Kedves Jenő! Nem az a probléma, hogy volt egy ilyen, többnyire színvonaltalan műsor, hanem az, hogy nem volt más nótaműsor egyéb csatornákon. Ha egy műfaj arra kényszerül, hogy teljesen piaci viszonyok között működjön, vagyis mindenféle szakmai kontroll nélkül, akkor csak erős piaci versenyben szorulhatnak ki és marginalizálódhatnak a Pásztorka-féle szervezésű produkciók. A magyarnóta-műsorok egyébként is rendkívül torz piaci viszonyok között szerveződnek. Az egyik fő probléma, hogy nincs hosszú távon működtethető piaci modell, amely a szakmai minőség megőrzését mint elsődleges célt megtartja, mi több: még olyan üzleti modell sincs, amely ezen szakmaiság megtartása nélkül tisztán piaci alapon eltartja a műfajt. Aki a pénzt adja hozzá, általában nem hozzáértő ember, hanem egyéni ambíciói jutnak érvényre a kijelölt személyek futtatásában, sokszor személyes, magánéleti okok játszanak ebben közre. Az Ön által egyébként jogosan bírált színvonalat a mai viszonyok között a szakmaiság felemelésével már nem lehet javítani a kialakult szórakoztatóipari, országvesztő politikai és gazdasági viszonyok, valamint a társadalom züllött állapota miatt. A színvonaltalan produkciókat akkor lehetne kiszorítani nézettségben és hallgatottságban, ha megjelennének olyan erős versenypiaci szereplők, akik a megkérdőjelezhető módon szerzett tőkejavaik mellett szakmai elhivatottságot is fel tudnának mutatni, vagy legalábbis jó érzékkel neveznék meg a szakmának azon jeles képviselőit, akiknek elsődleges feladatuk lenne, hogy a színvonal felett őrködnek. A probléma mindazonáltal összetett, mert a színvonal romlása médiapolitikai koncepció által támogatott, gazdaságpolitikailag is vezérelt következmény, amelynek felszámolását csak kormányzati szinten kezdeményezett felvilágosítással és népműveléssel lehet megkezdeni és egy általános paradigmaváltással, ami globalitás helytartóinak a magyarsághoz és a magyar népiséghez való viszonyát illeti.

Előzmény