a madár, vesztett párját siratja,
Bánatos az én szívem is, mert egy hűtlen megcsalta.
Majd eljön még az az idő, hogy szeretnél engemet,
De már akkor késő lesz, hant borítja szívemet.

Hányszor hazudtad, hogy szeretsz, s én el is hittem néked.
Hej, de kár volt szóba állni, álnok leány, tevéled.
Felednélek de már késő, mert megrablád szívemet,
Csak az fáj, hogy neveted boldogtalan éltemet.

Serly Lajos zenéjének népi változata
KARDOS ISTVÁN átírata

Válasz

Nincs a földön olyan édes érzelem,
Mint az ébren álmodozó szerelem.
Álom lesz-e vagy boldogság? elválik,
De a szívem érted dobog halálig.

Barna kislány elbájoltál engemet,
Rabod vagyok,rabbá tetted szívemet.
Rabság lesz-e vagy boldogság? elválik,
De a szívem érted dobog halálig.

Életemben egyszer voltam csak boldog,
A szememben akkor is könny ragyogott.
Örömömben sírtam azért, hogy szeretsz,
Bánatomban, hogy az enyém nem lehetsz.

Német János
( Szentirmay Elemér) verse és zenéje
Huber János átírása.

Válasz

Olyan az én szívem, mint a nyáron hervadt rózsa,
Mint hogyha a mi falunkban napsugár se volna.
Mért nincs aki felneveljen? Mért nincs aki megöleljen senki?
Temetőbe kéne nekem sírvirágnak lenni.

Sohse járt az én kertemben simogató szellő,
Holdsugárnál, napsugárnál örökös a felhő.
Szegény szívem hol virítson? Nem jön, aki leszakítson, senki:
Temetőbe kéne nekem sírvirágnak lenni.

Harmath Imre verse.
Buday Dénes zenéje.

Válasz

Vagyok én legénynek, olyan mint te lánynak.
Egy-két kiskapuba én reám is várnak.
Hogyha neked rózsa nyílik a nyomodba,
Nekem is jut virág pörge kalapomra, Hetyke kalapomra.

Nekem is anyám vót, nem a gólya kőtött,
Ami ugarunkba, száz köböl vetődött.
Előbb jön a dolmány (csak) utána a rékli...
Én vagyok a legény , én vagyok a férfi: Az istenit néki!

Nagykunsági népdal. Dr. Medriczky Andor gyűjtése.
Huber Sándor átírása.

Válasz

Ne húzd , ne húzd ezt a nótát, megszakad a szívem tőle.
Akkor húzzad, ha majd egyszer kivisznek a temetőbe.
Ha megállsz a sírom előtt, húzd, ne legyen vége, hossza...
Úgy sincs kinek húzd már többet: Csendes lett a falu rossza.

Nem volt soha ki szeressen, nem volt, aki simogasson,
Csalfa volt hozzám az élet, csalfa az a szőke asszony.
Az az asszony, csókos asszony, aki vesztemet okozta,
És akiért árva szívvel, én lettem a falu rossza.

Akkor húzd majd azt a nótát, amikor a sírba tesznek.
Tán egy asszony , csalfa asszony, csalfa szíve belereszket.
Talán akkor sóhajtását kósza szellő idehozza,
S árva szívvel, árva sírban megnyugszik a falu rossza.

Zenéjét egy régi népdal felhasználásával szerezte: László Imre.
A 2-3. versszakot Szávay Zoltán írta.

Válasz

Az igazi szerelemnek nem lesz soha vége.
Lelked mélyén bevésődött ezer szép emléke.
Ha egy szívnek búcsút intesz, mint ha veled sírna.
Mintha minden szép emléket sírva visszahívna.

Ne szaladj az emlékektől akárhogy is fájnak.
Úgy követnek mindenfelé mint a fényt az árnyak.
/:Ha valakit megszerettél életednél jobban.
Nem felejthetsz, mert a szíved mindig meg-megdobban.:/

Szövegiró: Nádor József
Zeneszerző: Szántó Ferenc.

Válasz

Talán igaz sem volt, hogy engem szerettél,
Hogy remegve forrón annyiszor öleltél,
Két gyönyörű szemed rám ragyogva nézett,
Azt hittem, hogy csupán veled szép az élet.

Köszönöm néked, hogy eddig enyém voltál,
Nem haragszom rád, hogy hűtlenül elhagytál,
Az sem baj, hogy majdnem megszakad a szivem,
Hisz, ha te boldog vagy, fájdalmam nem érzem.

A szerzőt sajnos nem ismerem.

Válasz

Azt mondják, hogy a szerelem elszáll mint az illat.
Úgy tűnik el életünkből, mint a hullócsillag.
Nem marad más emlék, csak egy hervadt piros rózsa.
Pedig, de sok tavasz estén, álmodozunk róla.

A szerelem szívfájdalom, azt mondja a nóta.
Szép tavaszi álmodások nem válnak valóra.
/:De, ha két szív együtt dobban, nem hisz a nótának.
Tavasz estén szerelmesen egymásra találnak.:/

Szövegiró: Tóth Béla.
Zeneszerző: Leszler József.

Válasz

Azt beszélik tefelőled, esküvőre készülsz nem sokára.
Fonják már a mirtuszágat a menyasszony fehér homlokára.
Asszony leszel, gazdag asszony s ragyogsz mint a fényes nap a égen...
S eltitkolod elfelejted, hogy szerettél valamikor régen.


Valamikor úgy szerettél, azt mondtad, hogy nem élsz nálam nélkül.
Mégis mégis másé lettél, menyasszonyi fehér ruhád készül.
Itt hagyod a szegénységet s beköltözöl fényes palotába...
Hej! de tudom, mégis egyszer visszavágyol kicsike szobádba.

Dr. Sándor Jenő verse és zenéje

Válasz

Nem tudom,hogy mi csalogat mindig tifelétek,
Akármerre veszem utam,tihozzátok érek.
Ahogy nézem szemed fényét,szívemmel is baj van,
Nem tudom,hogy szeretsz-e még,vagy csak nevetsz rajtam,
Mért nevetnél rajtam.

Elindulok más utcába,tőled mit is várok?
Azon veszem észre magam,kaputokban állok.
/:Rájöttem,hogy nem tudok már nálad nélkül élni,
Nem tudom a bolond szívem újra kicserélni,
Úgysem kicserélni.:/

Szövegiró: Babusa Miklós.
Zeneszerző: Szántó Ferenc.

Válasz

Nem tudja meg soha senki, hogy én néha sírok
Hogy egy elszállt csodás álmot ma is visszasírok
Hogy én aki könnyű szívvel elfeledtem százat
Megtört szívvel csókolok egy hervadt rózsaszálat.

Nem tudja soha senki, az hagyott el engem
Akinek a szívem adtam, akit úgy szerettem
A száz közül azt imádtam, aki rám se nézett
Nem tudja meg soha senki, hogy meghalok érted.

Szövegiró: Szepessy László
Zeneszerző: Kárpát Zoltán.

Válasz

Ne keresd, hogy ki a hibás, melyikünk a vétkes.
Megérteni én sem tudlak, engem te sem érthetsz.
Ne gyötörjük többé egymást, búcsúzzunk el, jobb lesz meglásd.
Tévedés volt, hogy életünk egymás mellett szép lesz.

Ne haraggal menjünk tovább semmi okunk rája.
Mindannyiszor szép emlékkel gondoljunk egymásra.
/:Ülj le mellém búcsút venni, talán fájna tovább menni.
Ráébredünk egymás nélkül nem tudunk meglenni.:/

Szövegiró: Babusa Miklós
Zeneszerző: Bura Pál.

Válasz

Nagy az én szerelmem sehol nincsen vége
nem gondolok én rád csak szeretve, féltve
a szépet kívánom, szép szemedve nézve
látom valamennyi csillagát az égnek.

Nekünk az élettöl semmit nem kell kérni
gazdagságunk oly nagy fel sem tudjuk mérni
pedig égen, földön nincsen semmi másunk
csak a nagy szerelmünk, meg a boldogságunk!

Szövegiró: Pápai Molnár Kálmán
Zeneszerző: Cserkuthy Sándor.

Válasz

Ha hűtlen is lettél hozzám nem átkozlak téged,
Nem átkozlak, hogy elhagytál, másé lett a szived,
Tudom, hogy csak egy bűnöm volt, szegénynek születtem,
Nem volt nékem se gyémántom, se aranyolt kincsem.

Tudom, hogy majd megsiratsz még, hull a könnyed értem,
Sose leszel mással boldog, visszasirsz majd engem,
Eldobod majd magadtól a fényt, a gazdagságot,
Fájó szivvel siratod meg csalfa boldogságod.

A szerzőt sajnos nem ismerem.

Válasz

Elmennék én tihozzátok, de a szivem vérzik,
Régi vágyak, szép emlékek, mardossák megtépik.
Összetörték életemet, annak minden álmát,
Boldog ember boldogságát, búval összezárták.

Elmennék én tihozzátok, tudom nem vár senki,
Azt is tudom, hogy a szived, szivemet csak tépi.
Összetörted a lelkemet, mégis te vagy álmom,
Akárhogy is gyűlölsz engem, mégis érted vágyom.

A szerzőt sajnos nem ismerem.

Válasz

Nyíló búzavirág volt a szemed kékje
Úgy tekintettem rá mint a kéklő égre
Hajad búzatenger, piros pipacsvirág, olyan volt az ajkad
De azt a szőkeséget, azt szerettem mégis legjobban terajtad.

Miért is tud minden egyszerre elmúlni
Miért kezd ősszel a virág szirma hullni
Csak hajad lett fehér, szemed kékje régi, piros is az ajkad
De ezt a fehérséget, most ezt szeretem mégis legjobban terajtad.

Szerző: Torday Borbély Pál.

Válasz

Minden virág akkor nyílott, amikor én találkoztam véled
Ragyogott a Nap felettünk, sétálgattunk odakint a réten
Boldog voltam, rád találtam, életemben ez a legszebb álom
Az utamat kéz a kézben boldogságban mindig veled járom.

Nincs már levél a faágon, néha egy, két madár ül csak rajta
Hűtlenné vált kit szerettem, titokban a szívemet megcsalta
Hogy elhagyott nem búsúlok, nem üzenek soha többet néki
Mért fáj mégis mikor szél a sárguló leveleket tépi.

Szerző: Berecz János.

Válasz

Szabad-e igy szeretni azt aki már a másé
ha szerelme ugyis csak az őszi hervadásé
szabad-e az éjszakában álmodozni rola
megölelni, megcsókolni, mintha enyém volna?

Szabad-e a házuk előtt órák hosszat járni
szabad-e a szívemet igy elötte kitárni
Szabad-e a két szemébe nézni vágyva, kérve?
Tudom, hogy nem szabad, mégis majd meghalok érte!

Zeneszerző: Ligeti János.

Válasz

Vágtató lovakkal jártam az életben,
Soha nem csalódtam csókban, szerelemben,
Azt is kinevettem, akit sirni láttam,
Vágtató lovakkal jártam a világban.

Akármit is tettem nem bántam meg semmit,
Sem jóban, sem rosszban nem kerestem senkit,
Eddig engem messze elkerült a bánat,
Pedig már a lovam, baktat és nem vágtat.

A szerzőjét ennek a nótának sem tudom, ezt is a kedvenc nóta énekesem, Győri Szabó József énekelte.

Válasz

Szidnak engem az emberek, mert tehozzád járok,
Bánom is én, megvetem én az egész világot.
Kökény szemed, piros ajkad az én boldogságom,
Nem kell nékem rajtad kívül senki a világon.

Szidnak engem az emberek mert én korhely lettem,
Pálcát tör az egész világ hitványa felettem.
Bánom is én, úgyis ott van az én mennyországom,
Ahol a te szép szemedet mosolyogni látom.

Szövegiró: Antal Iván
Ez is Győri Szabó József gyönyörű szép nótája volt.

Válasz

Nem jössz te már soha hozzám, emlékeddel csak a bánat nyit rám,
Rámboruló éjszakákon eltűnődöm hűtlen szíved titkán,
Keresem, hogy mért hagytál el, faggatom a legdrágább emléket,
Amikor azt súgtad forrón, hogy csak velem gyönyörű az élet.

Emlékezz, hogy hány éjszakán kergettük el csókokkal az álmot,
Csillagos ég kísért hozzád, hazafelé már a hajnal látszott,
A szerelmünk hamar kihült, megtört szívvel itt maradtam árván,
De ha újra elkezdhetném, érted ismét ezt az utat járnám.

A nóta szerzőjét nem ismerem, Győri Szabó József gyönyörű szép nótája volt.

Válasz

Tele van a szemed könnyel, ha a nevem hallod
De a szíved zokogását soha be nem vallod
Nevetésed hazug hangját én egyedül értem
Belehalsz a vágyódásba, mégsem üzensz értem.

Nem akarok tudni rólad, mindent elfeledtem
Amióta sosem látlak boldog lett a lelkem
//:Könnyek nélkül álmodom át minden éjszakámat
De minden hajnal hasadáskor meghalok utánad.://

Szövegiró: Erős Sándor.

Válasz

Hozzád küldöm ezt a kis dalt, benne sír a szívem legszebb álma.
Eldalolja én helyettem:régen várok igaz boldogságra.
Hallgasd meg a szívem dalát, elsuttogja, mennyire imádlak,
És, ha szívünk összedobban, eldaloljuk az egész világnak.

Meghallgattad ezt a kis dalt és a szíved lángra lobbant értem,
Azóta oly boldog vagyok a sok csillag szebben ragyog nékem.
/:Rózsaliget lágy ölében rád gondolok, hozzád száll a vágyam,
Majd meglátod, milyen szép lesz, mindörökre itt maradsz majd nálam.:/

Szövegiró: Peszeky Ádám
Zeneszerző: Bányai Aladár.

Válasz

Te voltál az első tavasz, legszebb tavasz életemben
Melengető napsugaram, lángoló nagy szerelmemben
Mikor együtt megcsodáltuk a sok földi jót és szépet
Te is én is azt hittük, hogy ez a tavasz, boldog tavasz soha, soha nem ér véget.

Te lettél az első bánat, örök bánat a szívemben
Azért ül most minden éjjel könnyharmat a két szememben
Ma sem értem, mi egymástól, hogy is tudtunk elszakadni
Első tavasz, boldog tavasz mért nem tudtál itt maradni, s velem együtt elhervadni.

Szövegirók: Sz. Nagy Endre, Újváry Tibor
Zeneszerző: Kárpát Zoltán.

Válasz

Hegedűmből felsír, zokog egy bús, keserves nóta,
Olyan mintha minden hangja csak ő hozzá szólna.
/:Könnyeimmel megöntözöm a hegedűm négy húrját,
Hogy ne hallja beteg szívem ezt a fájó nótát.:/

Szövegiró: Bura Károly.

Válasz

Én sem vagyok rosszabb,mint a többi ember.
Hej pedig az Isten jaj,de nagyon megver.
Másnak az a napfény,nekem sötét árnyék.
De más lenne minden,hogyha rád találnék.

Enyém lett a szíved s nem tehetek róla.
Átfutja a lelkem mint egy futórózsa.
/:S úgy dobogja halkan könyörögve néked.
Utolsó szép álmom ne hogy összetépjed.:/

Szövegíró: Sz. Nagy Endre
Zeneszerző: id. Járóka Sándor

Válasz

Amikor az est homálya ráborul az égre,
Belezokog a bánatom a fekete éjbe.
Mert elhagyott kit szerettem, másnak lett a párja,
A kapuban már ezután másik legény várja.

A szívemben ott fészkel a keserűség, bánat,
Cigány mellett búsulom át sok-sok éjszakámat.
Mikor senki nem is sejti, senki nem is látja,
Mint a zápor hull a könnyem, bánatomnak árja.

Szövegíró: Dr. Berti Béla
Zeneszerző: Sashalmi Ede

Válasz

Eltűntek az álmok, megcsaltak az évek
Mindkettőnk szívében megfakult emlékek
Mégis néha, néha feltör még a vágyunk
Soha meg nem értjük, miért kellett nékünk egymástól elválnunk.

De jó volna egyszer találkozni újra
Deresedő fejjel gondolni a múltra
Beszélgetnénk csókos május éjszakákról
Gyorsan tova szálló elmult boldogságról, elszállt ifjuságról.


Szövegíró: Dóry József
Zeneszerző: Leszler József

Válasz

Gyöngyvirágtól illatozik májusban az oltár,
Gyöngyvirág nyilt a szivemben mig az enyém voltál,
Napsugaras nyárban újra, gyöngyvirág is nyilik,
Csak a szivem, csak a lelkem szomorú a sirig.

Hogyha egyszer május este meghallgatnál végre,
Leborulnék a templomban az oltár elébe,
Gyöngyvirággal disziteném a Mária-képet,
Úgy vinnélek szent vasárnap esküvőre téged.

A nóta szerzőjét sajnos nem tudom, Cselényi József énekelte.

Válasz

Tisztelt Gyimothi Úr! Lenne Önhöz egy kérdésem, ami nem ehhez a témához kapcsolódik, esetleg az utóbbi időben nem volt ideje rá, hogy a magnókazettákról át játssza a nótákat? Biztosan emlékszik, mikor régebben magyar nóta felvétel ügyben az Ön segitségét kértem, ezt csak azért kérdezem, mert akkor azt mondta, hogy nincs ideje rá. Válaszát és segitségét előre is köszönöm!

Válasz

Természetesen úgy értem, hogy ugyanez a helyzet, hogy a másik nótát én is Bognár Gyulától hallottam, még itt a klubban is szerepelt ez a videó.

Válasz

Elnézést kérek, mivel Bokor Jánostól hallottam, úgy gondoltam, hogy régebbi nóta lehet, ugyanez a helyzet a másik nótával is, köszönöm a kijavitást Tisztelet Gyimothi Elemér Úr!
És elnézést kérek a klubvezetőnek adott plusz munkákért is, mert már nem ezek az első nóták tőlem, amit törölni kellett neki!

Válasz

A ,,Tele szórtam a hajadat", is mint az alanti megjegyzés.
Zene: Bognár Gyula
Szöveg: Mustyák Lajosné

Segítő szándékkal a klubvezetőnek. ,,nótáspapa"

Válasz

A ,,Beültetted a szívemet" inkább az új nóták sorába illik, ha ritkán is halljuk.
Zene: Pálkerti Zsuzsa
Szöveg: László Mária

Beültetted a szívemet tarka virágokkal.
Minden virág egy-egy álom, egy szerelmes sóhaj.
Ki nem mondott vallomással nyíladoznak nékem.
Nincs a földön ilyen szép kert, mint most az én szívem.

Mosolyt hoztál a szívembe egyetlenegy csókkal,
Sok-sok apró boldog percet símogató szóval.
Jó Istenem, arra kérlek: vigyázz a szívemre!
Ne engedd, hogy elhervadjon egy virág is benne.

A szöveget László Mária nótáskönyvéből másolta: ,,nótáspapa"

Válasz

Vén gordonkás elszéledt a banda,
Ne szundikálj csak úgy egymagadba.
A szívemnek van egy bús nótája,
Gyere ide,megtanítlak rája.
Akarom hogy ő megértse,
Hogy nem halok meg csak azért se,
A szerelme elmúlt mint egy álom,
Elfeledni én is megpróbálom.

Vén gordonkás voltál-e szerelmes,
Az ő haja olyan puha,selymes.
Az ő arca fehér rózsa szirma,
Az ő szeme nevetne és sírna.
Az ő édes eperajka,
Most is ég a csókom rajta,
Jaj,ezektől hogy kell búcsút vennem?
Vén gordonkás erre taníts engem!

Válasz

Ballagok,ballagok,céltalan ballagok,
Hallgat az utcasor,némák az ablakok.
Néma a templom is,nem zúg bent szentmise,
Nem szól rám,nem szólít,nem néz rám senki se,nem sajnál senki se.

Éjszaka,éjszaka,hallgatag éjszaka,
Nem csendül,nem kondul harangok mély szava.
Jaj,csak a szívem üt utolsó éjfelet,
Életem,szerelmem,angyalom ég veled,angyalom ég veled.

Válasz

Mért hazudtad azt, hogy szeretsz! Mért csaltál meg szívtelenül engem.
Te voltál a mindenségem, te voltál a szentem
Mért hazudtál szerelemről édes boldogságról
Mért kell sírnom éjjel nappal mért nem tudok álmodozni másról...

Elbujdosom messze tőled, soha többé nem hallod a hírem.
Elmegyek de nálad marad örökre a szívem
Éjjel nappal mindig mindig Rólad álmodoztam.
Mégis akkor csaltál engem, amikor a legboldogabb voltam!

Kroó Jenő barátjának írta: Ányos Laci

Válasz

Ne törődjék véle, ha úgy néha látott
Gomblukamba tűzve szál hervadt virágot
Ne legyen féltékeny én egyetlen párom,
Az csak úgy maradt ott valamelyik bálon...

De ha nyíló rózsát lát a gomblukamba,
Abból szerelem lesz, nóta, cigánybanda.
Akkor félni kezdhet én egyetlen párom, (mert)
Új asszonyt kerestem valamelyik bálon.

Kalmár Tibor verse és zenéje

Válasz

Tudom nem jössz vissza többé, régen elfeledtél,
Elhiszem, hogy igaz szívből sohase szerettél...
Nem átkozlak mégse téged hisz vétkeztem én is
Hogy a csalfa szép szemednek tudtam hinni még is.

Tudom, hogy a legszebb álmom régen eltemettem,
Amikor a két szemednek csavargója lettem!
Másé voltál nem az enyém mikor csókom kérted
Hej! de megvert az ég engem(hogy) sírni tudtam érted.

Szöveg és zene: Mihola Gyuszi

Válasz

Téli este elnézem a szálingó hópelyhet,
Sápadt arccal kérdezem, hogy mi bántja szívemet?
De az ajkam némán hallgat, nem nyílik panaszra,
Csak a szívem árva szívem, sír fel néha miattad.

Borba fojtom a bánatom, talán így elfeledlek,
Fáj a szívem, s csak dalolok ne lássák, hogy szenvedek.
Hadd higyjék, hogy vígan élek, s nincs seb a szívemen,
Pedig itta szívem mélyén temetem a nevedet.

Berki János verse Bencze-Fazekas Gyula zenéje

Válasz

Tavaszvégi alkonyatkor néztem a szemedbe,
Gyermek szívvel kergetődztünk kezedet keresve.
A kezedet nékem adtad, s enyém lett örökre,
Tavasz volt és nem gondoltunk sohasem az őszre.

Eljött az ősz lehullottak hervadt levelek,
De bennünk még él a tavasz s ma is hűn szeretlek.
Szeretlek mint akkor régen, igaz szerelemmel,
Te vagy számomra a világ hűséges szíveddel.

Berki János verse Bencze-Fazekas Gyula zenéje

Válasz

Volt egyszer egy gyönyörű szép álmom,
Hozzád szálltam színes lepkeszárnyon.
Leborultam s átöleltem mesebeli két parányi lábad
S könnyeimmel öntözgettem, csókolgattam bársony ruhácskádat.

Kéz a kézbe jártuk a világot,
Boldogabb párt a világ nem látott.
Felébredtem sötét éjjel: tündér álmom be gyorsan ért véget...
Tőlem, jaj de messzi estél, tudja Isten, látlak-e még téged.

Nádor Jóska verse és zenéje

Válasz

Hogyha egyszer a szerelem bekopogtat nálad,
Majd megtudod mi a sírás, keserűség bánat.
Akkor te is a jöttömet napról napra szívszakadva várod...
S te neked is az én nevem lesz az imádságod.

Dobjad el a büszkeséged, hajoljál le hozzám,
Hallgasd meg a könyörgésem,simítsd meg az orcám.
Mutasd meg,hogy a szívemnek tifelétek merre van az útja...
S leborulva porba hullva, boldog leszek újra.

Nádor Jóska verse és zenéje

Válasz

Zavaros a Tisza,nem akar apadni,
Az a híres Bogár gyerek átal akar mönni.


Átal akar mönni,lovat akar vönni.
Kecskeméti zöldvásáron el akarja adni.

El akarja adni,pénzt akar szörözni,
Azt a híres Duli Marcsát el akarja vönni.

Láncot a zsiványra,kezére a láncot,
Most kísérik Bogár Imrét a megyeházára.

Nézz ki Marcsa,nézz ki,ablakod firhangján,
Most kisérik Bogár Imrét sötét pej paripán.

Leapadt a Tisza,csak a sara maradt,
Meghalt szegény Bogár Imre,csak a híre maradt.

Válasz

Megkönnyeztem azt a percet, mikor téged felém sodort a végzet,
Játékszer volt csupán szívem, lelketlenül eltapostad s elvérzett.
Hazug volt a csók és eskü, hazug volt az ajkad suttogása,
Hazugság volt ami elmúlt, de nem múlik a szívem zokogása.

Emlékszel-e amikor még napsugárkám, üdvösségem voltál?
Kis szobámban úgy áll képed illatozó, rózsák közt mint egy oltár.
Csak az első csalódás fáj, a többit már megszokja az ember,
De az igaz nagy szerelmet, nem mossa el sem vihar, sem tenger.

Szövegét és zenéjét írta: Kiszely István

Válasz

Gyöngybetűs kis imakönyvvel
Nem láttalak már a templomba járni
Hitedet is rég elhagytad,
Nem tudsz te már megnyugvást találni
Hazug csókkal öleléssel
Temeted a lelked fehér álmát,
Vigasság és muzsikaszó
Veri fel a kis házatok táját.

Ha majd egyszer tifelétek
Elmúlik a muzsikaszó lárma
Vége lesz a dáridónak,
Hazug csókod már senki sem várja
Imakönyved összetépve
A múltadat kéri tőled számon.
Jöjj ki majd a temetőbe
Bánatodat sírd el a fejfámon.

Morvay Károly zenéje Szigeti József verse

Válasz

Fut egy patak a Tiszába,
Belenézek a sodrába.
Patak vizét a Tisza mind elissza,
Azt mondják,hogy a babám nem jön vissza.


Leheverek a subámra,
Úgy gondolok a rózsámra.
Messze folyik a Tisza,nagyon messze,
Messze jutna az aki beleesne.

Válasz

Nincsen aki megmondhatná, miért lett rossz az életem nékem,
Soha senkit nem bántottam, nem volt nékem semmiféle vétkem,
Egyetlenegy bűnöm volt csak, az, hogy egyszer valakivel boldognak is láttak,
S az talán, hogy el mertem én mondani ezt az egész világnak.

Nincs akitől megkérdezem, mért van annyi boldogtalan lélek,
S mért van, hogy az életünkben gyorsan múlnak el a legszebb évek,
Mert ha egyszer rátaláltál arra, kire régen vártál odaadnál mindent,
Rájössz arra, ez az élet, ettől látod a világot szépnek.

Szövegíró: Z. Horváth Gyula
Zeneszerző: Zsákay Ferenc

Válasz

Fenn az égen csillag sereg, úgy ragyog, mint a két szemed fénylik.
Bús, magányos éjszakában lehunyt szemmel most is látom fényét.
Hulló csillag, mért is ragyogsz, eloltanám a csillagot rózsám.
Csak a szemed mosolyogjon, mint a csillag úgy ragyogjon én rám.

Rég elhagytál messze mentél, megcsaltál és elfeledtél engem.
Nem láthatlak többé téged, mégis őriz száz emléket lelkem.
/:Sosem fogok mást szeretni, sosem tudlak elfeledni téged.
Kitéphetik a szívemet, de ott marad szívem helye néked.:/

Szövegíró: Füredi Imre
Zeneszerző:Sándor Jenő

Válasz

Ha nem lenne napfény, nem kisérne árnyék.
Ha nem szeretnélek, utánad sem járnék.
Nem dalolna vágyról, madár sem az ágon.
Nem lenne olyan szép, a hajnali álom.
Amely elhoz téged egyetlen virágom.

Ha nem lenne napfény a virág sem nyílna.
Szerelemre, csókra ajkad sosem hívna.
/:Azért van a napfény madárdal a tájon.
Hogy a mi szerelmünk, ne legyen csak álom.
Hogy a mi szerelmünk valósságá válljon.:/

Szövegíró: Egerszegi Géza
Zeneszerző: Bányai Aladár

Válasz

Tavaszról dalolt a madár, minden virág szirmot bontott mikor arra jártam.
Én a sok-sok virág között a legszebbnek, gyönyörűbbnek egy leányt találtam.
Öntüzgette a virágot, s egyszer lopva megcsókolt egy égő piros rózsát.
Azt hittem, hogy engem szeret, pedig azzal a rózsával másnak küldte csókját.

Én nekem már soha többé nem lesz tavasz, nem hoz a nyár égő piros rózsát.
Én nekem már az életben cigányprímás nem húz többé soha vidám nótát.
/:Pokol lett az én életem, amióta azt a hűtlent mást csókolni láttam.
Megérdemeltem ki hű volt azt az egyet én hagytam el, ezerszer megbántam.:/

Zeneszerző: Fejes Imre.

Válasz

Beültetted a szivemet tarka virágokkal,
Minden virág egy-egy álom, egy szerelmes sóhaj,
Ki nem mondott vallomással nyiladoznak néked,
Nincs a Földön ilyen szép kert, mint most az én szivem.


Mosolyt hoztál életembe egyetlen egy csókkal,
Sok-sok apró boldog percel, simogató szóval,
Jó Istenem arra kérlek, vigyázz a szivemre,
Ne engedd, hogy elhervadjon egy virág is benne.

A nóta szerzőjét nem tudom, Bokor János énekelte.

Válasz

Tele szórtam a hajadat fehér gyöngyvirággal,
Megüzentem, hogy szeretlek, a dalos madárral,
Amióta rabja lettem fekete szemednek,
Azóta a csillagok is fényesebbek lettek.

Nyár végén mikor a rózsa lehullajtja szirmát,
Elhúzatom ablakodnál azt a régi nótát,
Szerelemről mesél néked a cigány vonója,
Arra kérlek jöjj ki hozzám egyetlen egy szóra.

A nóta szerzőjét sajnos nem tudom, Bognár Gyula énekelte korábban.

Válasz

Járossy Jenő:

Aranykulcsa van a rózsám szobájának,
De patentos a járása a zárjának.
Aranykulcsa kettőt fordul,a szívem meg majd kicsordul bánatába,
Kulcslyukon át nézhetek a szobájába.

A rózsámhoz ha én egyszer bemehetnék,
Két szemébe szerelmesen benézhetnék.
Selyem haját símogatnám,csókos ajkam rácsókolnám ajakára,
Bezárna az aranykulccsal szobájába.

Válasz

Dr.Sándor Jenő-Mihály István:

A te esküvőd lesz az én temetésem,
A te boldogságod az én szenvedésem.
Menyasszonyi fátylad sírom szemfedője,
Mirtuszkoszorúd lesz álmom temetője.

Orgonanyílástól orgonanyílásig,
Boldogságot hozzon néked az a másik.
Ha hűtlen is voltál,nem átkozlak mégsem,
A te esküvőd lesz az én temetésem.

Válasz

Megáradt a szőke Tisza,elmosta a legelőt,a partot,
Mint a vihar,úgy sodort el a fészkétől sok-sok vadgalambot.
Habzó vízből a füzesnek csak a sárgult lombok vége látszik,
Az elpusztult fészekkel meg a hullámzó Tisza vize játszik.


Elnézem a dühöngő víz viharosan szőrnyű pusztítását,
Hallgatom a vadgalambok szívet tépő,síró zokogását.
Nékem is volt egy kis fészkem,az is elpusztult már nagyon régen,
Eszembe jut,hull a könnyem,amikor a gerlefészket nézem.

Válasz

Lefele megy a nyári nap,halványul a sugara az égen,
Költözik a gólya madár,jobb lesz neki majd valahol délen.
Felettem is elmúlnak már a boldog idők hajdan szép órái,
Leszedtem az ősz virágát,deresek a fenyők koronái.

Szeretném még soká látni az őszi nap sugarát az égen,
Hívlak vissza gólya madár,légy még soká vigaszom te nékem.
Adj nekem még sok-sok tavaszt,hogy nézhessem a nyíló virág szirmát,
Küldj száz csókot kedvesemnek,s őrizd meg egy szőke asszony titkát.

Válasz

Keresztes Mihály-ifj.Szabó András:

Nem vagy nékem már a régi,aki egykor voltál,
Amikor még kisszobámba boldogságot hoztál.
Rájöttem hogy futó vendég voltál csak te nálam,
Elvitted az őszi széllel tovatűnő vágyam.

Nem vagy nékem már a régi,hamis csókkal jöttél,
Ami szép volt életembe,mindent összetörtél.
A szívemnek szép vágyai keserűvé váltak,
Veled és az őszi széllel örökre elszálltak.

Válasz

Sztáray Márton-Keresztes Mihály:

Azóta hogy megláttalak,csak terólad álmodom,
Te vagy minden gondolatom,hozzád száll e kis dalom.
Nóta szárnyán üzenem,hogy te vagy az én mindenem,
Rajtad múlik szomorú,vagy boldog lesz az életem.

Nem tudnám már elképzelni az életem nélküled,
Légy valóság,ne csak álom,add nékem a szívedet.
Járd vélem az élet útját,szerelmesen,boldogan,
Akkor az én életemből minden bánat elsuhan.

Válasz

Kárpát Zoltán-Gát Ferenc:

Két rózsafát egymás mellett elneveztem kiskertemnek.
Szép volt bimbófakadáskor, mégis legszebb virágzáskor.
Hány rózsa kell,nem kérdeztem,mindenkinek adtam,szedtem,
Ha kellett száz,százat szedtem.

Meg ne sejtse édesanyám,bánat is járt kertem táján.
Te se tudd meg hűtlen babám,vártam hogy még eljössz hozzám.
Számláltam én a rózsákat,ahány rózsa annyi bánat,
Mind velem sírt teutánad.

Válasz

Kalmár Tibor:

Hazudj a világnak,hogy a szíved nem fáj,akárhogy is fájna,
Csóktemető múlton,csak útfélen,úton hazudj a világba.
Soha ne is sétálj egymagadban arra ahol véle láttak,
Sírni való kedvvel,mosolygó szemekkel,hazudj a világnak.

Hazudj a világnak,arról a hűtlenről minden jót és szépet,
Hazudd hogy te csaltál s hogy ő a galambnál tisztább,hófehérebb.
Hazudd hogy a bánat a bűnös lelkednek már sohasem árthat,
S amikor nem látják,árva szíved gyászát,sírd el a párnádnak.

Válasz

Kaas Rezső:Szeretem ha muzsikálnak szépen

Válasz

Szeretem,ha muzsikálnak szépen,
Ilyenkor jutsz az eszembe nékem.
Amikor még szerelmesen szép szavakat súgtál,
Szívem legszebb muzsikája voltál.

Van az úgy,hogy tifelétek járok,
Házatoknál néha meg is állok.
Aztán lassan tovább megyek,énrám úgysem várnak,
Szép szavaid másnak súgod,másnak.

Válasz

Mi van túl a csillagokon, megfejteném de nem tudom, nézek csak az égre
Mi van túl a szemeiden, mutasd meg a lelked milyen, nézz most az enyémbe
Áruld el, hogy mi a sorsom, leszek e még véled boldog, megad e az élet
Vagy a szíved hideg marad , eső mosta kavics darab, megkopott ígéret

Mi van túl a csillagokon, meglátom e ha álmodom éjszakánként rólad
Jut e még a nyárból meleg, reggel mikor felébredek egy álmodozónak
Ki tudja a holnap mit hoz, az életben jó jön vagy rossz, engedd kitaláljam
Mi van túl a csillagokon, megfejteni csak úgy tudom ha itt maradsz nálam

Szerző: Somogyi Zsolt.

Válasz

Valamikor volt két csillag, odafent a kéklő magas égen
Ki tudja, hogy hol az egyik, keresem, de nem találom régen
Te voltál ott az a csillag, az enyémnek gyönyörű szép párja
De mióta messze mentél odafönn egy csillag nagyon árva

Valamikor volt egy álmunk, ketten vártuk, hogy valóra váljon
Ki tudja, hogy mért nem lett így, miért kellett tetőled elválnom
Elhalványul majd e csillag, nem lesz többé melengető fénye
Bejárja a maga útját, s eltűnik a kéklő messzeségben

Szerző: Z. Horváth Gyula.

Válasz

Szeretnék egy utcán csendes alkonyatban szembejönni véled,
Nézni, hogy hajadban milyen önfeledten bujkálnak a fények,
Kiragadni végül az alkonyi pirból egy tündöklő szálat,
Hajad köré fonni, szerelemtől fénylő földi glóriának.

Szeretnék majd egyszer sok-sok idő múltán együtt lenni véled,
Elmerengve rajta, milyen jó volt hozzánk, mindig ez az élet,
Bolyongni a múltban, keresni egy utcát, nagyon régen jártat,
Hófehér hajadban, földi glóriánkról meglelni egy szálat.

Ennek a nótának a szerzőjét, sajnos nem tudom, Berkes János énekelte.

Válasz

Akit én szeretek nem való közétek.
Ártatlan beszédjét meg sem értenétek.
Szeretem a lelkét, tiszta fehér lelkét.
Szeretem fiatal ártatlan szerelmét.

Akit én szeretek mindenkivel felér.
Jóságos, mint a jó mesebeli tündér.
/:Amerre jár mintha a nap is megállna.
Körülötte minden szép mesévé válna.:/

Szövegiró: Berényi Ferenc.
Zeneszerző: Balázs Árpád.

Válasz

A szerelem olyan virág bimbót fakaszt nem vár napsugárra.
A bimbóból rózsa nyílik mikor a szív rátalál párjára.
Csak az tépje le a rózsát, ki szerelmét tiszta szívből várja.
A szerelem olyan virág sziromkönnyet hullajt ha más bántja.

A szerelem olyan virág illatozik édes titkot rejtve.
Ha letépik kegyetlenül néki is fáj, néki is van lelke.
/:Az én szívem kis virágját, letépték és eldobták a porba.
Nem átkozom aki tette, csak a sírján sose nyíljon rózsa.:/

Szerző: Fejes Imre.

Válasz

Hová repülsz te kis madár a sóhajok éjszakáján, hej, de veled szállnék.
Átrepülnék Tiszán, Dunán boldogtalan évek után, sehol meg nem állnék.
Apám, anyám keresztfája oly elhagyott, olyan árva, virág se jut rája.
Napok teltek, évek múltak az emlékek megfakultak, míg a könnyek hullnak.

Szállj te boldog kis madárka oda ahol valamikor nékem is nyílt rózsa.
Ha odaérsz kis falumba hallgasd meg, hogy járja-e még az a régi nóta.
/:Hej, hogyha én haza jutnék oda ahol boldog voltam, szép szülőfalumba.
Apám, anyám puszta sírja a csorduló könnyeimtől, virágba borulna.:/

Szerző: Fejes Imre.

Válasz

Fütyül a szél, az idő már őszre jár,
Szebb hazába megy vigadni a madár.
Én is mennék, de mihaszna, ha velem
Akárhová eljön a bú, eljön a bú s szerelem.

Széthullott az árvalányhaj, elveszett,
Bánatfelhők boritják be az eget.
Nagy sirásuk meglátszik az ugaron,
Én is széthullt boldogságom, boldogságom siratom.

Szerző: Tóth Kálmán.

Válasz

Akit én szeretek, annak a kislánynak:
Kár csillogó tükröt tartani magának.
Csak tekintsen az én halovány orcámra,
Szépséges hatalmát onnan is meglátja,
Jobban is meglátja!

Aki az én búmat megakarná mérni,
Nem kellene annak még csak rám se nézni
Csak egy kapu előtt csendesen megállni,
S akit én szeretek, azt a lányt megvárni,
Azt a lányt megvárni.

Szerző: Szabolcska Mihály.

Válasz

Mért is szeretlek oly nagyon tégedet,
Mikor tudom, hogy az enyém nem lehetsz.
Pedig téged nem tudlak én feledni:
Csak még jobban, lángolóbban szeretni.

Szerző: Stoll Károly.

Válasz

Ugye most már másnak mondod, hogy igazán szereted?
Ugye most már másra veted ragyogó két szemedet?
Csókjaid is másnak adod,
Mást ölel két fehér karod, nem engem,
Azt az időt, boldog időt el kell ugye felednem?
Emlékét is el kell ugye felednem?

Várlak, várlak, karom reszket, meghalok én teérted,
Istenem, ha nem úgy lenne, ahogy azt megigérted.
Éj borulna a lelkemre, megtanulnék mindörökre szeretni,
De én téged nem tudnálak akkor sem elfeledni,
Csak még jobban, lángolóbban szeretni.

Szerző: Fráter Lóránd.

Válasz

Olyan a te arcod,mint a nyíló rózsa,
Szőke hajad mintha színaranyból volna.
De a legszebb rajtad kedves mosolygásod,
Szemed tükrén csillog,mosolyodban ragyog az egész világom.

Mosolyodtól lobban a szívem is lángra,
Én csak arra kérlek sose nevess másra.
Azt a boldog percet olyan régen várom,
Hogy az enyém legyél,hogy csak engem szeress harmatos virágom.

Válasz

Pető Csaba:

Ráncos képű öregasszony reszkető kezével,
Írta ezt a kis levelet kusza nagy betűkkel.
Betűi is,mint ő maga,olyan nagyon görbék,
A levélre itt is,ott is,ráborulva ráhullatta könnyét.

Édesanyám a sorai de szíven találtak,
Éppen mikor csalfasággal rosszra csábítottak.
Nem kell nékem az emberek gyémántja,se gyöngye,
Többet ér az édesanyám értem ejtett sok-sok drága könnye.

Válasz

Vihar a levelet ide-oda fújja,
Szegény katonának forgandó a sorsa.
Ma még piros élet, holnap fehér álom,
Ne sajnáld a csókot tőlem, gyönyörű virágom!

Csendes éj harmatja reszket a virágon,
Adj egy csókot kedves, gyönyörű virágom.
Adj egy csókot édes, piros rózsaszálom,
Te vagy nékem a legszentebb ezen a világon!

Szerző: Dankó Pista.

Válasz

Sir a kislány a Balaton partján,
Mert elhagyta szeretője csalfán;
Ne sirj kislány olyan keservesen,
Megsegit majd tégedet az isten.

De szeretnék aranyhallá válni,
Siófoktól Füredig úszkálni.
Rátalálnék babám hálójára,
Elbúcsúznék tőle utoljára.

Szerző: Bényei Gábor.

Válasz

Gyere velem az erdőbe kék ibolyát szedni,
Oda, hol a rigó fészkel, nem is olyan messzi,
Ott a csöndes lombsuttogás, rigófütty elmondja,
Hogy a te két szép szemednek,
Szerelmednek vagyok a bolondja.

Mikor onnan visszatérünk, megrakva virággal,
Tudom, érzem, nem cserélünk az egész világgal.
Mert ott, ahol senki sem lát,
Csak az a Jó Isten;
Megsúgod, hogy te is szeretsz,
S enyém leszel, édes drága kincsem.

Szerző: Baghy Gyula.

Válasz

Irok, irok egy aranyos levelet,
Beleirom a szivemet, lelkemet.
Galambomnak elküldöm egy galambtól,
Még mikor a szép hajnali harang szól.

Ha nem szeretsz, kedves rózsám, engemet,
Tépd el akkor az aranyos levelet.
Vigye a szél, hegyen-völgyön fújja el,
Ablakomba sirva-riva hozza el.

Pósa Lajos szövege-Dankó Pista zenéje.

Válasz

Csak titokban akartalak szeretni,
De ki kellett annak világosodni;
No de se baj, hadd tudja meg a világ:
Igy is, úgy is, hű leszek én tehozzád.

Barna kislány, szeretlek én tégedet,
Mig az égen a csillagok fénylenek;
Túl a siron, hol az Isten is szeret:
Néked adom örökre a lelkemet.

Szerző: Id. Ábrányi Kornél.

Válasz

Tisztelt Horváth Ferencné!
Kedves Erzsike! Remélem nem bántottam meg a megszólítással. A levelére válaszoltam remélem átment és eltudta olvasni, ha igen elnézést de leakartam ellenőrizni a levél elküldését. Természetesen a lehetőségemhez képest tudok kottát küldeni, ha valami konkrét kérése van, ha tudok segítek. Kellemes Húsvéti ünnepet és vidám nótás hétvégét. Üdvözlettel: Szolnoki János, Martfű.

Válasz

Kedves Zsuzsa az nem feltétel, hogy úgy gépeljük be a nótaszövegeket.

Válasz

Az lenne a kérdésem, van egy nagyon régi füzeten amiben régi nóta szövegek vannak leírva kézírással, sőt némelyik még rajzzal is illusztrálva. Ez egy óriási kincs számomra, ezt a nagy kincset megosztanám önökkel. A gyermekeimmel be tudnám szkeneltetni. Ezzel lehet-e pályázni? Mert ezt legépelni iszonyú munka lenne.
Szondáné Török Zsuzsa Kisgyőrből

Válasz

Balyi Ferenc küldte be a nótát.

Szöveg: Herodek Sándorné. Zene : Eisemann Mihály


Szeretem a magyar nótát, nincsen sehol a világon párja
Benne van a magyar lélek minden búja, minden vidámsága.
Muzsikaszó, ezer csillag, búzatenger,akácillat,hű szerelem egészen a sírig,
S minden virág,ami ott,a muskátlis kis ablakodban nyílik.

Hogyha szól a magyar nóta, megtelik a lelkem imádsággal,
Benne a kis szülőfalum templomának harang szava szárnyal,
Hiába is mennék messze, gazdag, fényes idegenbe, eszembe jut a kalászos róna,
Visszahúz a madárdalos, könnyharmatos, drága magyar nóta.

Ez a nóta Vincellér János előadásában volt hallható-kb.30 éve.Ilyen felvétel nagyon keveseknek lehet a tulajdonában

Válasz

Az első szakaszát leírom ha nem tetszik megsértődni.

De szeretnék kit a pusztán, lógó betyár lenni
És amennyi kék ibolya egy csokorba szedni
Odaadnám az alispán kék szemű lányának
Nem bánnám ha ezután már, felakasztanának.

Előzmény

Válasz

A Slágermúzeumban László Imre énekli.

Előzmény

Válasz

A nótát Ábrám Tibor előadásában hallhatjuk.

Előzmény

Válasz

A Slágermúzeumban a Kikindai Betyárok előadásában hallható.

Előzmény

Válasz

László Imre felvételén látható.

Előzmény

Válasz

Tűri Antal felvételén látható

Előzmény

Válasz

A nótafelvétel vitéz Kókay István előadásában hallgatható meg Kovács Péter közreadásában.

Előzmény

Válasz

Haldoklik a magyar nóta, nemsokára hírmondón se lesz belőle,
Levendula illatával hová lett a régi babám keszkenője?
Az az érzés, az a bánat, ami könnyes vallomással telesírta,
Az a sok szép drága nóta, amivel az imádságos szíve lelke fehér lapját teleírta.

Haldoklik a magyar nóta, sír utána már a Tisza-Duna tája,
Délibábos Hortobágyon felzokogó öreg bojtár furulyája.
Sírok én is, a szívemben minden nap egy nóta fekszik koporsóba.
Ha meghalok meglátjátok engem sirat, engem gyászol,
Engem temet az utolsó magyar nóta.

Baja Mihály verse id. Boczonádi Szabó Imre nótáskönyvéből

Válasz

Gyergyó felett oszlik, szakadoz a felhő,
Csiki rengetegben megzendül az erdő.
Napsugár fürdik a vén Hargita ormán,
Magyar zászló lobog, drága magyar zászló
Székely faluk tornyán.

Egyik szemünk nevet, másik könnytől ázik,
Félországunkon még ellenség tanyázik.
A mi örömünknek csak bánat a párja,
Sohsincs a magyarnak, az árva magyarnak
Teljes boldogsága.

Murgács Kálmán

Válasz

Eldugta a pincekulcsot az asszony,
Hogy az ember egy csepp bort se ihasson.
Úgy eldugta tila, tila, tilárom,
Hogy az ura, meg a koma, meg a szomszéd, meg a sógor
Éjjel rá ne találjon.

Szép nyugodtan elaludt a menyecske,
Hogy a dolgát ilyen bölcsen megtette.
Nem gondolt rá, tila, tila, tilárom,
Nemcsak pince, de korcsma is, cigánybanda meg hitel is
Akad még a világon.

H. Várady Ilona zenéje. Murgács Kálmán nótáiból

Válasz

T: Szolnoki János!

S.Bíró Antaltól a kért videót nem találtam meg, de a feltöltöttem Bokor János és Solti Károly
előadásában.
Üdv. MM

Előzmény

Válasz

Öreg cigány a szívem ma nagyon fáj.
Ma nekem csak régi nótát muzsikálj!
Nem tudok én beleszokni ebbe az új világba,
Ha már elszállt a boldogság, menjünk mi is utána!
Öreg cigány húzz egy régi nótára!

Azt húzzad, hogy mért nem tudlak feledni,
Nem akar az ökörcsorda legelni...
Azt is húzd, hogy egy rózsafán megszámláltam száz rózsát,
Darumadár, darumadár, tovarepült boldogság,
Öreg cigány temessen el a nótád!

Szöveg: Agyagfalvi Hegyi István Zene: Murgács Kálmán

Válasz

Tavaszvégi alkonyatkor néztem a szemedbe,
Gyermekszívvel kergetődztünk kezedet keresve.
A kezedet nékem adtad, s enyém lett örökre,
Tavasz volt és nem gondoltunk sohasem az őszre.

Eljött az ősz, lehullottak a hervadt levelek,
de bennünk még él a tavasz, s ma is hűn szeretlek.
Szeretlek mint akkor régen, igaz szerelemmel,
Te vagy számomra a világ hűséges szíveddel.

Berki János verse Bencze-Fazekas Gyula zenéje.

Válasz

Téli este elnézem a szálingó hópelyhet,
Sápadt arccal kérdezem, hogy, mi bántja szívemet?
De az ajkam némán hallgat, nem nyílik panaszra,
Csak szívem, árva szívem sír fel néha miattad.

Borba fojtom a bánatom, talán íg y elfeledlek,
Fáj a szívem s csak dalolok ne lássák, hogy szenvedek.
Hadd higyjék, hogy vígan élek, s nincsen seb a szívemen,
Pedig itt a lelkem mélyén temetem a nevedet.

Berki János verse Bence-Fazekas Gyula zenéje

Válasz

Nagyon szép nóta! S Bíró Antaltól halottam akit barátomnak tudhattam, és sajnos már nincs közöttünk. Szívesen venném ha esetleg meg van valakinek a felvétel videón feltenné erre az oldalra. Nagyon megköszönném. Ki tudja, hogy mért fáj a szív...
Üdvözlettel: Szolnoki János Martfű

Előzmény

Válasz

Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet!
Mióta ismerlek, csak azóta élek.
Szivem a sziveddel lágyan összedobban,
Szeretlek, szeretlek napról-napra jobban.

Lelkemről a múltat végképp letöröltem,
Édes, örök izzó nyár van körülöttem.
Az egész nagyvilág mámoritó, szép lett,
Benned ölelem át a nagy mindenséget!

Herodek Sándorné szövege-Kárpát Zoltán zenéje.

Válasz

Hiába mondja, hogy szeret,
Magának hinni nem lehet.
Bárhogy is fáj válni kell már,
Pedig oly szép volt a nyár.

Engem már többé sohasem lát,
Feledjük el az éjszakát.
Emlék csupán a múlt talán,
Nekem már semmisem fáj.

Válasz

Volt nekem egy selyemhajú kedvesem,
Párját annak nem találom seholsem,
Vándor felhők, esti szellők szálldogáljatok,
Addig a kis szőkelányig meg se álljatok.

Selyem, puha szőkehaja leért fejtől bokáig,
Mondjátok, hogy árva szivem érte dobog halálig.
Selyem puha szőke haját simogatám sokáig,
Mondjátok, ha vissza nem jön,nem is él ő sokáig.

Válasz

Babos Károly-Kovácsné Juhász Lenke:Láttalak az utcán
Sajnos lemaradt,elnézést kérek!

Válasz

Láttalak az utcán,mosolyogva jöttél,
Megdobbant a szívem,ahogy mellém értél.
Vártam hogy rám nézel,de te tovább mentél,
Valaki már várt rád,valakit kerestél.valakit kerestél.

Mintha csak most lenne hogy én is ott vártam,
Gyorsan tovább mentem,csókotok ne lássam.
Hidd el nem is az fáj,hogy elhagytál érte
Csak az,hogy az úton nem is vettél észre,nem is vettél észre.

Válasz

Hull a fáról a levél hull a hó,
Rózsám idegyere, itt a jó.
Jó lesz, ha idebent összebújunk,
Csókolózunk és egy szót se szólunk.

Nem baj, ha csikorog künn a fagy,
Jaj csak te idebent csókot adj.
Akkor a hideget úgyse érzem,
Szerelmem csudanagy, forr a vérem.

Mint a kályha a szivem,de meleg,
Jaj, ha másra vetnéd a szemedet.
Előtted az ajtó rézkilincse,
Szervusz rózsám tedd rá a kezedet.

Válasz

Ne húzd, ne húzd azt a nótát, megszakad a szivem tőle.
Akkor húzzad, ha majd egyszer kivisznek a temetőbe.
Ha megállsz a sirom előtt, húzd ne legyen vége-hossza...!
Úgy sincs kinek húzd már többet, csendes lett a falu rossza.

Nem volt soha, ki szeressen, nem volt aki simogasson,
Csalfa volt hozzám az élet, csalfa az a szőke asszony.
Az az asszony, csókos asszony, aki vesztemet okozta,
És akiért árva szivvel én lettem a falu rossza.

Akkor húzd majd azt a nótát, amikor a sirba tesznek!
Tán egy asszony, csalfa asszony, csalfa szive belereszket.
Talán akkor sóhajtását kósza szellő idehozza,
S árva szivvel, árva sirban megnyugszik a falu rossza.

Szávay Zoltán szövege-László Imre zenéje.

Válasz

Megvasalva most visznek a vármegyeházára,
Ablakból rám teint az alispán leánya,
Kék szeméből hull a könnye fehér kötőjére,
Én Istenem, minek is néz a szegény legényre.

Ha még egyszer künn a pusztán betyár gyerek lennék,
Vadvirágot, nefelejcset bokrétába kötnék,
S odaadnám az alispán kék szemű lányának,
Azt se bánnám, ha utána felakasztanának.

Fényes Lóránd szövege-Balázs Árpád zenéje.

Válasz

Nem járok én ti felétek, nincsen arra mit keresni nékem,
Elfeledted, hogy szerettél, megtagadtál te már engem régen,
Emlékemet félredobtad, eltiportad,megcsaltad a lelkem,
Megtíltottad,hogy előtted ne említsen soha senki engem.

Te gyújtottad a szivemet szerelemmel, forrócsókkal lángra,
És azóta lelketlenül, bosszúvággyal te tapostad sárba,
Én már többet nem átkozlak, egyedül csak arra kérlek,
Taníts meg most arra engem, hogy kell elfeledni téged.

Válasz

Minek nyiladoztok tavaszi virágok?
Bánatos lelkemet mért csalogatjátok?
Boldog úgy sem lennék, nem is remélhetnék
Mást, mint délibábot?
Mit igértek nékem? Azt amit már régen;
S újra megcsalnátok!

Hervadjatok újra gyenge virágszálak,
Tiveletek együtt vége van a nyárnak.
Több remény már nem kell, hisz az életemmel
Játszottak az álmok.
Jöjjön hát a holnap, s fizetek a sorsnak,
Egy csokor virágot.

Babusa Miklós szövege-Jolsvay Vilmos zenéje.

Válasz

Levelem, levelem, utolsó levelem,
Mondd el egy asszonynak, hogy mi történt velem.
Mondd el néki, mondd el, messzire kell menni,
Nyugodtan irhat már, nem tudja meg senki,
Rajtam kivül senki.

Mondd el néki azt is, megloptak az évek,
Feketébb a lelkem, a hajam fehérebb.
Rongy lett a ruhám is, rongy lett a reményem,
Mielőtt meghalnék, irjon egyszer nékem,
Csak még egyszer nékem.

Rózsaszin levélre csupán egy szót irjon,
Azután ne várjon, azután ne sirjon.
Koszorút se küldjön majd a ravatalra,
Koldus halottaknak nincsen jussa arra,
Nincs szüksége arra.

Levelem, levelem, utolsó levelem,
Még se mondd el néki, hogy mi történt velem.
Ne tudja meg soha, hogy érte meghalok,
Hogy a szerelmének sirig rabja vagyok,
Áldozata vagyok.

Antal Iván szövege-Balázs Árpád zenéje.

Válasz

Lehullott egy rózsa, fájó búcsúszóra,
Rajta még a tovatűnő nyárnak búcsúcsókja.
Elszálltak az évek, hajam is fehér lett,
De szivemben őrzök még egy boldog szép emléket.
Életemnek legszebb álma, szivem édes titkos vágya,
Valóság lett azon az egy éjen.
Akkor súgtad halkan, ölelő karomban;
"Úgy érzem, hogy boldog leszek, nagyon boldog véled!"

Dér lepte a fákat, hűvös szelek járnak,
De lelkünkben ma is élnek mind a régi vágyak.
Tavasz van a télben, mindkettőnk szivében,
Akárcsak a tündérekről szóló szép mesékben.
Százszor éljük ma is újra, százszor mondjuk ma is súgva,
Nem feledve azt a boldog éjet;
Ölelő karodba, szivedre borulva,
Úgy érzem, hogy én is nagyon boldog lettem véled.

Magyarádi Jenő szövege-Dévény Jenő zenéje.

Válasz

Magyarádi Jenő-Ráday László:

Piros rózsa most is a virágod.
Neked most is mosolygós az álmod.
Csak örömet hoz feléd az élet,
Hogy valahol megsiratnak,nem fáj az tenéked.

Engem most is elkerül az álom.
És a hajnalt mindhiába várom.
Úgy bolyongok mint egy árva lélek,
Hogy már hulló könnyem sincsen,nem fáj az tenéked.

Válasz

Hogyha néked hinni tudnék, nem volna a két szemem kisirva.
Hogyha néked hinni tudnék, nem vinne a bánat el a sirba.
Mig azt mondtad, hogy szerettél, tele volt a szivem reménységgel,
Aztán megvert az Úristen, megvert véled mind a két kezével.

Hamis a te két szemednek csillagfényű boldog ragyogása,
Hamis a te csalfa szived bánatosan fájó zokogása.
Tagadod, hogy mást szeretsz már, tagadod, hogy mást ölelsz már régen,
Te még azt is letagadnád, hogy csillagok ragyognak az égen.

Sághy Ilona szövege-Sándor Jenő zenéje.

Válasz

Hallod-e, hogy hivlak csendes éjszakákon?
Amikor a holdfény elpihen a tájon...
Elér-e a sóhaj álmok szárnyán hozzád?
Mikor a virágok illatukat ontják!
Láthatatlan kezek simogatják orcád!

Hallod-e, hogy hivlak kérő szóval téged?
Megdobban-e szived, hiányzom-e néked?
Érzed-e, hogy álmunk már nem válhat köddé?
El nem válhatunk mi soha-soha többé!
Csókunk, az az első, összetart örökké!

Marcali Frigyes szövege-Bányay Aladár zenéje.

Válasz

Magyarádi Jenő-Jolsvay Vilmos:

Nem érdemes visszasírni,ami elmúlt visszahívni újra,
Minden rózsa egyszer nyílik,a szirma is lehullik a porba.
Ne nézd csak a nyugvó napot,messze szálló felhőket az égen,
Felejtsd el a megcsalt álmot,mint az elhervadt virágot,szépen.

Várd a fényes tavasz jöttét,rózsanyílást,úgy mint egykor régen,
Várd hogy egyszer a boldogság és az öröm hozzád visszatérjen.
A szívedben nem lesz bánat,mert a lelked rátalált az útra,
Nem érdemes visszasírni,ami elmúlt visszahívni újra.

Válasz

Te csak kikacagtál, mikor sírni láttál,
Haldokló szivemmel kegyetlenül bántál.
Azt hiszed, hogy téged soha nem ér bánat,
Teveled az élet simogatva játszhat.

Te sem fogsz örökké kacsingatva nevetni,
Utadat sem fogják virágokkal szórni.
Megtanít majd téged sírni is az élet,
Aztán legyen aki megsajnál majd téged.

Válasz

Ha az enyém volnál, nem volna a bánat az arcodra irva.
Ha az enyém volnál, ragyogó két szemed nem volna kisirva.
Lehoznám az égről a csillagot néked, fehér liliomszál,
Mindig mosolyognál, mindig csak kacagnál, ha az enyém volnál.

Ha az enyém volnál, még a hideg tél is szép tavaszra válna,
Ha az enyém volnál, a cigány is mindig vigat muzsikálna.
Estétől reggelig nem züllenék folyton siró nótaszónál,
Hogyha megcsókolnál, hogyha rám borulnál, ha az enyém volnál.

Erőss Béla szövege és zenéje.

Válasz

Egerszegi Géza-Eisemann Mihály:

Amikor egy csillagnak már halványabb a fénye,
Föl sem tűnik ha egy napon nem jön fel az égre.
Szívünkben is ha kialszik a szerelem lángja,
Akit tegnap még szerettünk,ma már csak az emlék fűz hozzája.

Nem keressük,nem kutatjuk miért is lett vége,
Ha lefut egy hulló csillag,másik jön helyébe.
Azt hisszük,az szebben ragyog,tündöklőbb a fénye,
Hogy a régit nem pótolja,ha már késő,akkor vesszük észre.

Válasz

Gyógyitgatom a lelkemet az alföldi napsütötte rónán,
Legeltetem szememet a kolompoló birkanyájon, kondán.
Elmerengek künn a réten, elnézem a csalfa délibábot,
Elfelejtem körülöttem ezt az egész, kétszinű világot.

Naplemente van a pusztán, piros lángba borul az ég alja,
Ezüstszinű bárányfelhők szellő szárnyán utazgatnak rajta.
Elviszik a sóhajtásom, árva szivem minden imádságát,
Elvisznek egy üzenetet, fájó lelkem ezernyi áldását.

Sághy Ilona szövege-Teghze Gerber Miklós zenéje.

Válasz

Berényi Ferenc-Tasnády László:

Falutokból a hírt hozzák,
Mostanában más jár hozzád.
Új délibáb leng feletted
S azt a régit elfeledted,s azt a régit elfeledted.

Majd ha sötét lesz az égbolt,
Szebb lesz minden ami rég volt.
Kiskapudat úgy teszed be
Hogy én jutok az eszedbe,hogy én jutok az eszedbe.

Válasz