Öröm olvasni az írásaitokat úgy a zenészekről mint az énekeseinkről.
Csak így tovább egyenesen ezen az úton.
Üdvözletem minden nóta művelőnek és kedvelőnek.
Lali 60ból.

Válasz

..." A cigány muzsikusnak egy költemény a lelke
A szabadság ritmusa fájón lüktet benne.
Szenvedélyek lángja pendül a húrokon,
Így maradt örökül sok-sok évszázadon!

Ott voltak, ott szóltak, csatákban, harcmezőn
Magyar zászlók alatt, halálba menőn,
Sírt a muzsikájuk viharvert tájakon,
Magyar szívvel éltek ők ezen a Világon.

Ki ne emlékezne Bihari Jánosra!
A híres magyar cigány muzsikusra ?
A törékeny szépségre, Czinka Pannára,
S a nóták királyára, DANKÓ PISTÁRA !!?

...............
..Cimbalom,klarinét,nagybőgő,hegedű
Nem hal ki lelkünkből sohasem a derű,
Mindig enyhet adnak, a könnyező bánatra
Dicső nevet hoznak erre a Hazára!.... "

( részlet egyik költeményemből ) L.M.
.

Válasz

Magdika kedves, az a hozzászóló valószínűleg én voltam, úgy emlékszem, írtam már róluk máshol is a klub fórumán. Egyébként Kárpát Zoltán is szegedi volt, csakúgy, mint dr. Kikli Tivadar, aki kutatta Dankó Pistát, és a neten is látható, hallható az a tv-nyilatkozata, amelyben elmondja, hogy Dankó Pista igenis értett a kottaíráshoz, a zeneiskola igazgatója tanította meg rá. Az az állítás, hogy a "zeneileg félművelt" szerzők, mint például Dóczi József, nem értettek a kottaíráshoz, az is a múlt évtizedek politikai kacsája, különben hogyan vihette volna el a cigányzenekarhoz a Sötét erdő sűrűjéből kezdetű dalát azzal, hogy "Dankó Pista legújabb nótája", ha nem kottába írva? Mindazonáltal azt hiszem, minden énekes és nótakedvelő megköszönheti neked, hogy ilyen lekesen vezeted ezt a klubot. Nótás üdvözlettel...

Válasz

Kedves Tibor egy hozzászóló irta ezeket a mondatokat, Patyi néniről és Lontay Laci bácsiról, akit előkereshetek, hogy ki volt, de igy is kezdtem, hogy valaki irta a kommentjében. és tőle tudtuk meg.... .....Persze, hogy nem ismertem Őket személyesen csak innen-onnan csipegetek fel morzsákat és próbálom rendszerezni amiket olvasok, vagy hallok. A Róluk olvasottak alapján ismerőseimmé válnak, és nemcsak Ők, hanem minden egyes nótaénekes, vagy szerző, vagy kommentező.

Válasz

Kedves Mária Magdolna! Ha nem áldott meg a teremtő "jó hanggal és hallással", akkor honnan ismerheted Patyi nénit és a drága Lontay Laci bácsit, akiknek az emléke számomra olyan nagyon kedves. Laci bácsi a halála előtt "szellemi örökségül" hagyta rám azt a nótát, amelyet 1942-ben ő nekelt haglemezre, talán egyszer lesz majd alkalmam, hogy elénekeljem valahol, és a felvételt itt közzé tegyem. Patyi néni megerősített abban, hogy dr. Kárpát Zoltán minden nótája kivételes, elmondta, hogy például a Cserfaerdő újra zöldül kezdetűt neki mutatta meg először, vele egyeztette a dallam esetleges problémáit, amlyek természetesen nem voltak benne.

Válasz

nagyon egyetértek azokkal akik hozzászoltak,mert nekem is hasonló a véleményem.Igen a nápdal,a nóta, a cigánynóta nemzeti kincs.De sok mólik rajtunk is,mert tovább kell műveljük,mert csak igy maradhat fenn.Ez a Klub is hasznos ,mert ez a célja.Nincs jó hangom,de nagyon szeretem hallgatni a nótát. Jó ebédhez szól a nóta amikor megszünt nagyon felvoltam háborodva,de egy tényt vegyünk figyelembe:
A Kelet Európai országokban hasonló a helyzet.Szeretnék elködösiteni az indentitást.Tönkre akarják tenni azt , amely értékes a számunkra és ők akarják megmondani ,hogy mi a szép. Nemcsak az ipar van tönkre téve: a kultúra is.
Ezért nagyon jó,ha mi is segitjük és bátoritjuk egymást' Hallgassuk továbbra is a nótát '

Válasz

Látod Annika erről bszéltem a hozzászólásomban, de aki nem tud énekelni annak is ott a helye, mert SZERET, és ez a varázsszó.

Előzmény

Válasz

Örülök hogy rátaláltam erre az oldalra,nagyon imádom a magyar nótát,nagyon elvoltam keseredve mikor a Petöfi rádióba megszünt a /jó ebédhez szol a nóta/ c.müsor46-éves vagyok de ebbe az elkeseritö rohanó életbe,ha meghallom a magyarnótát azt az érzést csak az tudja aki szereti,hogy az ember akaratlanul is dalra fakad az elöadót halgatva!
Poroszlórol Szeghalminé Kati

Válasz

Kedves Klub Tagok!

Lehet, hogy nem ide tartozik, csak egy vicc jutott az eszembe!
Hátha valaki nem ismeri...

Kórustalálkozón vegyeskarként konferálnak fel egy kórust.
Mindenki nagyot csodálkozik amikor csak férfiak jelennek meg a színpadon!
A produkció után a műsorvezető érdeklődik a kórusvezetőnél, hogy miért vegyeskarként konferáltatta be a csoportot!
-Csak azért Kedves, mert a fele tud énekelni, a fele meg nem!!!

Derűs, szép napot Mindenkinek!

Anni

Válasz

Kedves Katika! Talán le is másolhattam volna a hozzászólásodat, annyira a saját gondolataimat irtad le, kezdve ott, hogy áldozatos munkáját a klubvezetőnek nagyon nagy dícséret illeti, hiszen kinőtte magát ez a kis közösség, létszámban és tartalomban is.
Az a vesszőparipám nekem is, hogy elfelejtettek az emberek énekhangon megszólalni, és ez egy kicsit lelki sivárságot eredményez. Régebben még aki nem tudott énekelni, illetve valami nem stimmel vagy a hanggal vagy a hallással, az is énekelt. Látjuk ezt jól a nyugdijas énekkaroknál, hogy 2o tagból 15 tud énekelni, 5 meg csak szeret, de mégis teszi, mert a lelkének kell a közösségben való éneklés. Miért van az, hogy még idős korban is előhívhatók az emberekből azok a közösségi élmények, amelyek énekléssel végződtek? Ma az ovodások azt éneklik,......hogy Micsoda nő ez a férfi.... de nem tudják tisztán elénekelni az Igy kell járni, úgy kell járni c. gyermekdalt. Bocsánat ha eltértem a tárgytól, de szerintem gyermekkorban lehetne megszoktatni az éneklést, mint azt ahogyan el is kezdték, hogy ringató foglalkozásokat tartanak fiatal anyáknak, hogy tudjanak a gyermekeiknek énekelni. Kodály országában, ahol szinte mindenkinek a sajátja volt a dúdolás, éneklés munka közben, nem tudja egy Édesanya énekhangon megnyugtatni a gyermekét. Ha ez újra igy lenne, talán rá jönnének, hogy a zene egy nagy ajándéka a sorsnak, csak elfelejtettünk élni vele. Termélszetesen a magyar nóta különösen alkalmas erre, szövegénél, dallamvilágánál fogva.
Mégegyszer köszönet Magdikának, és minden énekelni szerető embernek!

Előzmény

Válasz

Drága Magda ! Először is köszönettel tartozunk neked, hogy sziveden viseled a magyarnóta tiszteletét, megbecsülését. Ennek a nemzeti kincsünknek a fennmaradását az utókor számára.
Nem csak a füleknek kellene megnyilni, hanem az alkaknak is.
Ma már az emberek nem énekelnek, nagyon ritka alkalmakkor talán.Lakodalom, vagy egyéb összejövetelkor.
Amikor én kisgyerek voltam, a szüleim sokat énekeltek esténként.Nem volt rádió, televízió.
Tőlük tanultam, és szerettem meg a nótázást.Amikor énekeltek a lelkem szárnyalt a boldogságtól. Nekem a nótázás volt a mese. Amiben megtanultam minden emberi érzelmet felismerni. Úgy nőttem föl, hogy én is állandóan énekeltem, daloltam.Ettől voltam boldogabb, még akkor is ha bánatom volt.
Az én gyerekeimnek, unokáimnak is igyekeztem átadni a magyarnóta szeretetét.Ha nem énekeltem kérték, mama énekelj és szivesen tettem eleget a kérésüknek.
A mai szülők sajnos keveset énekelnek,meg van rá az okuk.Ennyi boldogtalan embert ami manapság van még nem láttam .Ha valaki csak úgy énekel arra iss rácsodálkoznak, azt hiszik elment az esze. Pedig a nótázás minden lelki bajra ia gyógyír.Ezt magam számtalanszor megtapasztaltam.Hatvakilenc éves leszek, de engem a nóta hallgatása is átsegít minden bajomon.Még ma is sokat dalra fakadok úgy teszem a napi tennivalóimat.Mondtam a gyerekeimnek, ha az ajkamról elfogynak a nóták akkor hamarosan kifog hunyni lelkem lámpája is. Ezt szerettem volna veled közölni.
Kérlek ne add föl, tegyél meg mindent, hogy továbbra is büszkék lehessünk e nemzeti értékünkre.
Kívánok neked, sok sikert, boldogságot, sok-sok nótázást szeretettel !!! Kati

Válasz