Magyarnóta klub

A kávéházi cigányzene vagy röviden csak cigányzene, illetve másik közismert nevén magyar nóta a magyarcigányok által játszott, elsősorban szórakoztató célzatú magyar népies műzene. A cigányzene-magyar nóta elnevezések kettőssége szemléletesen jelzi a műfaj kettős kulturális kötődését. A köztudat sokáig hol a magyar, hol a cigány autentikus népzenével azonosította - helytelenül. A zenetudomány hamar tisztázta a félreértést, ám ekkor - mint számára érdektelen szórakoztató műfaj, - ki is került a zenekutatás fókuszából. A műfaj tudományos feldolgozottsága (mind a komolyzenéhez, mind az autentikus népzenéhez viszonyítva) mai napig alacsony szintű.

 

 

A cigányzene művelok

A kávéházi cigányzenét a cigány népcsoportok közül - egészen a legutóbbi időkig - kizárólag a magyar cigányok művelték, közülük is elsősorban a városiak. A falusi magyar cigányok jellemző foglalkozása volt a mezőgazdaság mellett a kovácsmesterség és a vályogvetés. Közülük is alakultak falusi bandák, ők azonban a helyi igényekhez alkalmazkodva magyar - esetenként román, szerb, cigány, sváb - autentikus népzenét játszottak, illetve játszanak.

 

Történelmi előzménye

A romák nemsokkal magyarországi megjelenésük után már a legrangosabb udvarokban muzsikálnak. Bonfinitől tudjuk, hogy nem csak Beatrice királyné, de még az esztergomi érsek udvarában is cigány zenészek játszottak.

A cigányzenészek a további századokban is fontos szerepet töltöttek be az arisztokrácia valamint az alacsonyabb nemesség köreiben is. A három részre szakadt ország mindhárom területén emlékeznek meg források cigányzenészekről.

A Rákóczi-szabadságharcban a kuruc táborokban nem egy cigányzenekart találni, akik zenéjükkel lelkesítették a csapatokat. A Ők - mivel zenészként egyszerűbben mozoghattak ellenséges területeken is - szerepet játszottak az egymástól elszakított csapattestek hadi kommunikációjában, és az ellenséges csapatok kifigyelésében egyaránt.

A cigányzene ma ismert formájának kialakulásának kezdete a XVIII. század közepére tehető. Az első ismert, mai hangszerfelállású cigányzenekar Czinka Pannáé volt, mely két hegedűsből, bőgősből és cimbalmosból áll. Ma is ez a cigányzenekarok minimálisan kötelező felállása.

A XVIII-XIX. század fordulóján jelentős változások következnek be a magyar társadalomban és kulturális életben. A népzenében és néptáncban a régi stílust fokozatosan felváltja az új stílus; a polgárosodással kapcsolatban növekszik a városok szerepe; megjelenik a nemzeti romantika a kultúra minden területén. A nemzeti érzés alakításában jelentős szerepük volt a cigány muzsikusoknak is, különösen a kuruc költészet ébren tartásában és átörökítésében.

 

A cigányzene és a magyar nóta

 

Gyökerei:

• A cigányzene táplálkozik a magyar népzenéből. A régi stílus hatása kisebb mértékű, elsősorban a kurucokhoz kapcsolódó költészet és hangszeres zene tartozik ide.
• A magyar népzene új stílusával lényegesen nagyobb a zenei rokonság, hiszen a két műfaj párhuzamosan, egymással kölcsönhatásban alakul ki.
• A korabeli európai szalonzene ugyancsak hatott a cigányzene divatos műfajainak kialakulására.
• A szalonzenék merev hangzásával szemben a cigányzene-magyar nóta erősen improvizatív előadásmódja az autentikus roma instrumentális és vokális zene öröksége.

 

Műfajai

• Nóta vagy hallgató, asztali nóta, kesergő. Lassú dallamú, parlando előadású dalok, a népzene keserveseivel rokon műfaj. Azonban a nagyobb szótagszám, és a jellegzetes előadásmód élesen megkülönbözteti azoktól.
  • "Eltörött a hegedűm" Dankó Pista híres nótája, 
• Verbunkos régiesen toborzó vagy magyar. Lassú, de feszes ritmusú, dűvő kíséretű, páros ütemű, eredetileg szóló vagy csoportos férfitáncot kísérő zene. Sokszor nincs szövegük. Az új stílusú néptáncok - a verbunkosok - zenekíséretével rokon, sőt időnként azonos dallamok.
  • Verbunk, Puka Károly zenekara,
  • Verbunkdallam, 
• Csárdás. Kötött ritmusú, általában 4/4-es, de mindenféle képen páros ütemű dalok. Szinte mindig van énekelhető szövegük. A verbunkoshoz hasonlóan a csárdászenének a néptánckincs csárdástáncait kísérő népzenével van szorosabb kapcsolata.
• Friss csárdás vagy röviden friss. A csárdások gyorsabb ritmusú, esztam kíséretű változata.
• Egyéb műfajok: A felsoroltakon kívül a zenekarok mint zeneszolgáltatók minden igényt igyekeztek kielégíteni. Így a repertoárba hamarosan beépülnek romantikus zeneszerzők - Vittorio Monti, Liszt Ferenc, Johannes Brahms és mások - művei, akkori divatos indulók, keringők, polkák és más polgári táncok. Ugyancsak megjelennek a repertoárban a népszerű operett dalok, későbbiekben a divatos filmzenék.

 

Hangszerei

• A cigányzenekar alapja a vonós kamarazenekar, melyet egy vagy több hegedű, egy vagy több brácsa, cselló és nagybőgő alkot. Kisebb létszám esetén is legalább három vonósból és egy cimbalmosból áll a zenekar. A vonós hangszerek családja az itáliai reneszánsz zenekultúra öröksége.
• A zenekarban kiemelkedő szerepe a prímásnak van. Ő a szólóhegedűs, aki játékával egyben irányítja a zenekart. Emellett egyfajta együttesvezetői-menedzseri feladatkört is ellát.
• A cimbalom elengedhetetlen része a zenekarnak. A hangszer Perzsiából származik, elterjedésében jelentős szerepe volt a cigányságnak. Népi hangszerként ma is ott használatos, amerre a cigányság egykori vándorlási útvonala vezetett, illetve ahol a cigányság nagy létszámban jelen van (Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország).
• A klarinét a tárogató, vagy ahogy még ismeretes töröksíp, zurna szerepét vette át. A töröksíp a Közel-Kelettől a Balkánig a cigány zenészek jellegzetes hangszere. Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császáriak elkobozták és elégették a cigányság tárogatóit, mert a "kuruc szellemiség" életben tartása miatt veszélyes eszköznek tartották. A tárogatót Schuda József hangszerkészítő megreformálta, azonban mégsem ez a típus, hanem a klarinét vált a korábbi töröksíp utódává.

 

A cigányzene és a magyar nóta további történelme

A műfaj igazi fénykora a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tart.

A reformkorban a cigányzenekarokat ott találni mind a nemzeti érzelmű arisztokrácia udvaraiban, a kisnemesi kúriákon és a polgárság által látogatott szalonokban, szórakozóhelyeken. Később a polgárság gazdasági erősödésével, a városi életforma felvirágzásával a kávéházak, vendéglők kötelező személyzetévé válnak.

Az 1848–49-es szabadságharcban a muzsikus cigányok a magyar csapatokban harcolnak. A századok többségének saját cigányzenekara volt, akik természetesen nem csak az ütközetekben vettek részt, hanem zenélni is kötelesek voltak. Ekkor alakult ki a honvéd egyenruhából a cigányzenekarok hagyományos viselete: a zenekar aranysújtásos piros mellényt, a prímás pedig valamivel gazdagabb aranyozású kék mellényt visel. Ez a viselet a mai napig él.

Mint ahogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Rákóczi-nóta és a kuruc dalok, úgy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Kossuth-nóta és a 1848-as honvéd-dalok aktív terjesztői voltak a cigányzenekarok.

A kiegyezéssel járó politikai konszolidáció és az azt követő gazdasági fellendülés hozta meg a cigányzene és a cigányzenekarok igazi fénykorát. Kávéház, vendéglő, főúri szalon nem volt cigányzenekar nélkül. A tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéznak, rendszeresen játszanak Párizs legelőkelőbb szórakozóhelyein, a Riviéra turistaparadicsomaiban, a kor nevezetes gyógyfürdő központjaiban. Eljutnak a walesi herceg és az orosz cár udvarába is.

Az I. világháború, a trianoni békekötés majd pedig a gazdasági világválság természetesen nem kedvezett a cigányzene műfajának sem, de a műfaj iránt még mindig elegendő igény mutatkozott. Az akkoriban megjelenő dzsessz mellett jórészt ez volt mind a városi, mind a vidéki lakosság szórakoztató zenéje.

A II. világháború után a cigányzenét és a magyar nótát a letűnt elnyomó osztályhoz kötötték, és politikailag nem kívánatosnak minősítették, a cigányzenészeket, pedig mint az úri osztály kiszolgálóit minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a romák forradalmi részvétele miatt sok cigányzenésznek bevonták a működési engedélyét.

 

A cigányzene és magyar nóta napjainkban

• Magyarországon a cigányzene jelenleg leginkább már csak mint idegenforgalmi látványosság jelenik meg a vendéglátásban.
• Sok cigányzenész külföldön próbál érvényesülni, országok közt ingázik vagy végleg kitelepül.
• Más zenészek műfajt váltanak, leginkább a roma dzsessz és a klasszikus zene felé nyitnak.
• A műfaj megújítására tett jelentős kísérlet 100 tagú cigányzenekar megalakítása, mely a hagyományos kamara-műfajt szimfonikus zenekari méretben kelti életre.

 

A cigányzene a társadalomban

 

A műfaj funkciói

• A cigányzene-magyar nóta hagyományosan a szórakoztatást szolgálja. Szövegei ennek megfelelően elsősorban tréfásak, vidámak, vagy éppen szomorkás-nosztalgikusak. Gyakori témák a boldog vagy be nem teljesedett szerelem, az élet apró örömei, a bor, a tánc, a mulatozás; nosztalgia a fiatalság, szülőfalu, régi szokások után, az idő könyörtelen elmúlásának tudomásul vétele.
• Ezek mellett azonban különösen kiélezett történelmi korokban - fontos társadalmi mondanivaló a nemzeti érzés ápolása, esetenként konkrét mozgósítás egy hazafias ügy mellett.

 

A cigányzene közege

• A cigányzene a szórakoztató jellegéből kifolyólag a kávéházakban és vendéglőkben, illetve egyéb szórakoztató helyeken találtak otthonra. Itt gyakori jelenség, hogy a zenekar egy asztaltársaságot szórakoztat, az ő pillanatnyi igényeik szerint játszva a repertoárt.
• A szórakoztatás másik formája a színpadi nótaestek formája. Itt nincs ilyen közvetlen kapcsolat a közönség és előadó között, a műsor egy előre eldöntött koncepció szerint zajlik. Ezeknek modern változatai a rádiós és televíviós nótaműsorok
• Harmadik fő formája a szórakoztatásnak a báli vagy lakodalmi muzsikálás, ahol a tánc alá való zenélés kap fő hangsúlyt. A felépítésnek itt is van előzetes koncepciója, azonban létezik egy közvetlen kapcsolat is a szórakozó közönséggel.
• Speciális alkalmak voltak régen a verbuválások azaz a toborzások, innen származik a verbunkos elnevezés is. Ilyenkor a sorozó bizottság némi borral és cigányzenekarral járva a falvakat, jó kedvre derítve a legényeket igyekeztek őket katonai szolgálatra csábítani. Az önkéntesek toborzása a kötelező sorkatonai szolgálta bevezetésével szűnt meg.

 

Kettős kötődés

Mint ahogy azt a cigányzene és magyar nóta elnevezések szemléletesen mutatják, a műfaj egyaránt kötődik a magyar és a roma kultúrához. Magyar igények szerint, de a cigányok játékstílusa és zenei megközelítése alapján alakul ki. Szemben a flamencoval - ahol bizonyos rivalizálás tapasztalható a romák és spanyolok között - a cigányzene esetében egyfajta munkamegosztás alakult ki. A zenészek és a zeneszerzők cigányok, míg a szövegírók és énekes előadók magyarok.

 

Források

• Fraser, sir Angus : A cigányok (Budapest, 1996.)
• Liégeois, Jean-Pierre : Romák, cigányok, utazók (Budapest, 1994.)
• Tomašević, Nebojša-Đurić, Rajko: Cigani sveta (Beograd, 1988.)
• Csemer Géza: Habiszti (Budapest 1994.)
• Sárosi Bálint: Cigányzene (Budapest 1971.)
• Magyar Néprajzi Lexikon